szerkeszto 
Lement az aláírásgyűjtési hisztéria, mindenki megkapta a magáét. Támogatók sokasága adta le ajánlását pártunk képviselőjelöltjeire, többek között rám is, így sikerült megállni több budapesti kerületben, illetve rengeteg helyen vidéken is. Köszönjük szépen a támogatást!
A kitelepüléseken, lakások bejárása közben óhatatlanul is beszédbe elegyedünk a választópolgárokkal erről-arról, többnyire politkáról. Ez most sem volt másként, inkább még fokozottabb mértékben volt igaz a politikai harc hevessége, a politikai téma aktualitása következtében. Ilyen alkalmakkor a figyelő fülek rengeteg érdekes információt tudnak felfogni, amit későbbre elraktározva értékes elemzéseket lehet végezni.
Érdekes adatokat szolgáltat nekünk az is, mennyien írtak alá, vagy nem. Ennek során felfigyeltünk arra, hogy az embereknek kb 20%-a volt, aki ténylegesen aláírt. Volt aki odajött magától, volt aki megszólításunkra helyezte el szignóját adatai mellé, mindannyiuknak köszönjük a támogatást. Volt azonban az embereknek egy viszonylag nagy, kb 30%-a, akik kifejezték támogatásukat pártunkkal kapcsolatban, mondták, hogy ők tisztelik, becsülik tevékenységünket, azonban nem akarnak aláírni nekünk különböző okokból. Illetve voltak persze azok, akik menekültek, halálos veszélynek érezve azt, hogy odamegyünk hozzájuk, vagy szólunkk egy szót is feléjük az aláírással kapcsolatban.
Ez rendben is van. Felfigyeltünk azonban egy másik dologra, amely sokkal fontosabb információval szolgál. Az emberekkel folytatott beszélgetéseink során felszínre kerültek dolgok az emberek gondolataiból népszerűségünkre vonatkozólag, mely nagyban magyarázat lehet arra, legtöbb helyen miért nem érjük el soha a küszöböt ahhoz, hogy érdemben bekerülhessünk az ország irányításába. Erről szólok egy kicsit hosszabban. Természetesen voltak olyanok, akik csak azért álltak le beszélgetni, hogy elmondhassák, miért nem értenek egyet velünk. Miért gaz, galád a kommunista, miért van halálra ítélve az eszme már több mint 100 éve, mit tettünk rosszat a múltban. Ezek aránya nem túl nagy, olyan 20% lehetett. Nem írtak alá beszélgetőpartnereink közül körülbelül 30%, akik azonban kifejezték tiszteletüket irántunk. Megmondták, hogy tisztelik a pártot, mert nem hajlik minden szélnek, mindig kitart eszméi mellett. Nem feltétlenül értettek velünk egyet, vagy nem mindenben, de nagyon barátságosan álltak hozzánk. Legfontosabb azonban azok rétege, kb 20%, akik odajöttek, alá is írtak, mindenben egyetértenek, azonban kijelentették, hogy ők nem fognak ránk szavazni. Mi lehet ennek az oka? Elvégre, az ő szavaikat idézve „mi vagyunk az egyetlen politikai erő, akit tiszta szívből támogatnak”. Az ok, amit felvetettek igen egyszerű: „mert semmi esélyetek”. Volt kb 30% az emberek között, akik biztosítottak bennünket, hogy aláírnak, és szavazatukat is ránk fogják leadni.
Itt kitérek egy pár mondat erejéig az utolsó két kategóriára. Egy olyan szunnyadó erőt láthatunk itt a választópolgárok körében, akik csupán azt várják el a párttól, akivel egyetértenek, hogy legyen esélyük, és akkor majd ők is megtolják a szekeret. A magától is menő szekeret tolni nem túl nagy művészet, a már alapból jól menő dologba becsatlakozni nem a leg merészebb vállalkozás. Érdemes volna nemzettársainknak elgondolkozni azon, hogy azokat a politikai erőket támogassák tettükkel is, akikkel egyetértenek, ne pedig azokat, akikkel annyira nem, de fényesebben csillognak! Ha ezek a „szunnyadók” felébrednének, és mellénk raknák az x-et a szavazólapon, akkor komoly, az összes többi politikai pártban félelmet keltő eredményeket tudnánk felmutatni a választásokon.
Ne csak a fényeset fényezzük tovább, ne a csillogásra bukjunk!
Szavazzanak a Munkáspártra, akik vele egyetértenek!
Gál Péter a Munkáspárt 17. kerület polgármester jelöltje
About the Author
Kós Zoltán 
