Nincs bosszantóbb, mint amikor az izgalmas film közepén leáll a kábel TV. Tekered jobbra, tekered balra, újraindítod, de semmi. A szolgáltató ilyenkor közli: rendszerhiba.
A rendszerhibákat néha sikerül megállítani, de az igazi megoldás mindig ugyanaz: új rendszerre kell áttérni!
Ma az Európai Unióra nyugodt lelkiismerettel ki lehetne írni: rendszerhiba. Ne csapjon be bennünket a látszat, egy pillanatra se gondoljuk, hogy a rendszerhiba az EU liberálisaiban van, és kis hazánk mentes tőle. Nem! Az európai rendszerben mi is benne vagyunk, a rendszerhiba valamennyiünk terhe.
Az emberek közötti viszony a bizalomra épül. Kicsiben is, nagyban is. Tavasszal Benjamin úrtól veszem a palántát. Ismerem őt, tavaly is jó palántát adott, bízok benne. Ha jó kolbász kell, Lajos úrhoz megyek. Ismerem őt, a kolbászról mindent tud, amit tudni lehet, bízok benne.
De az élet tele van bonyolult választásokkal. Nem tudom, kivel javíttassam meg a kazánt, mert tavaly is elrontották, és egy vagyonba került. Melyik orvoshoz forduljak, egyáltalán van-e olyan orvos, akire rábízhatom az életemet, aki a nyomasztó számítógépes adminisztrálás mellett rám is szakít időt?
Kire szavazzak a választásokon? Kire, kikre bízhatom a családom, az országom sorsát? Ugyanis én egyszer szavazok, aztán már nincs kapcsolatom azokkal, akik képviselők lesznek. Nem is ismerem őket. De vajon vakon megbízhatok-e bennük?
Ön például meg tudná mondani, hogy ki a képviselője az Országgyűlésben? Netán tudja, hogy ki képviseli Önt az Európai Parlamentben? Vagy mondjuk, ki az Ön szószólója a kerületi vagy a városi önkormányzatban? Biztos sokan vannak, akik tudják. De lefogadom: többségünk nem tudja. Én sem tudom.
Békeidőben úgy-ahogy, de elmennek ezek a dolgok. Nem ismerem a képviselőt, nem bízok politikusokban, na puff neki! De most háború van, egy új világ formálódik. Kiben bízhatok meg? Ki nem csap be? Ki nem ver át?
A mai világ, legalábbis mifelénk, az EU-ban és Magyarországon, a parlamenti demokráciára épül. Mindenki szavazhat, keveseket leszámítva mindenkinek van választójoga. Ez nagy vívmány még a két világháború közötti évekhez képest is. De itt nagyjából vége is a demokráciának.
A pártokat varázserővel ruházták fel, mintha ők mindent jobban tudnának. A munkahelyi kollektívák, iskolai közösségek vagy a munkások üzemi tanácsai nem szólhatnak bele a politikába. A választásokon indulhatnak magánszemélyek és pártok, de az indulás feltételei egyre bonyolultabbak. Régen kopogtató cédulákat kellett gyűjteni, most aláírásokat, de ez már a demokrácia korlátozása. Miért ne indulhatna bárki, aki akar? A jelöltek kiválasztását miért nem bízzuk a térségben élő és dolgozó emberekre? Miért nem közülük választunk?
A listás és egyéni választással még tovább manipulálják az embereket. A média nem a valóságot mutatja be, hanem azt, amire utasítást kapnak a tulajdonostól vagy a hatalomtól. A megválasztott képviselők pedig egyre távolabb kerülnek a választóktól, az emberektől.
Az áprilisi választások nem hoztak változást. Sőt, egyre cifrább a helyzet. A liberális ellenzék nem józanodott ki, imamalom módjára ismételgetik, hogy a kormány nem legitim. A Fidesz pedig úgy gondolja, elég legitimek, elég erősek ahhoz, hogy a valóság fölött járjanak egy félméterrel. Olyan helyzetben, amikor néhány hónap alatt megduplázódtak a megélhetés költségei, nem tűnik túl életszerűnek a vármegyék és a főispánok visszahozása. A Fidesz mégis azt akarja elhitetni, hogy így védjük meg legjobban a rezsicsökkentést, így erősödhet meg legjobban az emberek bizalma a hatalomban.
A Fideszben vannak olvasott emberek, akik tudják, hogy baj van, ha a tömeg már nem bízik a hatalomban. És nagyon nagy lesz a baj, ha a tömeg már nem akar a régi módon élni. Persze, azt is tudják, hogy még nem tartunk itt, de el is juthatunk idáig.
Racionálisan egyre kevésbé megmagyarázható mértékig bíznak a csodában, az Európai Unió megújulásában. Belemennek egetverően rossz döntésekbe, mint az ukránok EU-tagjelöltsége. Bíznak abban, hogy az EU megoldás lesz a hazai rendszerhibákra. Nem akarják elfogadni, hogy az EU csak fokozza a rendszer hibáit. Legjobb esetben a saját készülékeiket kicserélik, frissítik a szoftvert, de bennünket hagynak kiszenvedni. Egy legyengült, bizalmi válsággal küszködő Magyarországot könnyebb lesz a nyugati tőke totális uralma alá hajtani.
A rendszert kell kicserélni. A népek és nemzetek javára kell újraírni az EU dokumentumait. A népeket, a dolgozó tömegeket kell cselekvő erővé tenni, nekik kell dönteniük az Új Európáról és Magyarországról. Olyan rendszer kell, amelyben az emberek hisznek és bíznak. Az európai kapitalizmus elavult rendszere helyébe a korszerű szocializmust, modern közösségi társadalmat kell hozni.
Persze nem muszáj. Lehet kételkedni, tétovázni, javítgatni a régit, de mi veszítünk. A végén nem lesz se tv, se műsor. Se EU, se Magyarország! Ne akarjuk és ne várjuk meg!
