szerkeszto 
„A Budapesti Bábszínház bábkészítő műhelye különleges hely, tervek, készülő bábok, textilek lepik el a műhelyt. Jól ismert figurák, készülő újak. Rendező, tervező, készítő közös munkái, kísérletei. Az elkészült bábok magukon viselik készítőik kézjegyeit is. Bátervezésről, kísérletekről, a bábok szabadságáról is beszélgettünk Kocsis Eszter bábkészítővel.
A bábnak mindig megvolt a maga helye, a kérdés inkább az, hogy a közönség hogy viszonyul a műfajhoz, hogy érzékeli a báb helyét. A bábművészet nagyon összetett, sokrétű műfaj, időről-időre különböző tendenciák határozzák meg. A lényeg valóban az, hogy az emberek hol és hogyan látják a helyét. A báb kísérletező műfaj, sokszor a gyerekelőadásokban is olyan mélyebb rétegek vannak, amit csak a felnőttek értenek meg, stabil helye van a színházművészetben.
Szobrásznak készültél, az ELTE filozófia szakára jártál. A bábműfaj összetettségét az is meghatározza, hogy ki honnan érkezik?
Mindenképpen megadja az irányát, hogy ki milyen szemlélettel rendelkezik, ízlés kérdése is, hogy ki mit visz bele a műfajba. A bábkészítés, amivel én foglalkozom, alapvetően kivitelező szakma. A Bábszínház műhelyében a bábtervező és a rendező elképzelései alapján születnek meg a bábok. Ők találják ki, hogy az egyes előadásokban milyen típusú bábokat használnak, azok hogyan működjenek, mire használják a színpadon. Ők készítik el nekünk a látványterveket, olykor nagyon pontos elképzelésekkel, olykor vázlatosabban, majd elkezdődik a műhelyekkel a közös alkotói folyamat, a mozgásnak, a funkcióknak a megtervezése.
Melyik áll hozzád közelebb, amikor a nagyon precíz tervet kivitelezed, vagy amikor egy vázlatosabb elképzelésnél nagyobb alkotói teret kapsz készítőként?
Mind a kettő nagyon izgalmas feladat, s egészen biztos, ha ugyanazt a látványtervet öt különböző készítőnek adnák oda, mindenki másként csinálná meg. Ilyen értelemben nem tudja az ember függetleníteni magát a saját személyiségétől. Nyilván az irányadó az, amit a tervező elképzel, de nagyon szoros a munka a tervező és a készítő között. Nálunk, a Budapest Bábszínházban a tervezők végigkísérik a gyártási folyamatot, folyamatos a párbeszéd, kompromisszumokat kell kötni mindkét oldalról, hiszen a látványterv még rengeteget alakulhat a munka során.
Azt, hogy milyen a saját világod, jónéhány munkád jelzi. A Plüssinvázió c. könyvhöz te készítetted az illusztrációt – egy japán nemzetközi verseny különdíját nyerted el vele – melyhez a bábokat te készítetted. Kísérleti munkáid, mint a tervezett Minotaurusz történet, izgalmas bábtechnikával s egy rád nagyon jellemző groteszk képi világgal készülnek.
A saját munkáim valóban az én világomat tükrözik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amikor készítek egy munkát, már előre tudom, milyen funkciónak kell megfelelnie. A gyakorlati gondolkodást ilyenkor sem tudom kikapcsolni, ami valamennyire korlátoz is. A bábtervezők, akik elsődlegesen a báb képzőművészeti világának a kifejezésére törekszenek, általában nem a funkció felől közelítenek. A gyártás feladata, hogy próbáljuk megvalósítani az ő álmaikat. . A könyvillusztráció Jeli Andrással és Lukács Dáviddal közös munkánk, nagyon jó volt együtt csinálni.
Ennek a könyvillusztrációnak az a különlegessége, hogy a báb térbeliségét jelenítetted meg. Valamikor a hetvenes években nagy divatja volt a bábos könyveknek, akkori Tv-sorozatokat, mint például a Futrinka utca – adtak ki könyvben. Ma nem nagyon látok ilyen technikával illusztrált könyveket.
Nagyon izgalmas munka egy ilyen illusztráció elkészítése, sokkal tovább tart, mint bármilyen más illusztrációé. Engem az a kérdés foglalkoztatott, hogyan jelenik meg a báb például a filmben. Sokan vélekednek úgy, hogy a CGI annyira életszerű számítógépes animációt tud létrehozni, hogy képes felváltani a bábot. Azt gondolom, hiába a tökéletes technika, látszik a különbség. A báb koszossága, esetlensége teszi azt életszerűvé mind a film, mind pedig az illusztráció esetében. Egészen más a hangulata, mint a jóval sterilebb animációnak.
Májusban tartották meg a Zsinór nélkül – Független Felnőtt Bábos Fesztivált – s egy ehhez kapcsolódó konferenciát. Mennyire hatnak a hazai bábművészetre a nemzetközi trendek? Milyen a nemzetközi szcénában a magyar báb helye?
Vannak ilyen tendenciák, amelyek hatnak, ezt abban is lehet látni, hogy milyen a színpadon a mozgató és a báb viszonya, hogyan jelenik meg a mozgató, annak milyen jelentése van. A láthatóság fele megy el inkább a báb, vagy inkább a titokszínház, a paravános megoldás irányába.
