Kós Zoltán 
A vidéki ember saját maga is megtermelheti a zöldségeket Fotó: MW
„Amióta ember az ember, azóta kell gondoskodnia arról, hogy hol is hajtja álomra a fejét. Persze őselődeink sokat tanultak a környezetüktől, az állatvilágtól, mire a mindennapi gond eljutott a mai állapotig. Persze vannak szerencsétlen sorsú térségei a világnak, ahol jól láthatóan egy tapodtat sem haladtak előre a generációk, ám a lakhatási szakadék hatalmasra nőtt. Európai ember számára talán ezért is nehezen érthető a világ, hiszen mindenki magából, a saját tapasztalataiból indul ki.
Ahogy élsz. Egyedül alszol, egyedül kelsz. Amit tenned kéne arra sem figyelsz. A dolgok súlya fejeden egyre nő, lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő
– énekli az Edda Művek, s az első pillanatban talán végig sem gondoljuk a dal mélyebb üzenetét. Nálunk a vidék, a város, a főváros vágyakozásában éljük le szerencsésnek tetsző – bár ezt ritkán értékelő – életünket.
A modern világban a vidéki élet sem az, ami korábban volt, s a digitalizáció a másik fontos életelem, a munka tekintetében is számos új lehetőséget kínál a home office formájában. Mint mindennek, a lakhatásnak is vannak előnyei és hátrányai. A közlekedés, az utak állapota, a szolgáltatások színvonala, s leginkább a kulturális centrumtó való távolság mind-mind befolyásoló tényező. Ugyanakkor a természetközeliség, a jobb levegő, a több, természetes mozgás, a saját „vár”, élet- és játszótér kialakításának lehetősége, a vidéki hobbik hangját is elfedő mindennapok csendessége mind-mind meghatározó tényező.
Vidéken eltűnik az embernyomor
Az egyik ismerősöm szerint a somogyi vidéki élet legnagyobb értéke, hogy eltűnik az embernyomor, azaz nincs tolongás, lökdösődés, aluljárózás, idegőrlő csúcsforgalom, s ha kell, megadatik a magány kiváltsága. Arról nem is beszélve, hogy bár a magyar falvakban – sajnos – egyre kevesebb a konyhakert is, mégis hozzá lehet jutni helyben termelt, friss zöldségekhez, gyümölcshöz, házi készítményekhez, s időnként még fizetni sem kell érte.
Tagadhatatlan, hogy ha valaki éppen a mentális egészségének a megőrzését tartja fő céljának, akkor talál ilyen lakóhelyet magának friss levegővel, a nyugodt, csendes élettérrel, természetközeliséggel. S a helyi, egészséges alapanyagokból készült ételek elfogyasztásával kiegészülve máris kevésbé lesz depressziós, s visszanyeri és megtartja testi-lelki egyensúlyát.
Szóval ezért nem kell például Libickozma névtáblájára kiírni, hogy ez a falu város, mert az, ami, s mert enélkül is adott a „teltház”!”
Eredeti írás: LENGYEL JÁNOS
