szerkeszto 
„Robert Greenway az Abraham Accords Peace Institute (Ábrahám Egyezmények Intézet a Békéért) ügyvezető igazgatója. Az Ábrahám Egyezményeket 2020-ban kötötték, először az Egyesült Arab Emírségek normalizálta viszonyát Izraellel, majd Bahrein és Marokkó is. Greenway-jel a CPAC Hungaryn beszélgettünk, amit az Alapjogokért Központ szervezett.
Miért voltak olyan sikeresek az Ábrahám-egyezmények?
Nos, azt hiszem, két dolgot ismerhetünk fel. Először is, a régió országai nagyon akarták, hogy ez megtörténjen. A legfontosabb kérdés számukra a saját gazdasági jólétük és biztonságuk volt. Az Ábrahám-egyezmények mindkét célnak megfeleltek. Másodszor, úgy gondolom, hogy a megállapodás létrejöttének oka a szóban forgó vezetők elkötelezettsége volt. Megfelelő konstellációban álltak össze az előrelátó vezetők a legfontosabb tagországokban, és ami a legfontosabb, az Egyesült Államokban is. Az elmúlt 75 évben, Izrael megalakulása óta csak egy maroknyi békemegállapodás született. Az Ábrahám-egyezmény volt az első békemegállapodás 25 év, 1994 óta. Ennek oka az aktív, eredményes amerikai részvétel. És
Most mindenki az ukrajnai háborúról beszél. Nem lehet annyit hallani a Közel-Keletről. Mi a helyzet most a Közel-Keleten?
Többféleképpen is lehet nézni. Először is, furcsa a helyzet: szárazföldi háború van Európában, és béke a Közel-Keleten. Általában ez fordítva van. Másodszor, azt hiszem, az emberek nem számítottak arra, hogy a palesztinkérdés megoldása nélkül béke lesz Izrael és szomszédai között. Szerintem ez szokatlan. Harmadszor, biztonsági szempontból azt mondanám, hogy a helyzet jelenleg nem jó.
és ebben nem akadályozza meg sem az Egyesült Államok, sem bárki más, beleértve az EU-t is. Aggódnak amiatt, hogy az Egyesült Államok bátorítja és bizonyos értelemben gazdasági előnyöket ad, hogy Irán atomfegyvert építhessen. Ha ez végül megtörténik, akkor aggódnak amiatt, hogy Irán de facto ellenőrzés alá vonja a régiót, ami mindannyiunk számára szörnyen negatív következményekkel járna. Gazdasági téren jelentős integrációt látunk maguk között a megállapodás tagállamai között, és ez az a terület, ahol hatalmas előrelépés történik. Ezt nagyon bátorító látni. Havi rendszerességgel beszámolunk erről hírlevelünkben. Optimizmusra ad okot, hogy hosszú idő óta először van béke Izrael és szomszédai között. Törékeny, de tartós. Ugyanakkor a külső fenyegetések is a legnagyobbak közé tartoznak, amelyeket egy generáció óta láttunk. Ez még fontosabbá teszi munkánkat, hogy támogassuk az Ábrahám-egyezményeket, hogy bástyaként álljunk a bizonytalanság és az iráni eszkaláció kockázatával szemben.
Mi a helyzet Izrael szomszédaival?
Mindegyikük egyedi. Izraelnek más a kapcsolata Egyiptommal és Jordániával, mint például az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel vagy Marokkóval. Mindegyik esetben azt látjuk, hogy ezek a kapcsolatok javulnak – különösen a gazdasági téren, de a kulturális és néhány esetben a diplomáciai térben is. Ehhez összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Sok időt töltünk itt Európában azzal, hogy támogatást és bátorítást szerezzünk az Ábrahám-egyezmények számára, a tagországoknak, nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem a partnereknek és szövetségeseknek is, itt Európában és Ázsiában. Ez mindannyiunk közös felelőssége. Ha békét akarunk látni, tennünk kell valamit a béke ösztönzése és jutalmazása érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a béke teljes mértékben elérje a benne rejlő lehetőségeket.
Gondolja, hogy az Egyesült Államokban a következő választásokon szóba kerül a megállapodások kiterjesztésének témája?
