szerkeszto 
„Az ebéd utáni pihenő pozitív élettani hatásait már több tanulmányban is bebizonyították, a mediterrán országok által már-már hagyományként őrzött szokás azonban nem mindenkinek nyeri el a tetszését Spanyolországban. A lakosok ugyanis a pihenőidő miatt sokszor éjszakába nyúlóan kénytelenek dolgozni, így magukra és a családjukra sokkal kevesebb idejük jut. De mi köze van ennek Franco tábornokhoz, és mennyi pénzt kell fizetni Dél-Olaszországban akkor, ha a sziesztát a kutyánk ugatása zavarja meg?
Olaszországi vagy éppen spanyolországi kiruccanás esetén a szerencsések megtapasztalhatták már, hogy bizony a nap menete délebben kissé másképp alakul. Reggel általában később indulnak munkába az emberek, este pedig jóval tovább ülnek bent, mint azt itthon az átlag megszokhatta, ennek pedig oka is van: a délutáni pihenőidő, vagyis a szieszta.
Hiába irigylésre méltó az a pár óra pihenés a nap közepén, a sokszor akár éjszakába nyúló munkaidő nem mindenkit tesz boldoggá ezekben az országokban – Spanyolországban legalábbis egyre többen adnak hangot ennek.
A témában emelt szót nemrég a spanyol munkaügyi miniszter, az ország második miniszterelnök-helyettese, Yolanda Díaz is, aki szerint egyszerűen őrültség késő estig dolgozni, miközben mindenhol máshol napközben letudják a munkájukat az emberek. „Egyetlen észszerűen működő ország sem pihen délután órákig, aztán tartja nyitva az éttermeit hajnalig. Egyszerűen őrültség, hogy éjszakába nyúlóan dolgoznak az emberek” – idézi a politikust a CNN.
A hosszúra nyúló napok ellenére a spanyolok nem dolgoznak többet az európai átlagnál, heti 37,8 órát töltenek munkában az Európai Bizottság jelentése szerint. A Public Health Maps adatai emellett azt mutatják, hogy csak 7,13 órát alszanak éjszakánként, ami a kontinensen élőknél valamivel kevesebb. Ez azonban nem mindig volt így.
Franco diktatúrája virágoztatta fel a sziesztát
Ugyan már a korábbi századok idején is tartottak pihenőt a hőség és az égető nap miatt, a napirend eltolódását a legtöbben mégis egyetlen emberre vezetik vissza: a kegyetlen diktátorra, Francisco Francóra, aki 1936 és 1975 között vezette az országot. A második világháború alatt Franco megváltoztatta Spanyolország időzónáját, hogy az igazodjon a szövetséges náci németekhez, így minden egy órával előrébb tolódott. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy 1940. március 16-án greenwichi idő szerint 23 órakor a vekkereket 1940. március 17. éjfélre állították át közép-európai idő szerint. Ezt 1942-ben állandósították, hogy összhangban legyen a németek által megszállt európai országokkal, számos nyugat-európai álltam, köztük Franciaország, Belgium és Hollandia a háború után Spanyolország mellett szintén megtartotta ezt az időzónát.
De mi a helyzet Spanyolország híresen hosszú délutáni pihenőjével, a sziesztával?
A latin sexta szóból eredően a sziesztát a hajnal utáni 6. órában tartják meg, amely eredendően amiatt alakult ki a déli népek kultúrájában, mert amikor a heves mediterrán napsütés tetőzött, a mezőgazdaságban dolgozók nem tudták folytatni a munkát. Kénytelenek voltak árnyékba vonulni, hogy elkerüljék a rosszullétet, és megőrizhessék a munkaképességüket. A hagyományos pihenő Spanyolországban és Olaszországban általában dél körül kezdődik, és három órán keresztül tart.
A szieszta Franco idejében szabályosan felvirágzott, a bedőlő gazdaság miatt ugyanis több munkát kellett vállalniuk az embereknek, amit sokszor ezekben az órákban végeztek el, és csak ezt követően, késő este fejezték be az eredeti állásukban a napot. Mindez az összes idejüket felemésztette, emiatt ezt a jelenséget időszegénységnek is szokták nevezni.
