szerkeszto 
A tavalyi „Elk*rtuk” című film után megérkezett az újabb politikai film, a Blokád. Magunkfajta baloldali ember két dolgot tehet. Vagy messze elkerüli az ilyen filmeket, mert nem akarja, hogy a vérnyomása felmenjen, vagy megnézi, mert kíváncsi arra, hogy milyen szellemi besugárzásnak teszik ki a mai nemzedéket.
A Blokád Antall Józsefnek (1932-1993) állít emléket, aki a rendszerváltás utáni korszak első miniszterelnöke volt. A történet az 1990. októberi taxisblokád körül forog, ami a tőkés kormány első nagy erőpróbája volt.
A Blokád többcélú film. Felidézi egy konzervatív politikus életét, aki vitathatatlanul bevonult a magyar történelembe. Antall személye egyben az összekötő kapocs 1956, illetve a rendszerváltás és napjaink között. Mondhatni, képes történelem művészi elemekkel.
A mai hivatalos propagandaüzenet kristálytisztán benne van a filmben. 1956-ban Magyarország az oroszok ellen szabadságharcot vívott, de a harc elbukott, mert a nyugat nem adott támogatást. 1956 után könyörtelen megtorlás, szovjet megszállás, diktatúra jött, de a rendszerváltás meghozta a szabadságot és a demokráciát. A mai magyar néző számára ez a szerzők üzenete.
A szocializmus rossz volt, üzeni a film, és becsapták az embereket. Antall szájába adják a jól ismert érvelést. Igaz, hogy jobban élt a magyar a szocializmusban, utazhatott külföldre, de minden, a fizetés, a Trabant, a hétvégi ház csak azért volt lehetséges, mert az ország felvett 20 milliárd dollárt. Hitelből éltünk jól, és most ezért kell fizetnünk – mondja a filmbéli Antall.
Milliószor leírtuk és leírták tőlünk független szakemberek is, hogy az egész eladósodási sztori hazugság, de úgy tűnik, hogy a mai elit sem tud jobbat kitalálni a rendszerváltás alátámasztására. Ugyanis, ha nincs ez a hazugság, nehéz megérteni, hogy miért kellett eldobni a szocializmust, ha az emberek jól éltek.
A választ tudjuk, de ez nincs benne a filmben. A rendszerváltás azoknak kellett, akik nem lehettek milliomosok, mert a szocializmus nem engedte. A rendszerváltás a nyugatnak kellett, akik vágytak a magyar piacra. A filmből egyébként kiderül, hogy Antall Helmut Kohl német kancellárral volt baráti viszonyban, és bizony az egész rendszerváltás-projekt mögött vastagon ott álltak a németek.
A Blokád nyilvánvalóan liberálisellenes film. A film szerint 1956-ban a rendőrség elkapja a fiatal Antallt ellenforradalmi szervezkedés miatt, de kénytelenek szabadon engedni. Miért is? Nos, a rendőr kijelentése szerint: Antall apja a háború alatt zsidókat mentett, most a zsidók közbenjártak a fiatal Antall érdekében.
Az antiliberális vonulat folytatódik Göncz Árpád szerepének bemutatásával. Mint tudjuk, Göncz (1922-2015) a köztársaság első elnöke volt 1990 és 2000 között. Göncz a liberális SZDSZ embere volt. A konzervatív MDF és a liberális SZDSZ egy dologban értett egyet: meg kell dönteni a szocializmust. Miután megdöntötték, egymás torkának estek.
A film bemutatja, hogy a liberális köztársasági elnök hogyan tesz keresztbe a konzervatív miniszterelnöknek, és hogyan dolgozik az embereivel azon, hogy az MDF-kormány belebukjon a taxisblokádba. Göncz ma is a liberális pártok ünnepelt történelmi sztárja. Az áthallás, sőt az üzenet a mához teljesen nyilvánvaló. A liberálisok a nemzeti ügy elárulói voltak 1990-ben is, és ez nem változott meg ma sem.
A filmnek van szovjetellenes vonulata is. Gorbacsov az, aki már akkor zsarolta a szegény Antallt az olajcsap elzárásával válaszul azért, hogy Antall ki akar lépni a Varsói Szerződésből. Az orosz-szovjet történelemhez való viszonyulásban azonban van egy kis zűrzavar. A film szerint az akkori Gorbacsov rosszindulatú, ravaszkodó valaki, aki nem hajlandó bocsánatot kérni Magyarországtól 1956-ért. De Orbán Viktor viszont elment Gorbacsov temetésére, mert szerinte Gorbacsov nélkül az egész rendszerváltás nem jöhetett volna létre.
A film Antall erkölcsi értékeit, következetességét állítja elénk példaként. Antall a szocializmus ellensége, akit nem lehet megtörni, beszervezni meg pláne nem. Antall életútja, mint tudjuk, azért ennél bonyolultabb. Az igaz, hogy 1956 után nem taníthatott, de azért beilleszkedett a szocializmusba. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója lett, ami nem nevezhető „üldözésnek”. Munkáját a szocialista hatalom 1988-ban a Munkaérdemrend arany fokozatával ismerte el, amit esze ágában sem volt visszautasítani. 1988 őszén még levelet is írt Grósz Károlynak, az MSZMP akkori főtitkárának, amiből kiderül, hogy Antall maga sem volt biztos a rendszerváltásban, és igyekezett valamilyen B-tervre is felkészülni.
A film szerzői nem ügyeltek a részletekre. Antall a filmben Gorbacsovhoz megy a Kreml folyosóin. A helyszín nyilvánvalóan nem a Kreml. A folyosón szovjet katonák állnak, kezükben puskával. Ilyen soha nem volt, és a Kremlt nem is hadsereg őrizte.
Gorbacsov balján a valóságban nem egy furcsa egyenruhás tábornok ült, hanem Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök.
A magyar delegációt Csajka gépkocsikba ültetik a filmben, noha a szovjet protokoll 1990-ben ZIL gépkocsikat használt a magasszintű delegációk fogadására.
A magyar valóság ismeretével is van némi baj. Az 1956-os jelenetben a magyar rendőrök olyan egyenruhát és vállapokat viselnek, amelyeket csak 1956 után vezettek be. Az Antall szobájába helyezett kormányzati telefonok nem úgy néztek ki valójában, mint a filmben. Kormánygépként nem TU-154-es nagy gépet használtak akkoriban, hanem TU-134-es gépet. Apróságok, de ha az apróságok hamisak, a nagy dolgok is lehetnek azok.
A színészek, az Antallt alakító Seres Zoltán és ifj. Vidnyánszky Attila, a feleségét játszó Tóth Ildikó emlékezetes alakítást nyújtanak. Gáspárt Tibor alakításában is átjön Göncz ravaszsága és álnoksága.
Címlap fotó: thegeek.hu
About the Author
Nagy István 
