
Balatoni panoráma a Kisfaludy-ház teraszáról. Forrás: Fortepan/Lipovits Károly
„Magyar nyelvű útirajzok már a 19. század elején születtek a nagy tóról. Ebben az időszakban már néhány külföldi utazó is tiszteletét tette a Balatonnál.
A külhoni vendégek általában magyarországi körútjuk során látogattak el e vidékre. Richard Bright (1789-1858) angol utazó – Travels from Vienna… című – beszámolójában Kisfaludy Sándor és a badacsonyi borok kiválóságát méltatta, de Badacsonyon kívül Csobáncról, Szigligetről, Hévízről, Keszthelyről is említést tett. Richard Bright egyébként híres angol orvos volt, kinek nevéhez az ún. Bright-kór felfedezése kötődik. 1814-ben indult el európai körútjára, 1815 tavaszán kalandozott a Balaton vidékén. Művében hosszan méltatta Festetics György keszthelyi, kiemelkedő tevékenységét is, de részletesen bemutatta a Georgikon szakszerű működését és néprajzi megfigyelések sorát is rögzítette.
A korszakban a vidék jellegzetességeit egy angol utazó, John Paget (1808-1892) leírásai örökítették meg leghitelesebben. Paget felesége, Wesselényi Polixéna hatására kívánta megismerni hazánkat. A szerző 1839-ben jelentette meg angol nyelvű útikönyvét, Hungary and Transylvania címmel. A kötetnek számos hazai, tavi vonatkozása van. Útirajzát azzal a céllal írta meg, hogy bemutassa a reformok útjára lépett Magyarországot és Erdélyt, de egyben rávilágítson a problémákra, és felhívja a figyelmet a hiányosságokra is. Külön fejezetet szentelt művében Fürednek és a Balatonnak. A neves Horváth-házban sajnos nem kapott szállást, de végül a vendégszerető magyarok találtak neki éjjeli menedéket. A fürdőhely felbuzdult az angol utazó érkezésén, mindenki Pagetet és két kísérőjét kívánta szórakoztatni. Elsőként a színházba kísérték el, másnap a Szentgyörgyi Horváth családnál tett látogatást.
Paget megdöbbenéssel tapasztalta, hogy nincs hajójárat a Balatonon
Balatoni tartózkodása során a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy nincsen hajójárat a tavon és vitorlás is csak kevés akad. Lelkesedéssel írt a balatoni halakról, különösen a fogasról. A balatoni fejezetben nemcsak a vidék szépségéről szólt, hanem hosszan taglalta a fürdőhelyet látogató szebbik nem megnyerő küllemét, báját is, amely különösen elbűvölte. A férfiakra viszont panaszkodott: kritizálta ruhájuk és elítélte kártya-szenvedélyük. Értékes része leírásának a füredi Anna bál bemutatása is, de betekintést nyerhetünk a korabeli tavi fürdőéletbe és a különféle szórakozási módokba (estélyek, vacsorák, cigányzene, fogathajtás). Az angol utazó művéből mindemellett a Tihanyi-félszigetet és a kecskeköröm legendáját is megismerhették a korabeli olvasók.
Paget még arra is vállalkozott, hogy átkeljen az akkor még gőz- és komphajójárattal nem rendelkező tavon:
Miután végighordoztam tekintetemet ezeken a hegyeken, folytattam utamat, mégpedig a tavon át. A hegy déli szélén egy révhajó van, amely naponként többször is átkel a tavon. Több nagy kocsit és utasokat is képes felvenni. Vitorla hajtja; s ha kedvező a szél, egy órán belül ott vagyunk a túlsó parton: de ha csak egy kis ellenszél van, mint ahogyan akkor volt, amikor én akartam átjutni a tavon, két óránál is többe kerül az átkelés. A tó vize erősen hullámzott, és igazi kis tenger benyomását keltette. Valósággal himbálóztunk, néha még előre-hátra is dőltünk. A legtöbb asszony sápadt arca, a szótlanság és az a komoly nyugalom, amit tanúsítottak, rosszullétüket árulta el, mintha csak igazi tengeren lettek volna.
John Paget emléktáblája a füredi Panteonban áll, 1964-ben avatták fel. Útikönyvének egy részlete 1987-ben magyarul is megjelenhetett. John Paget sírja a kolozsvári házsongárdi temetőben található, Aranyosgéresen is őrzik emlékét a mai napig, de szülőfalujában, Thorpe Satchwille-ben, az unitárius templom falán található – 1969 óta – az a kétnyelvű (angol-magyar tábla), amelynek szövegezése igazán megható:
Hálás megemlékezésül szülőhelyén a hazafinak, aki a Balatont angol nyelven az elsők közt írta le és fogadott hazája, Magyarország szabadságáért és haladásáért tollal és karddal egyaránt küzdött.
- Paget alakját Jókai Mór is megörökítette Egy az Isten című regényében. Bármilyen meglepő, de Richard Bright-nak és Paget-nek köszönhetjük a korszak részletes Balaton leírásait, amelyek angol nyelven először külföldön jelentek meg, és vitték hírül kis tavunk jellegzetességeit.”
Eredeti írás: KOVÁCS EMŐKE