szerkeszto 
A miniszterelnök drámai bejelentést tett július 29-én. „Amikor egy terméknek, egy létfenntartási terméknek a mennyiségét korlátozni kell, az már a háborús gazdaság előszobája. Itt vagyunk most, és ha Brüsszel nem változtat, amit kívánok, hogy sikerüljön közösen változtatnunk, akkor októbertől egy háborús gazdasági helyzetre kell számítani egész Európában.”
Háborús gazdaság, helyesebben szólva hadigazdaság háborúban álló országban van. Háborúban akkor áll egy ország, ha fegyveres erői részesei a háborúnak saját területen vagy másutt, ha a nemzeti erőforrásokat a háború céljaira használják. Háborúban áll-e Magyarország?
Magyarország nem vesz részt sem katonával, sem fegyverrel az Ukrajna területén folyó háborúban. Magyarország területén egyelőre nincsenek idegen fegyveres erők, amelyek kapcsolódnának az ukrajnai háborúhoz.
Néhány területen azonban Magyarország részese a háborúnak
Egy, Magyarország részese az EU, mint szövetségi rendszer háborús intézkedéseinek. Megszavazza a szankciókat, tudva annak következményeit. Hozzájárul a fegyverszállítások finanszírozásához is.
Kettő, Magyarország részben vagy egészében fedezi az amerikai és más NATO-csapatok magyarországi telepítése előkészítésének költségeit. A katonák nyilván nem a mezőn fognak sátrat verni, hanem megfelelő infrastruktúrára van szükség. Erről a kormány hallgat, mint a sír.
Három, Magyarország részt vesz az egyik háborús fél, Ukrajna gazdasági túlélésének biztosításában. Ennek része a menekültek befogadása, átmeneti segítése. A kormány szerint júliusig 1,3 millió ember utazott át rajtunk, közel 30 ezren kaptak menedéket. Félretéve most a dolog emberi oldalát, ez segíti az ukrán vezetést, hiszen óriási terhet vesz le a vállukról. Az ukrán sebesültek fogadása sem általában humanitárius aktus, hanem egy hadviselő félnek nyújtott anyagi és technikai segítség.
Négy, Magyarország részt vesz az Oroszország elleni médiaháborúban. A kábeltelevíziókban az orosz adásokat felfüggesztették és bevezettek két-három ukrán adást. A liberális média teljes mértékben ukránpárti, a konzervatív média is zömében az ukránokhoz húz.
Öt, a háborúra hivatkozva a kormány felgyorsította a 3500 milliárdra tervezett haderőfejlesztést. A kiadások már 2023-ban elérik a GDP 2 százalékát. 35 milliárdot sürgősen elköltenek „a katona egyéni felszerelésének fejlesztésére”. Folyik határvadász egységek felállítása, ki tudja, mennyiért.
Hat, a kormány szintén a háborúra hivatkozva lényegesen átalakítja a kormányzás rendjét. A választási győzelem után azonnal módosították az alaptörvényt, lehetővé téve, hogy a kormány veszélyhelyzetet hirdessen a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa esetén is. Júliusban létrehozták a Védelmi Tanácsot. Ez olyan hatalmi koncentrációt jelent, amit csak háború esetén szoktak alkalmazni.
Hét, a kormány részben a covid tapasztalatai alapján, részben háborúra készülve jelentős lépéseket tervez az ország önellátásának biztosítására, különösen a mezőgazdaság, az egészségügyi ipar, a hadipar területén.
Egy állam háborús részvételének mértéke és módja függ a védelmi képességétől. Az állam védelmi képességének alapját a fegyveres erők mennyisége, minősége, harckészültségi állapota és harci lehetőségei alkotják. Az ország védelmi képessége azonban nem merül ki a hadsereg erejében. Fontos tényezői továbbá a gazdaság, a tudomány és a technika állapota, a lakosság mennyisége és minősége, készenléte egy esetleges háborúra.
Háború esetén az állam megköveteli az erők maximális igénybevételét és a katonai céloknak történő alárendelését. Ebben az esetben is szükség van azonban a polgári szükségletek minimumának kielégítésére.
Mit jelent a polgári szükségletek minimuma? Azt a szintet, amelyen a lakosság minimális élelmezése, lakhatása, munkavégzése még biztosítható anélkül, hogy a csökkentések társadalmi robbanáshoz vezetnének.
