Kós Zoltán 
Nem kapunk büntetést, ha nem tudtuk, hamis pénzzel fizettünk Fotó: heol.hu
„Bűncselekmények
Megúszhatja az elítélést vagy enyhébb büntetést kaphat az az ember, aki a vétség elkövetéséről nem tudott. Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okból még akkor sem rendelhető el ekkor szankció, illetve kisebb az előírtnál, ha az illető bűncselekményt követett el.
Rafinált megoldást találtak ki 25-30 éve a dél-hevesi körzet helységeiben egyes szülők, hogy hozzájussanak mások javaihoz: a kisgyermekeiket küldték lopni kertekbe, boltokba. Jól tudták, ha el is kapják őket tolvajlás közben vagy után, a kicsik úgysem kaphatnak büntetést. Az akkor hatályos büntetőjogi jogforrás szerint ugyanis nem volt büntethető az, aki még nem töltötte be a 14. életévét. Az már más kérdés, hogy az apát vagy az anyát kiskorú veszélyeztetése címén vehették elő.
Amikor nem, illetve mégis büntethető a gyermek
Az első átfogó hazai büntetőtörvény, az 1878-ban megalkotott Csemegi kódex így írt a gyermekkor szabályozásáról a jogaszvilag.hu szerint: az 1878. évi V. törvénycikk 83. szakasza értelmében „A ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható.” A 84. paragrafus ekképpen fogalmaz: „A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de a tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskorú azonban javító-intézetbe való elhelyezésre ítéltethetik, de abban életkora huszadik évén túl nem tartathatik.”
Azóta változott a szabályozás. A ma hatályos Btk. úgy rendelkezik, hogy nem büntethető a tettéért a tizennégy év alatti gyermek. Van azonban kivétel ez alól, mégpedig az, ha a 12. életévét betöltött kiskorú embert öl, akár erős felindulásban is, továbbá testi sértést, hivatalos és közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot, terrorcselekményt, a rablás, a kifosztás minősített eseteit követi el, akkor szankció szabható ki vele szemben. A feltétel, hogy rendelkeznie kell a bűntény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
Sokáig volt téma országunkban S. Kitty ügye. Még gyermekkorú volt, amikor Tótújfaluban 2002-ben végzett az őt és az édesanyját rendszeresen verő, szexuálisan is molesztáló apjával. Egy éjjel engedély nélkül tartott pisztollyal agyonlőtte az alvó férfit. Két év börtönbüntetéssel sújtották, de Mádl Ferenc államfő elnöki kegyelemben részesítette. Kitty már családanya és manapság külföldön él.
Azt hitte, ártani akarnak neki a nyomozók
Arra sem szabhat ki a bíróság szankciót, akinek a Btk. 17. szakasza értelmében az elmeműködése kóros állapotú, vagyis nem képes felismerni a cselekménye következményeit, illetve képtelen e felismerésnek megfelelően cselekedni.
Öt esztendeje nem mindennapi ügyben emelt vádat a Heves Megyei Főügyészség kétrendbeli emberölés előkészülete, súlyos testi sértés és garázdaság bűntette miatt egy Egerhez közeli településen lakó férfi ellen. A rendőröket ellenszenvesnek tartó terheltet az a téveszme kerítette hatalmába, hogy két konkrétan meg nem nevezett nyomozó ártani akar neki. Elhatározta, hogy megöli őket.
Egy nap a hátizsákjába pakolt egy 78 centi nyélhosszúságú fejszét, s busszal Egerbe utazott. Rögtön a rendőrkapitányságra vezetett az útja. A bejáratnál rátámadt két portaszolgálatot teljesítő biztonsági őrre. A portásfülke nyitott ablakán betolta a favágó szerszámát és fenyegetőzött. Közelharcba keveredett az őrökkel, akik közül az egyiknek emiatt eltört a bokája. A fejszét – többek segítségével – végül kicsavarták a támadó kezéből, őt pedig megbilincselték.
