„Nem az idős kor a fő aggály
A The Wall Street Journal hétvégi mérése szerint a két kulcsfigura várható szavazati aránya jelenleg 47-43 Donald Trump javára. A részletes válaszok egyértelműen arra mutatnak, hogy a demokrata szavazók jókora része csalódott, vagy kevésbé bizakodó lett Joe Bident illetően.
Pedig kevés elnök indult olyan kedvező startpozícióból, mint Biden 2021-ben. A több intézet felméréseit összegző grafikon szerint a töréspont váratlan gyorsasággal következett be, mégpedig a kudarcos és tragikus afganisztáni kivonulással.
Az elnök sikeresnek gondolhatta első félévét a COVID-stimulusokkal, amikor kétezer milliárdos tételben öntött pénzt az amerikai gazdaságba, és lenyomta a Kongresszus torkán az infrastruktúra-fejlesztési program legtöbb tételét. De nem így lett, és tavaly nyáron az elnök elfogadottsága 37 pont alá is benézett.
Azt követően kínkeservesen mászott vissza a kecsegtetőbb 43-44%-ra, amivel már lehet esélyes jelöltként indulni. (Több elnök is volt, aki viszonylag simán duplázott ilyen teljesítménnyel.)
A múlt hétvégén viszont újabb zuhanás áll be, és az összesített mérés szerint Joe Biden elfogadottsága megint csak 37%.
Nem az idős kor a fő aggály, mert Trump sem fiatal
Az elbizonytalanodásnak messze nem csak az elnök mantraszerűen ismételgetett magas életkora az oka. Még egy kisiskolásnak is könnyű volt tavaly vagy két éve kiszámolni, hogy hány esztendős lenne Biden, ha megint indulna, tehát az ő „korhatáros” hátránya a szintén idős Trumppal szemben nem újdonság.
A legfőbb hivatkozás nem is ez, hanem a saját helyzetükkel kapcsolatos pesszimizmus, és a csalódottság, hogy életviszonyaik nem lettek jobbak, mint Trump idején. A szavazók mindössze 23%-a mondja azt, hogy Biden politikája személyükben segítette őket, míg 53%-uk szerint nem tett jót nekik az elnök gazdasági menetrendje.
Ezzel szemben a szavazók fele azt mondja, hogy Trump politikája személyesen segített nekik, és csak egyharmad emlékszik úgy, hogy ártott.
Ezek az érzületek azért lehetnek sokkolók a demokrata vezetésnek, mert a COVID-rombolás után idén júliusban az USA nemzeti jövedelemtermelése ismét 5% fölé emelkedett, ami sokkal jobb, mint az Európai Unióé (0,71%), és nagyjából azonos Kínával. (A növekedési világátlag jövőre 2,9% lesz.) A tavaly igen erős recessziós aggodalmak nem ütöttek be.
A kormány a hétvégén jelentette be 200 ezer új munkahely megteremtését, amivel a munkanélküliségi ráta bőven jobb lett, mint Trump utolsó évében, sőt, a legjobb 1969 óta. Az inflációs helyzet valamivel rosszabb, mint Trump idején, aminek oka az ukrajnai háborút követő tavaly nyári 10%-os pénzromlás. Viszont mostanra az inflációt sikerült 3,2-re szorítani, tehát az elnök joggal feltételezhette, hogy minden a legnagyobb rendben van. Pedig nem.
Nem elég a külső ellenség, van egy belső-külső is
A Biden felett tornyosuló viharfellegeket duzzasztja, hogy a helyzet még rosszabb is lehet, ha befut egy szavazatszerzésre esélyes független jelölt. Az ilyesmi ritka madár az amerikai történelemben, és legutóbb is csak 1992-ben sikerült Ross Perotnak (a képen) elnökjelöltségig férkőzni az idősebb Bush és Bill Clinton mellett. A texasi milliárdos be is szedett 19 millió szavazatot, amivel gyakorlatilag megbuktatta Busht, mivel szavazóinak többsége a reagani neoliberális rendszerben csalódott republikánus volt.
Jelenleg fordított veszély áll fenn, mert most a demokraták táljából mazsolázna az önjelölt Robert F. Kennedy Jr., a legendás család sarja, aki meglovagolhatja, hogy immár 20% felé tart a pártot választani nem tudók táborában is, és gyarapodik rajongótábora a konteo-hívő jobboldaliak között is.
Donald Trump büntető ügyei a republikánusokat egyáltalán nem rendítették meg, a demokratákat viszont nem taszítják eléggé
A republikánus szavazók 92%-a nem tartja bűnösnek Donald Trumpot az ellene felhozott washingtoni és georgiai vádpontokban, 83% pedig azt mondja, hogy akkor is rá szavazna, ha közben elítélnék, de nem fosztanák meg elnökjelölti jogától.
A demokrata szavazók döntő többsége (94%) viszont elvárja az igazságszolgáltatástól, hogy állapítsák meg Trump felelősségét a capitoliumi lázadás gerjesztése és hivatali visszaélései miatt. Ezt azonban nem feltétlenül kötik össze Joe Biden személyével, és Trump esetleges elítélését nem tekintenék az elnök teljesítményének.
„Egy alkotmányos rendszerben a harmadik hatalmi ág feladata a bűnök számon kérése, nem az elnöké. Ha Trumpot elítélnék, az nem Joe Buden politikai érdeme vagy teljesítménye lenne, hanem az amerikai demokráciáé és a független igazságszolgáltatásé” – mondta erről egy podcastban Deborah Pearlstein alkotmányjogász, a Jeshiva egyetem professzora.
Trump esetleges elítéléséből csak vékony politikai hasznot lehet húzni, a tartalékok nem itt vannak
A szavazók úgy látják, hogy az elnök a nőket megértően képes kezelni az abortusz kérdését, mint Trump. Biden előnye ebben a súlyos témában 44-33%, ami bizonyítottan erősíti a demokrata jelölteket. A 2022-es időközi választásokon ez volt az a téma, amelyen Trump több kongresszusi jelöltje is elbukott, noha minden más kérdésben jobban álltak.
A bizonytalan szavazók más felmérési kérdésekben is, például a fegyvertartásban vagy a bevándorlás megítélésében inkább a demokraták felé hajlanak, ami azt sugallja, hogy közel egy év múlva rá lehet őket venni arra, hogy Bident támogassák.
Michael Bocian, a demokraták közvélemény-kutatója szerint Biden jelenleg nem áll túl jól több olyan csoport körében, melyek általában a demokratákra voksolnak – így a fiatalok, valamint a fekete és latin szavazók. „Jelenleg gazdaságilag stresszesnek és beszorítottnak érzik magukat, és nem mutatnak olyan lelkesedést, mint 2020-ban” – mondta. De miután a választások egy év múlva esedékesek, a Biden-koalíció újraegyesítése „kivitelezhető”.”
Címlap fotó: © Technológia: Euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.