szerkeszto 
Mély fájdalommal értesültünk, hogy örökre eltávozott barátunk és harcostársunk, Gulyás János, Borsodbóta polgármestere.
Nevét ismerték szerte az országban. Számtalan interjút készített vele a tőkés sajtó. Igyekeztek megfejteni, hogy miként lehet egy ember tanácselnök, aztán közel négy évtizedig polgármester. Ezt még úgy ahogy meg tudták magyarázni, de arra már nem találtak feleletet, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon egy munkáspárti ember miként verhet ilyen mély gyökereket.
János tudott valamit, ami ma már nem divat, sokan nem is tudják, hogy mi az. Becsülte, tisztelte az embereket, értette a nyelvüket, ismerte gondjaikat. És az emberek szeretettel és megbecsüléssel válaszoltak.
Ő volt a település első embere, de tisztségét szolgálatnak tekintette, a közösség, az emberek szolgálatának. Egész életét az vezérelte, hogy munkát, tisztességes életet, biztonságot teremtsen Borsodbóta lakóinak. Nem vagyok politikus – mondta nem egyszer, valójában az volt, igazi népi politikus. Olyan, amilyennek kellene lennie mindenkinek, aki politikára adja a fejét.
A mai durva közéleti szokásokat elvetette. Tisztelettel viszonyult más pártok és szervezetek tagjaihoz. Képes volt összhangot találni az ózdi térség polgármestereivel és más közéleti szereplőivel. Nem azért vagyunk, hogy veszekedjünk, mondta, az emberek az elsők.
Az idén sikerült Borsodbótát a nemzetközi politikába is bevinnie. Maga a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete látogatott el a Kínai Sarok megnyitására. Tiszteljük Kínát, mondta a nagykövetnek, mert ott is az emberek az elsők.
Huszonhárom évesen lett a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. Kitartott a szocializmus eszméje mellett a rendszerváltás után is. Politikai családja a Munkáspárt lett. Ritkán szólalt meg üléseinken, de ha szót kért, védte és támogatta a Munkáspárt útkeresését, kitartó erőfeszítéseit.
Borsodbótán, Ózdon és szerte a megyében hirdette a Munkáspárt igazát. Nem propagandával, hangzatos szavakkal, hanem tettekkel. Saját tetteivel! Sokan gondolták, hogy ha olyan a Munkáspárt, mint ő, akkor az nem lehet rossz párt.
Mi, a Munkáspárt tagjai példaképünknek tekintettük, tiszteltük szerénységéért, kitartásáért, elkötelezettségéért, emberségéért.
Hiányozni fog mosolya, humora. Nem felejtjük a közös ebédeket, a borospincéjét, ahol sok magyar és külföldi vendég is megfordult.
Részvétünket fejezzük ki a családnak, Borsodbóta önkormányzatának és minden lakosának.
Nyugodj békében, János, barátunk és harcostársunk!
About the Author
