szerkeszto 
„A kínai modell szemmel láthatóan működik és versenyképes. Azt is lehet mondani, hogy az új, antiszemitizmus nélküli Harmadik Birodalom Kína lesz.” Dr. Boros Imre közgazdász tette ezt a meghökkentésnek szánt kijelentést a Magyar Demokrata 2022. június 22-i számában.
Miért kell és egyáltalán hogyan lehet a mai Kínát Hitler egykori birodalmával összemérni, vagy akárcsak egy lapon említeni? Tévedés vagy szándékos?
A nyugati elemzők, sőt a politikusok is, Kína ügyében folyamatosan ugyanazokat a hibákat követik el. Az első, amit válogatás nélkül, mindenki elkövet, az, hogy Kínát európai, nyugati fogalmakkal próbálják leírni. Nem értik, nem hajlandók tudomásul venni, hogy Kína nem Európa és nem Amerika. Kínában semmi sem olyan, mint nyugaton. Hasonlíthat, de nem olyan.
Kína ötezeréves történelemre tekint vissza. Ennyi idő alatt megtanulták megkülönböztetni a tartós értékeket a pillanatnyiaktól. Kínában is fontos a pénz, de csak pillanatnyi értéknek tekintik. A tudás sokkal nagyobb érték, maradandó, a történelmi tapasztalatról és a bölcsességről nem is beszélve.
A kínaiak e tudás birtokában nem követik el, vagy csak nagyon ritkán, azt, amit mi, nyugatiak rendre elkövetünk. Ők nem másolnak másokat, nem vesznek át más modelleket. Nyugaton mindig vannak divatos modellek, melyek után rohannak, vagy amelyeket a hatalommal bírók kötelezőként írnak elő a többieknek.
Kína ezért mondott nemet annak idején Gorbacsov peresztrojka-őrületének is. Ennek alapján mondtak nemet Trumpnak, és mosd Bidennek is. Kína nem kér a liberális kapitalizmus modelljéből. Ha a nyugatnak jó, ám legyen, csinálják, de Kína nem veszi át!
A nyugati elemzők és politikusok másik klasszikus tévedése az, amikor Kínában csak a gazdasági csodát látják, de nem akarják tudomásul venni, hogy a kínai modell nem egyszerűen gazdasági modell, hanem társadalmi, sőt civilizációs, modell is.
E téren sokféle értelmezést adnak, jórészt tévesen. Egyesek szerint a kínai modell nem más, mint a nyugati kapitalista modell keleti egzotikummal. Kína valóban figyelmesen tanulmányozza a világfolyamatokat, pontosan tudja, hogy mit és miért tesznek a nyugati országok. Amit jónak találnak a nyugati megoldásokban, átveszik, hasznosítják, továbbfejlesztik, de sohasem az egészet, csak azt, amire valóban szükségük van.
A legelterjedtebb felfogás azt sugallja, hogy Kína egész egyszerűen diktatúra, és a gazdaság teljesítményét a diktatúra adta lehetőségekkel magyarázzák. Könnyű diktatúráról beszélni, hiszen a kínaiak is diktatúrát mondanak. Csakhogy nem így csupaszon, hanem hozzátéve, hogy a kínai államrendszer népidemokratikus diktatúra. Lefordítva: a nép hatalma a nép javára.
A nyugat elhessegeti, vagy egyszerűen elhazudja a tényeket. Kína olyan társadalmi problémákat győzött le, mint a tömeges szegénység. Egy 1.6 milliárd fős lakosság mellett legyűrte a covidot. Mindez lehetetlen lett volna, ha nincs a kínai államrendszer, ha nincs a Kínai Kommunista Párt, amelyek rendkívül hatékonyan mozgósították és irányították Kína emberi és anyagi forrásait.
A nyugatiak többsége azt sem hajlandó tudomásul venni, hogy az, ami Kínában van, nem államkapitalizmus, nem az európai szocializmusok retro kiadása, nem a kínai vezetők ideológiai maszlagja, hanem szocializmus, kínai sajátosságú szocializmus.
A nyugati polgári elit ezt nem tudja lenyelni. Ha megtenné, el kellene ismernie, hogy a szocializmust nem győzték le 1990-ben, és nem csak az eszme él tovább, de az eszme egy gyakorlati modellje is. Ha a nyugat elismerné a szocializmust, el kellene fogadnia, hogy Kína azért tud gyorsabban, hatékonyabban reagálni a mai világ kihívásaira, mert a kínai sajátosságú szocializmus intellektuális szintje magasabb, mint a nyugati tőkés modellek szintje, és stratégiai értelemben jobb válaszokat ad.