2010 óta a kormány, a nagytőke és a társadalom között hallgatólagos megegyezés létezett. A kormány ideiglenesen elvont pénzeket a nagytőkétől, és különböző juttatásokban részesítette az embereket. A nagytőke elfogadta az átmeneti elvonásokat, mert cserébe társadalmi békét és stabilitást kapott. A tömegek is elfogadták, mert javultak az életkörülményeik, bár igaz, korlátozták jogaikat.
A covid leküzdése sokba került. Ezt tetézik a háborúval kapcsolatos kiadások. A nagytőke nem kívánja tovább finanszírozni a kormány szociális gyámkodását. Ebben partnerük az EU, mely szeretné a magyar politika irányát megváltoztatni, és alárendelni az EU liberális erőinek.
Az Orbán-kormány kormány mozgástere korlátozott. Egy, követeli a békét, de semmilyen befolyása sincs az EU, illetve az USA politikai döntésére. Szakítani a szövetségi rendszerrel nem mer. Úszik az árral, bízva abban, hogy lesznek kevésbé rossz helyzetek.
Kettő, a nagytőke érdeke a gazdaság zavartalan működése, a háborús profitból való részesedés. Ezt jelzi az is, hogy a kormány beszállt az ukrán búzaszállításokba, ami ugyan beruházásokat igényel, de profitot is hoz. A kormány jelentős mértékben a nagytőkére támaszkodik. Úgy a milliárdosok megadóztatása, a terhek egyenlő elosztása szóba se jön.
A kormány tisztában van azzal, hogy a lakosság negatívan reagál a terhek növekedésére. A kormány ennek ellenére a lakosságra teszi a háborús terheket, legfeljebb lassított és fokozatos mértékben. Abban bíznak, hogy a tömegek nem akarnak rendszerellenes fellépést, vagy ha akarnak is, nem képesek rá.
Mire lehet számítani? Egy, az EU folytathatja az USA nyomására a gazdasági szankciókat és adhat még több fegyvert Ukrajnának. Ebben az esetben tovább nőnek az árak, az állam több pénzzel járul hozzá az EU akcióihoz. A lakossági terhek is lényegesen megnőnek
Kettő, az USA és a NATO nem lép be közvetlenül a háborúba, de egyes országok csatlakozhatnak. Lengyelország „segítséget nyújthat” Nyugat-Ukrajnában, Románia Moldovában. Sokat beszélnek Magyarország „segítségnyújtásáról” Kárpátalján. Ez már közvetlen háborús részvételt jelentene, óriásira növelve a hadviselés költségeit.
Magyarországnak nincsenek friss tapasztalatai arról, hogy mire képes a Honvédség. Arról sincs tapasztalat, hogy a magyar gazdaság háború esetén képes-e a hadsereget ellátni. Végül nem tudni, hogy miként reagálnak a tömegek, ha összeomlik az élelmiszerellátás, ha leállnak a kórházak, ha nem lesz villany. Miként reagálnak, ha amerikai járőrök pásztáznak a városokban. Nem tudjuk, de sejteni lehet.
Mit tehetünk mi?
Meg kell mutatni a hatalomnak, hogy nem akarjuk viselni a háború költségeit. Nem elég otthon elégedetlenkedni, harcolni kell. Ki kell menni az utcára! A civileknek, szakszervezeteknek, magán embereknek!
Követelnünk kell, hogy adóztassák meg a milliárdosokat.
Meg kell mutatni a hatalomnak és rajtuk keresztül az EU-nak, hogy büntetlenül nem teheti próbára a magyarok tűrőképességet. Ha Magyarországon megszűnik a társadalmi béke, az kihatással lesz az egész térségre, sőt Európára. Ne játsszanak a tűzzel!
Követeljük, hogy a kormány tegyen meg mindent a békéért, a megegyezésért Oroszországgal!
Fogjunk össze mindenkivel, aki a háború ellen van, és kiáll a függetlenségünkért!
Külföldi barátainkkal karöltve meg kell értetnünk Európa uraival, hogy nem akarunk harmadik világháborút, nem akarunk elpusztulni azért, hogy ők gazdagodjanak. És nem csak tiltakozunk, de cselekedni is fogunk. Nemzeti és nemzetközi keretekben egyaránt.
Világosan ki kell mondanunk: a háború a tőke szülötte. A tőkés USA és EU felelős a mostani háborúért. A kapitalizmus pusztulásba visz bennünket. Meg kell érteni, hogy addig kell megdönteni a pénz, a tőke uralmát, amig élünk. Harcra fel!
Kós Zoltán 
