„A szuverén külpolitikával rendelkező kisebb tagállamok homokként hatnak a nyugati háborúpárti gépezetben” – szakértő a Mandinernek
szerkeszto 
„Ahogy korábban a Mandiner is beszámolt róla, Németország vezetésével létre jött egy kilenc országból álló csoport, amelynek tagjai támogatnák, hogy a korábbi egyhangú döntés helyett minősített többségi szavazással döntsenek a kulcsfontosságú uniós külpolitikai és védelmi kérdésekben. Ez alapján az egyes tagállamok elvesztenék a jogot, hogy megvétózzanak fontos, az országukat érintő külpolitikai döntéseket, többek között akár az orosz-ukrán háborút illetően is.
Az esettel kapcsolatban két szakértőt kérdeztünk meg, Petri Bernadettet, a XXI. Század Intézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eustrat kutatóintézetének kutatóját, valamint Sümeghi Lórántot, a Századvég vezető elemzőjét, hogy mit gondolnak, van-e reális esélye a reform megvalósulásának, és az hogyan befolyásolná az egyes tagállamok helyzetét.
Sümeghi Lóránt szerint törésvonalak jöttek létre a kelet-közép-európai, illetve a nyugati tagállamok között. A reform célja ennek a törésvonalnak a felszámolása, ugyanis
– véli a szakértő.
Hibás és igazságtalan?
Arról is beszélt, hogy amennyiben egy ilyen változtatás bekövetkezik, és az EU kétharmados többséggel megszavaz valamit, senki nem húzhatja ki magát az alól.
– mondta. Hozzátette, ez jól beleilleszkedik abba a föderációs koncepcióba, amellyel folyamatosan vennék el a tagállamok szuverén döntési jogait. Kijelentette, az európai demokrácia csorbulását jelentené egy efféle kezdeményezés.
„Jól látható, hogy a kisebb népességű tagállamok nemcsak politikai értelemben tartják rossz ötletnek ezt az irányvonalat, hanem egyenesen igazságtalannak látják annak működési elvét is” – jelentette ki.
Petri Bernadett szerint az abszolút többségi szavazás és a vétójog megszüntetése régóta terítéken van az unió védelmi- és külpolitikai kérdéseit illetően. 2021-ben Heiko Maas német szociáldemokrata külügyminiszter tett egy markáns kijelentést, miszerint nem fenntartható az aktuális uniós külpolitikai rendszer. Később az Európai Parlament is megfogalmazott egy jelentést arról, hogy a tagállami vétót el kell törölni a külügyi kérdéseket illetően, mert az megbontja az unió egységét. Az Európai Unióban a külpolitika minden egyes tagállam saját hatásköre, ezért nem lehet olyan uniós döntést meghozni, amely valamelyik tagállamnak nem felel meg.
A német kormány és a parlament kezdeményezését követően több tanulmányban megvizsgálták, hogy mennyire van nagy jelentősége a tagállami vétónak. Azt az eredményt találták, hogy 2016 és 2022 között összesen harminc döntést vétózott meg valamelyik tagország, és ez olyan esetekben is megjelent, amikor egy harmadik állammal szembeni szankciókról szavaztak. 2022-ben az akkori olasz miniszterelnök, Mario Draghi egy beszédében szintén arról beszélt, hogy mélyíteni kell az együttműködést, egyfajta pragmatikus föderációt kell létrehozni, a külső kérdésekben pedig teljesen eltörölni a vétót. „Tehát már régóta terítéken van a téma” – mondta Petri Bernadett, de hozzátette – „jelenleg a kérdés apropóját az orosz-ukrán háború adja.”
Nem lesz könnyű
Szerinte ez a kilenc országból álló baráti csoport most újra elővett egy korábban is többször felhozott kérdést. „Az országok közül külön-külön mindegyiktől hallhattuk már, hogy elkötelezettek ebben a kérdésben” – jelentette ki. A szakértő úgy látja, a megvalósításnak többféle jogi módja van, melyek közül a legalapvetőbb, ugyanakkor a legnehezebb az alapszerződés egyhangú módosítása.
„Az egyik ilyen eshetőség, az 1999-ben az Amszterdami Szerződés elfogadásával bevezetett konstruktív tartózkodás egyre gyakoribb alkalmazása” – véli Petri. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy adott állam, amely nem ért egyet egy döntéssel, nem vétózza meg azt, csak tartózkodik, magát a döntéshozatalt tehát nem akadályozza. „Az persze a tagállamokon múlik, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel” – teszi hozzá. A másik lehetőség a kereskedelempolitika kibővítése.
A szakértő úgy véli, akadnak törekvések, hogy a kereskedelempolitikai hatáskör kitágításával korábban külpolitikai kérdéseket is lehessen kereskedelmi ügyként tárgyalni, ezzel elvéve a tagállamoktól a vétóhoz való jogot.
Nemzeti érdek vs. többségi szempont
A harmadik lehetőség, hogy az úgynevezett passerelle klauzula keretében az Európai Tanácsnak joga van hozzájárulni, hogy a minősített többségi szavazást vezessék be az egyhangúság helyett kül- és biztonságpolitikai ügyekben. Petri Bernadett úgy látja, hogy ezt úgy lehetne keresztülvinni a tagállamokon, ha ezt a kérdést csomagban tárgyalnák, ami egy klasszikus uniós tárgyalási technika. Az EU ilyenkor egy napon tárgyal több témát, amelyek közül az egyik mondjuk kiemelten fontos egy tagállamnak, aki egy másik kérdést nem fogadna el. De mivel ezeket egyszerre tárgyalják, inkább elfogadja a másikat is, minthogy lemondjon valamiről, ami fontos neki.
Hozzátette, a módosítás következtében előfordulhatna, hogy Európa olyan közös összefogást létesítene a háborúval kapcsolatban, amely egyes békepárti tagállamok számára nem lenne elfogadható. Megjegyezte, úgy látja, a magyar kormány nem fogja magát olyan helyzetbe sodorni, hogy ez lehetővé váljon. Arra a kérdésre pedig, hogy ha mégis megtörténne, kilépne-e e Magyarország az EU-ból, azt válaszolta, nem tartja valószínűnek, hogy eddig a pontig jussanak a dolgok.
A háborúval kapcsolatban Sümeghi Lóránt is úgy vélekedett, a magyar kormány elég egyértelmű álláspontot képvisel ahhoz, hogy ne hagyja magát belerángatni semmibe.
„Orbán Viktor kormányfő nemcsak a magyar választópolgárok, hanem a teljes európai közvélemény felé is már világosan jelezte, hogy Magyarország nem hajlandó jottányit sem feladni sem az önrendelkezéséből, sem pedig a békepártiságából” – mondta, és hozzátette, a napokban több európai politikustól is számíthatunk a Karl Nehammer osztrák kancelláréhoz hasonló kijelentésekre, aki felszólalt a kezdeményezés ellen, és azt mondta, „Az európai országok sokszínűsége nem teher”.”
Címlap fotó: MTI/EPA/Julien Warnand
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