Mára, úgy látszik, hogy egyre inkább báb és ember kölcsönös viszonya a jellemző. A ti előadásaitokban is a nagyméretűbb bábok jellemzőek. Ez a kölcsönhatás mennyire teszi partnerré, egyenragúvá a bábot és annak mozgatóját?
Nagyon fontos a viszonyrendszer, minden előadásban jelentése van annak, hogyan jelenik meg a bábművész a báb mellett. Az eredeti japán bunraku bábnak egy saját változatát használjuk a Bábszínházban, ami valójában nem is bunraku, hanem egy tarkón tartott báb, ami különböző méretekben valósulhat meg. Ennek a bábtípusnak az a lényege, hogy minden izülete külön mozog, a mozgatónak nagyon nagy a szabadsága. Az ennél kötöttebb bábtípusoknál sokkal behatároltabb a bábosnak és a rendezőnek is a mozgástere. A báb olyan, mint egy hangszer, bizonyos feladatokra készül, próba közben módosítani a báb funkcióját, már nagyon nehéz.
A bábok mozgása, mozgatásának lehetősége izgat, érdekelnek a legmodernebb robot-technikák. Ez a modern technika és a nagyon ősi műfaj mennyire tud összesimulni?
A bábművészetre mindig hatással voltak a technológiai változások. Nagyon nehéz meghatározni, hol húzódik a határ egy művészi automata és egy báb között. De ugyanígy említhetem a félautomata bábokat is. Az adott kor technológiája, az arról való gondolkodás mindig beépült a bábos technikákba. Az Óbudai Egyetem mechatronikai mérnök szakát végeztem el, mert mindig izgatott a báb és a technológia viszonya. Most a MOME művészettudomány PH.D szakán ezt kutatom, most végeztem az első évet. Persze nincsenek kész válaszok ezekre a kérdésekre, de nagyon izgalmas, ha az ember tudománytörténeti aspektusból is megközelíti ezt a problémát, akkor sokkal összetetteben lehet látni, mint ahogy általában a bábról gondolkodunk. Nagyon komplex műfaj. Igazából a bábkészítésnek csak az alapjait lehet elsajátítani, s bár vannak alaptípusok, minden báb más. A bábkészítői folyamat, akkor is, ha alkalmazott munka, mindig kísérletezéssel jár.
A művészeket mindig izgatta a mozgás megmutatása, az avval való kísérletezés. Számodra is ez a kísérletezés izgalma?
Az foglalkoztat, hogyan jeleníthető meg a mozgás, hogyan jeleníthetők meg az olyan univerzálisan értelmezhető gesztusok, ahogy megmozdul egy báb, s mégis mindenki érti, hogy a mozdulategyüttes szomorúságra vagy vidámságra utal. Ez a nagyon izgalmas a bábszínházban, s ilyen értelemben közel van tánchoz, a fizikai színházhoz is, hogy ezek a gesztusrendszerek hogy jelennek meg.
Különböző projektekben veszel rész, most egy fiatal alkotócsapattal dolgoztok egy új projekten. Mi ez a közös munka?
A Budapest Bábszínház ebben az évadban hirdette meg a Kísérleti Stúdió pályázatát, erre pályáztunk egy fiatal alkotócsoporttal. Közös a munka, mindenki minden munkafolyamatban részt vesz, de mindenki felelős egy területért: Pallai Mara a dramaturgiáért, Hegyi Zsolt a díszletért és a koncepcióért, Szapu Dániel a mozgóképgrafika, és a programozás felelőse, Yank a zenei részekért. A készülő darab szöveg nélküli előadás, a Bauhaus színházából indultunk ki, ami nem csak a művészettörténeti részét, de az eszmeiségét is jelenti a készülő műnek. Az előadás bizonyos értelemben a báb lecsupaszítása, hogy hogyan tudnak egyszerűbb formákból bonyolultabbak felépülni. Ez hogyan viszonyul a gesztusokhoz, a mozgáshoz. A díszlet, a fény, az animáció mind egyforma súllyal jelenik meg. Még nagyon az elején tartunk, a művészeti koncepciót és egy vázlatot készítettünk el. Nincs előre kigondolt cselekményív, maga a folyamat is állandó kísérletezés, így hozzuk létre a tervezett előadást. Elkészítettük azt a makettet, ahol a kísérletezést folytatjuk. nagyon izgalmas munka lesz.
Most zártátok az évadot, kiemelnél néhány számodra meghatározó munkát belőle?
Sok nagyon izgalmas előadás volt, mint például Kiss Judit Ágnes Babaróka c. mesejátéka. De ugyanilyen élvezetes volt Hoffer Károly tervei alapján a Frankenstein gyártási folyamata. Egészen új technikai megoldások születtek, új anyagokkal kísérleteztünk, ami nagyon izgalmassá tette a próbafolyamatot, a közös munkát.
Az idei évadban több irodalmi adaptációt – Szerb Antal Pendragon legendája, Babits Jónás könyve – láthattunk. Áttörés is, hogy egyre több irodalmi mű van repertoáron?
A bábművészetnek a kísérletezés mindig jellemzője volt. Fontos, hogy a kortárs irodalom ilyen súllyal van jelen. Jövőre ehhez a sorhoz csatlakozik a Dekameron 2023.”
Címlap fotó: Szinhaz.online
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
