„A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvánosságra hozta a 2023-as Év madara jelöltjeit, a három faj közül 2022. július 25-ig, vagyis közel egy hónapon át szavazhatunk még. A barkóscinege, a függőcinege és a nádirigó szállnak versenybe, mindhárom faj a vízparti nádasokban él, az MME így ezen élőhelyek fontosságára szeretné felhívni a figyelmet: bármelyik fajt is választjuk, az bizonyos, hogy a nádasok kerülnek fókuszba. Ezek az élőhelyek a most megcélzott három faj mellett a madárvonulások idején rengeteg további fajnak is pihenő- vagy táplálkozóhelyet biztosítanak, így a védelmük emiatt is kiemelten fontos. „A klímaváltozás, a vizes élőhelyeket és különösen ezek parti zónáit érintő építkezések okozta nádascsökkenés éppen ezért hatalmas eurázsiai madártömegeket veszélyeztethet a Földközi-tenger térségében és Afrikában egyaránt” – írja az MME
Barkóscinege (Panurus biarmicus)
Hazánk nagyobb kiterjedésű nádas-gyékényes vizes élőhelyein, természetes és mesterséges tavakon, mocsarakban, holtágakban általánosan elterjedt, helyenként gyakori. Társas viselkedésű, állandó madarunk. Télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik.
Hazai fészkelő állománya 5400-6300 párra tehető.
Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Függőcinege (Remiz pendulinus)
Folyó- és állóvizek, puhafás hullámtéri erdők parti füzeseiben és fáin, mocsarak fűzbokrain, ritkán nádszálakon építi meg jellegzetes, zacskószerű fészkét. Társas viselkedésű madár. A hazai állomány rövid távú vonuló, a telet Európa déli régióiban tölti, de rendszeresen lehet találkozni áttelelő példányokkal. Főként rovarevő, de pókokat is fogyaszt, télen pedig a nád és a gyékény magjaival táplálkozik.
Hazai fészkelő állománya 3000-5000 párra tehető.
Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
A legnagyobb termetű, országszerte gyakori nádiposzátánk. Álló- és folyóvizek, mocsarak nádasai víz felőli szegélyében fészkel. Vízi rovarokkal, lepkék hernyóival, szitakötőkkel, pókokkal, alkalmilag apró halakkal táplálkozik. Hosszú távú vonulóként a telet Afrika Szaharától délre húzódó térségeiben tölt, de Dél-Afrikáig is elmehet. Hangja igen jellegzetes, nádszálak tetejéről, vízparti fák ágairól felharsanó, recsegő-kerregő énekét messziről meghalljuk.”
Címlap fotó: INATURALIST
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
