szerkeszto 
„A madarak tolla a szivárvány minden színében pompázhat, de vajon hogyan alakulnak ki ezek a színek?
A madarak tollainak színe kétféle alapvető módon jön létre: vagy pigmentek által, vagy a toll nanoszerkezetének köszönhetően szerkezeti színként, egyes esetekben e két módszer keveredhet is.
A pigmentek olyan színtestek, amelyekkel mind a növények, mind az állatok rendelkeznek, a madaraknál háromféle típus fordulhat elő: karotinoidok, porfirinok és melaninok, ezek a napfény összetevőinek egy részét elnyelik, így a visszaverődő fény, vagyis az, amint látunk, egy bizonyos árnyalatot ölt.
Melaninok
A melanin apró szemcsék formájában van jelen mind a madarak bőrében, mind a tollukban. A helytől és a mennyiségüktől függően a koromfeketétől a vöröses barnán át a halványsárgáig színezhetik a viselőiket. E pigment azonban nemcsak színez, hanem meg is erősíti, kopásállóbbá teszi a tollakat.
A színtelen tollak a leggyengébbek, ezért számos fehér madár visel a legnagyobb igénybevételnek kitett szárnyain fekete, vagy legalább fekete végű tollakat, a melanin ugyanis erősebbé teszi ezeket. A melanin szemcséit már sok-sok millió évvel ezelőtt élt madárősök és tollas dinoszauruszok maradványaiban is kimutatták.
Karotinoidok
E pigmenteknek köszönhető a piros, a narancs és a sárga árnyalat, illetve a sárgás zöld is (melaninnal keverten). A karotinoidokat növények termelik, s a madár e növények elfogyasztása útján jut hozzá a színtestekhez, illetve úgy, hogy olyan állatot eszik, amely e növényekkel táplálkozott.
Karotinoiddal színesek például az amerikai kardinálispintyek, a vörösbegyek, a citromsármányok, a sárgarigók, vagy a keresztcsőrűek.
Porfirinok
E színtestek egy aminosav módosulataiból állnak, bár a pontos kémiai szerkezet az egyes porfirinok esetében eltér, közös tulajdonságuk, hogy ultraibolya fényben erősen piros színt mutatnak. Mi a porfirinnak köszönhető színeket láthatjuk rózsaszín, barna, piros vagy zöld árnyalatokként is.
E színekkel ékes néhány bagolyfaj, galambfélék, sőt, még a tyúkok is. A porfirintől (pontosabban annak a turakoverdin nevű változatától) élénk zöldek a turákók, s ettől élénk piros az angolai turákó tolltaréja.
A madaraknál is előfordulhat színhiba, teljes vagy részleges színhiány, az olyan gyakori madaraknál, mint a házi veréb vagy a fekete rigó talán magunk is láthattunk ilyet.
Szerkezeti színek
Ezek a színek nem pigment, hanem a toll mikroszerkezete révén jönnek létre. A szerkezet rácsai, kicsiny lyukacskái a fény hullámhossztartományának nagyságrendjébe esnek, ez pedig azt eredményezi, hogy egyes hullámhosszak visszaverődnek, mások nem, sőt: a beesési szög függvényében változhat is a szín. Ez utóbbi talán a legismertebb, akár a galambok nyaka, vagy a seregélyek, a fácánkakasok színjátszó tollazata ennek köszönhető. Szerkezeti színeket mutatnak a fémesen ragyogó kolibrik is, ám olyan toll is lehet szerkezeti színnek köszönhető, amely nem irizál.
A kék szín egyértelműen szerkezeti szín (nemcsak madaraknál!), a tollak szerkezetébe épült szabályos méretű mikroszkopikus üregeknek köszönhető például az amerikai indigópinty kékje, vagy a mi szajkóink, szalakótáink kékes tollai. Ha ilyen toll kerül a kezünkbe, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy nem pigment miatt kék: egyszerűen nézzük meg áteső fényben a tollat, az így barnásnak fog látszani, a kék minden nyoma nélkül! Sok élénkzöld tollú madár ugyanezzel a módszerrel nyeri el színét. A szerkezeti szín és a pigmentáció keveredhet is, egyes papagájok zöldje például sárga pigment és a kék szerkezeti szín kombinációjaként alakul ki.
A madarak ultraibolyában is jól látnak, így UV visszaverő mintázat is megjelenik rajtuk, amelyet a mi látásunk képtelen érzékelni. Ez az ultraibolya tartományú látás teszi lehetővé például azoknak az UV-visszaverő ablakmatricáknak a létezését is, amellyel az üvegnek ütközést megakadályozhatjuk. Ez a különleges látás azt is eredményezi, hogy a madarak nálunk sokkalta több színben látják a világot, így az, amit mi a tollaikon látunk, szintén csak egy szerény része a teljes repertoárnak.”
Címlap fotó: INATURALIST
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
