szerkeszto 
„Visszaállt Oroszország tengeri szállításainak volumene az uniós tilalmat megelőző szintre a januári adatok alapján – mondta az Index megkeresésére Németh Viktória. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány energetikai elemzője mellett számos nemzetközi szakértő is felhívta már a figyelmet arra, hogy csak részben hatásosak az olajimportra kivetett brüsszeli szankciók.
Lassan egy év telt el az orosz–ukrán háború kitörése óta, a szankciós politika töretlen, az egykor meghatározó nyugati cégek fokozatosan kivonultak az orosz olajkereskedelem piacáról. Ugyanakkor az ismert régi mondás szerint „ahol pénz van, ott emberek is vannak” – és ez a világ minden táján igaz. A Nyugat által hátrahagyott piacra új szereplők érkeztek, akik már bele is kezdtek az orosz nyersolaj értékesítésében rejlő lehetőségek kiaknázásába. Így a globális nyersanyagellátási lánc egyre szétszórtabbá, megosztottabbá, ennek következtében veszélyesebbé vált.
Van az a pénz
2022. december 5-e után, amikor a sokadik szankciós csomag is hatályba lépett Oroszországgal szemben, égető szükség lett az alternatív ellátási láncokra. A Brüsszel által kezdeményezett és a tagállomok által elfogadott döntés szerint megtiltják a tengeri nyersolaj európai importját is, illetve csak akkor engedik meg az orosz hajóknak, hogy igénybe vegyék a nyugati logisztikai és biztosítási cégek szolgáltatásait, ha rakományuk ára hordónként 60 dollár alatt van. Ezzel nem ért véget a büntetőintézkedések sorozata: február 5-én lép életbe a következő, amelynek célkeresztjében már az olajtermékek állnak.
ugyanakkor egyre több szakértő szerint a kialakult új árnyék-, illetve szürke szállítási és finanszírozási infrastruktúrák szilárdak és egyre kiterjedtebbek.
Sőt ez a piac ahelyett, hogy hátrálna, készen áll arra, hogy a következő szankció életbe lépésekor tovább bővüljön. Az adatokból látható: az orosz export az első nyugati szankciók hatására visszaesett, ám két hónappal később vissza is tért a tavaly júniusban látott szintre, a tengeren szállított orosz olaj mennyisége visszatért a megszokott szintre. Az embargóval sújtott olajhordók nagy részéért a várakozásoknak megfelelően Kína és India jelentkezett be.
A 2023. januári adatok alapján Oroszország tengeri szállításának volumene visszaállt az uniós tilalmat megelőző szintre. Ugyanakkor változást jelentett, hogy átrendeződött az egyes exportcélországok súlya. Európa részaránya jelentősen csökkent, eközben Egyiptom és más megrendelők részesedése gyarapodott. Ezzel együtt az ismeretlen célállomásokra irányuló szállítmányok aránya szintén nőtt
– mondta az Indexnek Németh Viktória, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány energetikai elemzője, aki szerint a február 5-én életbe lépő, finomított kőolajtermékekre vonatkozó szankciók szintén a szürkegazdaság erősödése irányába hatnak, ezért a büntetőintézkedések első szakaszában kialakult csatornák bővülése jellemezheti a soron következő időszakot.
AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN megmutatkozott A GAZDASÁG ÉS A KŐOLAJEXPORT ALKALMAZKODÓKÉPESSÉGE AZ ÚJ KÖRÜLMÉNYEKHEZ.
Az The Economist rávilágít egy érdekességre: a korábban könnyen nyomon követhető orosz olaj mostanában egyre „árnyékosabb” csatornákon keresztül közlekedik. 2023 elején a világ legnagyobb, jellemzően nyugati biztosítói, úgy döntöttek, hogy nem fedezik tovább az orosz kikötőkből induló hajókat.
Jelenleg azonban úgy tűnik, ezt a szürkegazdaságot az orosz állam finanszírozza, egyre gyakrabban az Öböl menti bankokkal karöltve. Bebizonyosodott, hogy a rakományok biztosítása nehezebb feladat, de erre is találtak megoldást: december óta a hajózási üzletágban gyakran újonc orosz cégek vállalják a rakomány- és hajóbiztosítást, ennek hátterében feltehetően állami fedezet van, továbbá az orosz nyersolajat fogadó kikötők könnyítettek a tartályhajókra vonatkozó biztosítási feltételeken.
Az árak kérdésköre
Németh Viktória szerint a nyugati szankciók hatottak a kőolaj és finomított olajtermékek piacára, mivel nagy léptékű átalakulás ment végbe a beszállítói láncokban, illetve a kapcsolódó biztosítások és finanszírozás piacán is. Ugyanakkor kérdéses, hogy mennyiben töltik be a korlátozások eredeti céljukat.
A szankciók megnehezítették az orosz termékek értékesítését, illetve a kőolajexportból származó bevételek csökkentésére is alkalmasak voltak, de jelenleg a nyersanyag értékesítése ismét a korábbi volumenben zajlik. Európa szempontjából pedig kulcsfontosságú, hogy miként tudja helyettesíteni a kieső kőolajexportot.