Igen.
még akkor is, ha az amerikai választásokon a belpolitikai gazdasági kérdések lesznek az elsők és legfontosabbak. A Közel-Keletet azonban nem lehet ettől elválasztani, mert az energiaköltségek olyan kritikus szerepet játszanak. Már nem függünk a közel-keleti olajtól és gáztól, de attól függünk, hogy ők biztosítják-e a világ többi részének a hatékony és olcsó energiaellátást. Ez kritikus fontosságú lesz. Figyelmünket a Közel-Keletre fogjuk irányítani, és megnézzük, hogyan tudjuk előmozdítani az ottani érdekeinket. Az Ábrahám-egyezmények lehetőséget nyújtanak arra, hogy pontosan ezt tegyük, és bekapcsolódjunk a diskurzusba. Ezenkívül ez a megközelítések közötti ellentétet is mutatja. Az előző és a jelenlegi kormányzat megközelítéseinek fő különbsége egy általános elv: dolgozz együtt a partnereiddel, és szállj szembe az ellenfeleiddel. Ez tükröződni fog a következő, közelgő választások külpolitikai vitáiban. Ez az ellentét lényegében a különbség a sikeres és a sikertelen közel-keleti politika között. Meghallgattuk partnereinket, együttműködtünk velük, támogattuk őket, és szembeszálltunk ellenfeleinkkel. Ha ezt tesszük, akkor jó eredményeket érünk el. Ha ezt megfordítjuk, és úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormányzat akaratlanul is ezt teszi, akkor talán megerősítjük ellenfeleink pozícióját. Teherán jelenleg magabiztos a közel-keleti szerepét illetően. Kína soha nem látott mértékű befolyással rendelkezik – mindez a mi kárunkra történik. Azt hiszem, ezt tudomásul kell vennünk, és időben vissza kell fordítanunk.
Kína nemrégiben segített Szaúd-Arábiának és Iránnak békét kötni. Mit gondol erről?
A jelenlegi kormány bátorította Irán integrációját a régióba. A jelenlegi teheráni kormányzás alatt nem akartuk Iránt integrálni a régióba, mert olyan célokat és célkitűzéseket követtek, amelyek ellentétesek voltak a mi és mindenki más érdekeivel a régióban. A régióban senki sem akarja ezt tenni, de kénytelenek, mert az Egyesült Államok hozta őket ebbe a helyzetbe. Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy
Hat év óta először, az Egyesült Államok bátorítására Szaúd-Arábia és Irán diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, pedig céljaik és célkitűzéseik nem is lehetnének ellentétesebbek egymással. Az a tény, hogy Kína közvetített, csak azt jelenti, hogy átadtuk a terepet Kínának a térségben. Ahogy Kína befolyása növekszik, az a mi rovásunkra megy. Ez a legaggasztóbb ebben az egészben. Kína célja, hogy folyamatosan rendelkezzen gazdaságának üzemanyagául szolgáló, költséghatékony energiával, amely olcsón érkezik a Közel-Keletről. Az energiaszükségletének több mint 40%-a a Közel-Keletről származik, és ez nem csökken, hanem növekszik. Ha nem mi irányítjuk a globális piacokat, akkor ők fognak irányítani minket. Ez hatással van ránk. Hatással van Európára is.
Lehet-e Közép-Európának vagy Magyarországnak valamilyen szerepe a közel-keleti béke megteremtésében?
Igen. Szerintem már most is erős szerepet játszanak. Mint mondtam, találkoztam az önök külügyi bizottságának elnökével a Parlamentben, aki létrehozta az Ábrahám-egyezmények csoportot, amint azt nemrég bejelentették. Ez egy nagyszerű példa arra, hogy Magyarország hogyan tud segíteni. Izrael európai kapcsolatai miatt teljesen
ami jó Izraelnek és jó Európának. Az a jó, ha ez itt történik, hogy önök egy olyan beszélgetés platformjává válnak, amely hangsúlyozza, hogy a magyarok és az európaiak hogyan profitálhatnak ebből. Mindenki szereti a békét. De ami ennél is fontosabb, mivel az ukrajnai invázió miatt elveszett az Európába érkező orosz gáz, Európának új alternatív ellátási lehetőségeket kell találnia. A Közel-Kelet egy logikus hely. Vannak partnereik és szövetségeseik az Ábrahám-egyezményekben, s Egyiptommal és Izraellel együtt könnyen visszaszerezhetik a kieső orosz ellátás felét. Magyarország vezetheti ezt a beszélgetést más európai partnerekkel és szövetségesekkel együtt, nem csak azért, mert a béke a helyes dolog, hanem azért is, mert Európának is haszna származik belőle. Rendkívül fontos, hogy stabil és biztonságos eszközökkel rendelkezzünk a tranzakciók feldolgozásához, valamint az áruk és szolgáltatások kontinenseken átívelő mozgatásához. Ez jó Magyarországnak. Jó Izraelnek. „
Címlap fotó: Ding Lin / XINHUA / Xinhua via AFP
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
