szerkeszto 
Szomorú hírt kaptunk a múlt héten. Életének 78. évében hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt Kajli Béla elvtárs, a Magyar Munkáspárt alapító tagja, a párt Elnökségének tagja, a Budapesti Pártszervezet elnöke.
„Munkáscsaládból származom. Nős vagyok, két fiam van. Kőbányán harminc évet dolgoztam. Itt voltam ipari tanuló, majd géplakatosként dolgoztam a Lampartban. Esti tagozaton technikusi oklevelet szereztem. Politológiai tanulmányokat is folytattam, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán szereztem diplomát” – írta egyszer önmagáról.
Kajli Béla is kétéletű ember volt, mint sokan mások a nemzedékéből. A rendszerváltás előtt pártmunkásként, a Munkásőrség kőbányai parancsnokaként becsülettel védte a magyar szocializmust. Elvtársait, beosztottjait, munkatársait a szocializmus ügye iránti hűségre, precizitásra, fegyelmezett munkára nevelte.
1989 fordulatot hozott életében. Az MSZMP 1989. októberi kongresszusán egyike volt azoknak, akik nemet mondtak a kádári MSZMP feloszlatására és az MSZP létrehozására. Érezte, tudta, hogy az MSZMP szétverése egyenesen vezet a kapitalizmushoz.
A Munkásőrséget a Németh-kormány lefegyverezte és feloszlatta, amit Kajli elvtárs sohasem tudott megbocsájtani. A Munkásőrséget tisztességes emberek tisztességes szervezetének tartotta. Egykori harcostársaival évtizedeken át tartotta a kapcsolatot. A Munkásőrséget a legemberibb szavakkal idézte fel néhány éve „A munkásőrség – interjúkönyv” című könyvben is.
1989 őszén Kajli elvtárs csatlakozott az újjászerveződő MSZMP-hez, a mai Munkáspárthoz. Kezdettől fogva vallotta, hogy a Munkáspárt folytatja a magyar munkásmozgalom hagyományait, őrzi és védi a szocializmus értékeit. Részt vett a Munkáspárt alapító kongresszusán, és szervezte a pártot Kőbányán.
Az MSZMP-be 1968-ban lépett be, és élete végéig tagja volt a Munkáspártnak. Bármilyen tisztségre kérte fel a párt, bárhol is volt szükség munkájára, mindig számíthattunk Kajli elvtársra. Tagja volt a Központi Bizottságnak, a párt Elnökségének. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökeként tisztességgel őrködött a párt pénzügyi rendje és tisztasága felett. Több ízben vállalta a budapesti pártszervezet vezetését.
A Munkáspárt nagy sorsfordulóin mindig következetesen védelmezte a párt marxista-leninista irányvonalát, baloldali, nemzeti, ellenzéki politikáját.
Több alkalommal vállalta a Munkáspárt jelöltségét a parlamenti és önkormányzati választásokon. Kőbányai kötődése is ösztönözte arra, hogy dolgozzon a rendszerváltás kárvallottjai helyzetének javításáért. Elítélte a rendszerváltás pusztításait, követelte, hogy a megszűnt, leépült üzemek, gyárak helyén új munkahelyek létesüljenek.
Igazi közösségi ember volt, életvidám, derűlátó. Pártmunkás volt a szó legnemesebb értelmében, pártvezető a javából.
A Munkáspárt tagjai tisztelték, becsülték, szerették őt. A párt a Munkáspárt Aranyjelvénye, majd a Munkáspárt Aranyjelvénye Rubinnal kitüntetéssel ismerte el munkáját.
Kajli elvtárs közéleti munkája elválaszthatatlan volt a családtól. Felesége is élete végéig tagja volt a pártnak és minden segítséget megadott férjének, hogy tudja végezni a politikai munkáját. Anyagilag is támogatták a Munkáspártot.
Kajli Béla elvtárs élete példa a Munkáspárt mai nemzedékei számára. Emlékét tisztelettel megőrizzük.
Kós Zoltán 
Nagy István