Kínát most megpróbálják Oroszországgal összemosni, mondván, hogy itt is, ott is diktatúra van, és ezek a keletiek hasonlítanak egymásra. Tévedés! Oroszországban a legtisztább kapitalizmus van, a pénz uralkodik. Ezen nem változtat sem az, hogy Putyin alatt visszanyúltak a Szovjetunió számtalan értékéhez és hagyományához, sem az, hogy Oroszország most valóságos honvédő háborút folytat, egy olyan háborút, amiben ők a pozitív hősök, és nem a nyugat által támogatott ukránok.
Ezzel szemben Kínában szocializmus van. A hatalom a nép kezében van. A politikát a Kínai Kommunista Párt határozza meg. A makrogazdasági arányok eldöntése az állam kezében van. Az állami tulajdon, tisztán vagy a magántulajdonnal kialakított számos eddig ismeretlen formában, meghatározó jelentőséggel bír. A kínai hadsereg, az állambiztonság szilárdan a párt, a szocialista állam kezében van.
A kínai valóság megítélésében még a kommunista pártok egy része is hajlamos hibát elkövetni, és Kínát kapitalista országnak nyilvánítani. A Görög Kommunista Párt sajnálatosan élen jár e téves nézet képviseletében. A világ számos kommunista pártja, az oroszoktól kezdve a németeken és olaszokon át, a portugálokig, a szocializmus nemzeti modelljét látják a kínai modellben. Ezzel kifejezve azt is, hogy a szocializmus nemzeti modellje nem csak lehetséges, de kívánatos is. Az utánzás, a modellek kritikátlan átvétele már rengeteg kárt okozott a kommunista mozgalomban.
A Magyar Munkáspárt elfogadja a kínai sajátosságú szocializmust. Kínát a holnapi világ egyik meghatározó tényezőjének tekinti, a kínai civilizációt pedig az emberiség jövője fontos támaszának, pillérének.
Így jutunk vissza Boros Imre doktor úr kijelentéséhez. Hol a tévedése? Ki kellene mondania, hogy a Harmadik Birodalom nem egyszerűen a gazdaság hatékony működésének, az erőforrások totális felhasználásának modellje, hanem Hitler birodalma a fasizmus birodalma.
Ki kellene mondania, hogy az 1929-es világgazdasági válság nyomán a kapitalizmust halálos veszély fenyegette. Tömegek követelték, hogy Európa térjen rá a Szovjetunió útjára, a szocializmusra. Ha nem Hitler lesz a kancellár, hanem Thälmann, a Német Kommunista Párt vezére, Európa sorsa másként alakulhatott volna.
A német tőkésosztály egy választ tudott az 1929-es válságra: hatalomra juttatni Hitlert, kiirtani a kommunistákat, megtörni a német munkásságot, és háborúzni. A német fasizmus, a nemzetiszocializmus a német tőke, a kapitalizmus terméke.
Manapság liberális történészek megpróbálják a nemzetiszocializmusból kivonni a zsidóüldözést, a holokausztot, és azt a benyomást kelteni, hogy Hitler a holokauszt nélkül egy nagyon hatékony, sőt rokonszenves államférfi volt. Nem az volt, Hitler fasiszta volt.
Hitlert nem lehet megszabadítani a holokauszt tragédiájától. De hibát követünk el, ha azt mondjuk: a holokauszt a fasizmus velejárója. A mostani ukrajnai események mutatják, hogy fasizmus lehetséges zsidóüldözés nélkül is.
Ha mindezt nem tudnánk, ha ma az Egyesült Államok nem folytatna könyörtelen háborút Oroszország és a Kínai Népköztársaság ellen, ha a liberális erők nem akarnának világhatalmat, Boros doktor úr megjegyzése mellett akár el is mehetnénk. Mondhatnánk: írói munkásságának része.
De nem mehetünk el mellette, vissza kell utasítanunk! Nem csak azért, mert sértő egy nagy nemzettel, egy nagy néppel szemben. Azért is vissza kell utasítanunk, mert nem segíti a Kínával való együttműködést és stratégiai megegyezést.
Nem tudni, hogy az ukrajnai háború meddig tart. Nem tudni, hogy folytatódik-e más területeken. Minden lehetséges. De egy dolog biztos: a világ akkor fog ismét békében élni, ha a világ nyugati és keleti fele között megegyezés jön létre.
Sehol, soha egyetlen kínai vezető nem nyilatkozott úgy, hogy Kína le akarja győzni a nyugatot. Sehol, soha, senki sem jelentette ki, hogy a kínai szocializmus világméreteken felváltja a nyugati kapitalizmust. A nyugat-keleti civilizációs összeütközésben a nyugati kapitalizmusnak, Amerikának azonban nem sok esélye van a győzelemre. Kínának annál inkább!
Rossz kijelentésekkel, a nyugati világhoz való buta ragaszkodással ne játsszuk el az esélyünket arra, hogy egy új világ részesei legyünk!
Kós Zoltán 