A szieszta maszekolásra használata a mai napig fennmaradt, annak ellenére, hogy a szó spanyolul szundikálást jelent. Egy 2016-os közvélemény-kutatás szerint a spanyolok kevesebb mint 18 százaléka alszik rendszeresen ebben az időszakban, a válaszadók 50 százaléka pedig azt mondta, hogy a csendes pihenő alatt sosem hunyja le a szemét. A németek viszont előszeretettel vennék át a szieszta szokását a spanyoloktól a nyári hőség elviselése érdekében, és annak élettani előnyei miatt.
Az énidő teljesen eltűnik a szieszta miatt
A számunkra meglehetősen furcsa napirend ugyan mindenkire valamilyen módon hatással van, a levét leginkább a nők isszák meg, akik a munka mellett a háztartási feladatok és gyermekgondozási teendők nagy részét is végzik. Vagy legalábbis végeznék, ugyanis a sziesztával tagolt, majd hosszúra nyúlt napokban ez sem egyszerű feladat. Mindezt alátámasztja, hogy
a családos spanyol nők 30 százaléka szenved az énidő teljes hiányától.
Ez lehet az egyik oka annak is, hogy Spanyolország termelékenységi szintje elmarad a többi európai országtól. Kutatások azt is megállapították, hogy minél későbbi időpontban hagyja el valaki a munkahelyét, annál kevésbé produktív a munkájában. A szakemberek szerint a csökkenő termelékenység oka a hosszú munkaidő, azt azt megszakító szieszta, illetve az időzóna és az óraátállítás gyakorlata. Már a korábbi kormányok is zászlajukra tűzték ennek megoldását, ami egyelőre nem sikerült százszázalékosan. 2016-ban Spanyolország konzervatív miniszterelnöke, Mariano Rajoy sikertelenül próbálta visszaállítani az ország időzónáját a greenwichi középidőre. A jelenlegi kormányzat sem tétlenkedik az ügyben: Pedro Sanchez, a szocialista párt miniszterelnöke kevesebb munkaidőt és nagyobb rugalmasságot szorgalmaz. Emellett fizetésemelést írt elő azoknak, akik este 10 és reggel 6 óra között dolgoznak – ezzel is nyugtatva a kedélyeket.
Már megint az ókori rómaiak!
Ahogy a legtöbb jelenség vagy szokás esetében, ezúttal sem maradnak említés nélkül az ókori rómaiak, akik a ma ismert szieszta – vagy Olaszországban régióktól függően „Riposo”, „La Pausa”, „Pennichella” vagy „Pisolino” – névvel illetett ebéd utáni csendes pihenőt bevezették. Mindennek okát meglehetősen egyszerűen magyarázzák: a pihenés azért kell, mert az emberi testnek egy kiadós étkezés után nyugalomra, alvásra van szüksége. A rómaiak ezért a nap felénél, hat órával a napfelkeltét követően pihenőt tartottak, erre pedig külön szobákat is építettek, hogy mindenki le tudjon dőlni a bőséges ebédet követően. Szerintük ugyanis csak úgy érdemes élni, ha el tudunk szakadni a robotolástól és „tudjuk élvezni az életet”.
Ez a szellemiség hosszú évezredek alatt sem kopott ki az olasz társadalomból. Az országban a 12:30 és 15:30 közötti időszak továbbra is szigorúan a pihenésé. A szieszta hagyománya olyannyira erős, hogy
bizonyos déli régiókban még a kutyaugatást is büntetik ebben az idősávban.
Igen, jól olvasta! Nicola Pastore, a Campaniában található Controne kisvárosának polgármestere bevezette, hogy azon kutyák tulajdonosai, akiknek kedvence megzavarja a pihenőidőt, 25 és 500 euró közötti pénzbírsággal sújthatók. A szieszta időszakában ehhez mérten a legtöbb üzlet is bezár, sokszor a bankok, a gyógyszertárak, a trafikok és az éttermek is lehúzzák a rolót pár órára, ilyenkor csak a nagyobb élelmiszerláncok szolgáltatásait lehet igénybe venni – írja a Vita Gazette. Az olaszok a spanyolokhoz képest kicsit a munkához is másképp állnak, náluk átlagosan 36 órát kell hetente dolgozni, ha pedig valaki túlórázna, akkor sem eshet túlzásba, hiszen a ledolgozott idő hetente nem haladhatja meg a 48 órát. Persze csak hivatalosan…”
Címlap fotó: index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
