Nagy István 
Nem emlékszem olyan választásra, amikor Magyarországot egy hajszál választotta volna el a háborútól. Ráadásul úgy, hogy nem csak a háborútól kell tartanunk, de még a hazai politikában is elszabadulhat az erőszak. Most ilyen a helyzet!
Szeretném világosan kijelenteni: a béke nem kormányérdek, a béke a magyar emberek érdeke. Biztos, hogy sok minden nem tetszik az embereknek. Nekünk sem tetszik, hogy hülyítenek bennünket. A jóból több jut a milliárdosoknak meg a középosztálynak, és alig-alig a népnek. Csökkenő inflációról beszélnek, csak éppen az árak emelkednek. Nem védik meg a mezőgazdaságot az EU kártevésétől. Békét hirdetnek, de a NATO ülésein nem csapják rá az ajtót a háborút akarókra.
De ha háborúba sodródunk, ha idehaza elszabadul az erőszak, akkor minden más kérdés értelmét veszti. Akkor már nem lesz miről és kinek vitatkozni. Mi békét akarunk, és ezért támogatunk mindenkit, aki békét akar.
Az ellenzék nem választásra készül, hanem háborút folytat a kormány megdöntéséért. A DK uralta liberális blokk vérszemet kapott a köztársasági elnök megbuktatásakor, és azt gondolják, hogy eljött az ő idejük. De az emberek zömét nem hatotta meg a politika szintjére emelt káromkodás, saját értelmiségi híveiken kívül alig tudtak embereket vinni az utcára.
Magyar Pétert sokan támogatták ajánlásukkal a kampányban. Ki a Fidesz iránti gyűlöletből, ki az új szellem vágyával, ki csak úgy, brahiból. A gyűléseire is elmentek, nem is kevesen. Sokan az „új kor” megtestesítőjét látják benne, és aljas Fidesz-propagandának nevezik, ha valaki megkérdezi: honnan van pénze reklámra, százezrek mozgatására?
Nem tudni, mit akarnak a június 8-ra meghirdetett tüntetésükön. Hőssé válni a rendfenntartókkal szemben? Hídfőállást foglalni 2026-ra gondolva? Elindítani az erőszakot? Vérengzésbe vinni az országot? Sajnos, a pakliban ez is benne van. Mi nem megyünk a Hősök terére, és másoknak is üzenjük: álljatok meg, amíg nem késő!
A kormánypártok által támogatott június 1-i Békemenet a béke üzenetét hordozza. Üdvözöljük a Békemenetet, osztjuk törekvéseiket, de nem megyünk el. Nem akarjuk, hogy a Munkáspárt jelenlétét bárki is félremagyarázza, netán szükségtelen vitákat gerjesszen. Mi az elmúlt két évben számtalanszor voltunk az utcán, és a választások után is folytatjuk. A béke közös nemzeti ügy, tegye mindenki a dolgát ott, ahol a legtöbbet tud tenni érte!
Június 9-én nem a kormányváltásról és főleg nem rendszerváltásról szavazunk. Rendszerváltás volt 1990-ben, amikor elvették a hatalmat az emberektől, a néptől. A mostani választás nem új rendszerváltás. Ellenzék is, kormánypártok is kapitalizmust akarnak. Ez a magyar elit konzervatív és liberális erőinek küzdelme a hatalomért. Bárki is győz, nem a nép, nem a dolgozók, nem Önök jutnak hatalomra, hanem az elit jelöltjei. Fájó érzés belátni, de igaz: a nép, Önök és mi, már régen csak statisztálunk a demokráciához.
A választás azonban még ebben összevissza szabott magyar demokráciában is ad némi lehetőséget. A Munkáspártot elszigetelik a médiától, olyan szabályokat hoznak, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni, de mi mégis vállaljuk az indulást. Sok ember van, akinek elege van abból, hogy itt csak a pénz számít, az ember nem, és változást akar. Kire szavaznának, ha mi nem indulnánk? Ki nyitogatná azok szemét, akik még nem ébredtek fel a tőkés álomból, de fel fognak ébredni? Ki hirdethetne tisztességet, becsületességet, következetességet, ha nem mi, akik három évtizede a dolgozó emberek mellett állunk?
Mi a békét választjuk. Nem azért, mert az ország vezetői naponta figyelmeztetnek bennünket. Tesszük azért, mert tudjuk, mi a háború. Mi nem feledjük a történelmet! Nem feledjük, hogy két világháborúba is belesodortak bennünket. Nem feledjük az elesett katonákat, a civil áldozatokat, és nem feledjük a holokausztot, és Trianon égető sebe ma is bennünk él.
Mi a békét választjuk, mert tudjuk: mindez újra megismétlődhet, és iszonyúan kevés választ el bennünket a világháborútól.
Jó lenne, ha június 9-én szavazatunkkal megmenthetnénk a magyar népet a háborútól. De tudjuk, hogy egy szavazat kevés. Több millió magyar békeszavazat biztosan több, de még mindig nem elég.
Mi a Munkáspárt jelöltjeire és listáira szavazunk mindenütt, ahol vannak. Biztatjuk Önöket, tegyék Önök is ezt! Adjanak esélyt a Munkáspártnak!
Tagjaink, barátaink elég bölcsek ahhoz, hogy eldöntsék, mit tegyenek ott, ahol nem lehet a Munkáspártra szavazni. De sohasem fogunk olyan pártokra szavazni, amelyek háborút akarnak.
Mi tartjuk magunkat elveinkhez: ha valaki jót tesz a népnek, a dolgozóknak, támogatjuk. Ha valaki árt a népnek, nem fogunk rá szavazni.
About the Author
Kós Zoltán 