Az energiahordozók közül e nyersanyag esetében volt a legnagyobb a külső kitettsége az EU-nak, az Eurostat 2020-as adatai alapján 97 százalék, amelynek közel negyede származott Oroszországból. A 2022 harmadik negyedévére vonatkozó adatok alapján más, korábbi partnerei, így például az Egyesült Államok és Norvégia exportrészesedése nagyobb arányban emelkedett.
Az ezekből az országokból származó kőolaj több tényező miatt azonban magasabb áron érkezhet Európába. (Élesedik a verseny az Oroszországon kívüli kőolajexport esetében, illetve a Brent és a WTI jegyzési ára az elmúlt időszakban 20-30 dollárral is meghaladta az urálit.) E tényező pedig versenyhátrányt idézhet más régiókkal és országokkal szemben, amelyek továbbra is vásárolják az orosz termékeket.
Ez még csak a jéghegy csúcsa
A spektrum másik végén a feketegazdaság található, ezeket már inkább olyan országok használják, mint Irán és Venezuela. A tankerhajók sorra kapcsolják ki a jeladójukat, vagy átfestik, vagy átszivattyúzzák másik szállítóeszközbe a rakományt. Gyakran forgalmas terminálokon haladnak át, ahol a nyersolajukat összekeverik másokkal, így még nehezebb felismerni a termékeket. 2022 első tíz hónapjában Omán és az Egyesült Arab Emírségek több orosz olajat importált, mint amennyit az előző három évben kevertek és értékesítettek Európában. Malajzia pedig kétszer annyi nyersolajat exportál Kínába, mint amennyit termelni tud.
Egyre több szakember emlékeztet: az orosz nyersolaj nagy része ilyen hálózatokon keresztül folyik, amelyek nem ismerik el az árkorlátozást, és Nyugat látószögén túl vannak. Az orosz nyersolajat korábban az orosz termelők, a nyugati olajipari nagyvállalatok és a svájci nyersanyag-kereskedők értékesítették. Ezek székhelye többnyire Genfben volt, de úgy tűnik, hogy sokan elköltöztek. Az Qamar Energy arról számolt be, hogy a háború kezdete óta több mint harminc orosz kereskedőcég telepedett le Dubajban. Ezzel párhuzamosan új nyugati kereskedők jelentek meg, akik Indiának, Srí Lankának, Törökországnak értékesítenek.
Ezek többsége az orosz állami vállalatok fedőcége lehet.
Tökéletes példa: amióta az unió fontolgatni kezdte, hogy a logisztikára is kivetne szankciókat, a használt tartályhajók piaca robbanásszerűen megnőtt. Tavaly közel 200 nyersolajszállító hajó cserélt gazdát – ez 55 százalékkal több, mint 2021-ben. A flotta – amellyel Oroszország megkerüli az Ursula von der Leyen szerint Oroszország ellen „működő” szankciókat – jelenleg mintegy 360 hajót számlál, ez a globális nyersolaj-tartályhajóállomány 16 százaléka.
A Kpler munkatársai szerint ha az összes nyugati hajó elkerülné az orosz olajhordókat, az orosz flotta még mindig elegendő lenne ahhoz, hogy a moszkvai export a jelenlegi szinten történjen. A gazdasági szakértők úgy vélik, a szürkekereskedelemnek még bőven van területe a növekedéshez, továbbá Kína és India is egyre több orosz nyersolajat lesz képes felvásárolni. Valószínű, hogy az orosz nyersanyagból származó finomított termékeket továbbértékesítik Európának, hiszen ebben az esetben visszafejthetetlen, hogy milyen nyersanyagból készültek.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány energetikai elemzője szerint ennek az egész folyamatnak számos kockázata van: a környezeti rizikóktól (amelyet a régi, akár fél évszázados tankerhajók használatából és a szállítások nyomon követhetetlenségéből adódik) kezdve a globális kereskedelemben felmerülő zavarokig.
A szürkegazdaság terjedésével többek között hosszabbá válnak a szállítási útvonalak, és többszörös közvetítői költségek keletkeznek. Így például Malajzia kétszer annyi nyersolajat exportál Kínába, mint amennyit meg tud termelni. A szállítások hátterében feltehetően az orosz kőolaj továbbértékesítése áll
– vélekedett lapunknak Németh Viktória. Kitért arra is, hogy Oroszország nyersolajának nagy része szürkehálózatokon keresztül fut, amelyek nem ismerik el az árplafont, de ettől még nem illegálisak, mert nem nyugati logisztikát használnak, és olyan országokba szállítanak, amelyek nem csatlakoztak a szankciókhoz. Ez azonban átláthatatlan, szétszórt infrastruktúrát hoz létre, ezzel együtt pedig az árplafon betartására irányuló ösztönzők is gyengülhetnek, az árképzés átláthatatlanná válik.”
Címlap fotó: Vlagyimir Putyin és Ursula von der Leyen. Fotó: Peter Muhly / WPA Pool / Getty Images, Michele Tantussi / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