A nyomozás során a bíróság – ügyészi indítványra – elrendelte a polgári bíróság által korábban már cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett terhelt előzetes kényszergyógykezelését. A vádhatóság a vádiratában a vádlott felmentését indítványozta azzal, hogy a bíróság rendelje el a kóros elmeállapotú férfi kényszergyógykezelését, s kobozza el a bűncselekményhez használt eszközt.
A büntetőtörvény a szankció korlátlan enyhítését teszi lehetővé, ha a kóros elméjű tettest az állapota csupán korlátozza az általa megvalósított deliktum következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
Nem árt ugyanakkor tudni: nem élvez büntetlenséget az, aki a bűntényt részegen vagy kábítószertől bódultan követi el. A szankció korlátozása sem alkalmazható az ilyen ember javára.
Akaratot megtörő feltételek a büntetlenséghez
A Btk. 19. paragrafusa ebbe a fejezetbe sorolja a kényszert és fenyegetést is. Ez azt jelenti, nem szabhat ki szankciót a bíróság olyan személy ellen, aki kényszer vagy fenyegetés hatására valósít meg bűncselekményt. Azért, mert emiatt az illető nem képes az akaratának megfelelő magatartásra.
Megtörténhet, hogy valakit fizikai vagy lelki erőszakkal bírnak rá olyan cselekedetre, amit önmagától sosem tenne meg. Fontos megjegyezni, hogy a kényszer alkalmazása mindenki más esetében bűntény!
A fenyegetés viszont az, amikor a fenyegető olyan súlyos hátrányt helyez valakivel szemben kilátásba, amellyel komoly félelmet kelt benne. Sokszor előfordul, hogy a megfenyegetett azért teljesíti a fenyegetőző követelését, mert utóbbi például arra tesz utalást, hogy különben a családtagjai nem lesznek biztonságban.
Ha a kényszerített vagy megfenyegetett akaratát korlátozzák a helyes viselkedésben, akkor, ha bűntényt követ el, a büntetése korlátlanul enyhíthető.
Ha nem tudtuk, hogy hamis pénzzel fizettünk…
A bűnösséget kizáró okok között nevezi meg tanulmányában a tévedést dr. Belovics Ervin, aki 2000 júniusa és 2022 júliusa között a legfőbb ügyész helyettese volt.
A Btk. úgy rendelkezik, hogy senki sem ítélhető el olyan tény miatt, amelyről a deliktum elkövetésekor nem tudott. Gyakran emlegetett példák: pénzhamisítás miatt nem szankcionálható az, aki a hamis pénzzel fizet ugyan, de nem tudta, hogy a pénz hamis. Orgazdaság miatt nem büntethetik azt, aki nem tudott arról, hogy az általa vásárolt dolog lopásból származik. Az az ápolónő sem juttatható fegyintézetbe, aki gyári címkézésű gyógyszeres dobozból ad orvosságot a betegnek, ám a dobozban a páciens halálát előidéző méreg van. A feltétel, hogy az ápolónő a tabletták cseréjét a tőle elvárható gondosság mellett sem ismerhette fel.
Az sem szolgál rá a büntetésre, aki tévesen azt gondolja, hogy a tette nem veszélyes a társadalomra. Erre a tévedésre sikeresen csak az hivatkozhat, aki az adott deliktumnak sem a jog- és erkölcsellenességről, sem a veszélyességről nem tudott. Ám, ha a bűntény elkövetőjének tévedését az okozza, hogy gondatlanul cselekedett, akkor elítélhető, ha a törvény a deliktum gondatlan elkövetését is büntetni rendeli.
A kóros elmeállapot fajtái jogi szempontból
A Wikipédia felsorolja, hogy az emberi elme mely állapotai számítanak kórosnak. Íme:
Elmebetegség: ilyenek a tudathasadással járó skizofrénia, a paranoid kórformák és a mániás-depressziós elmezavar.
Gyengeelméjűség: veleszületett, illetve a magzati vagy kora gyermekkori károsodás következtében kialakult értelmi fogyatékosság, amely orvosi úton még átmenetileg sem befolyásolható. Például a debilitás, az imbecillitás és az idiócia.
Szellemi leépülés: a korábbi értelmi teljesítőképesség hanyatlása. Például az aggkori agyér-elmeszesedés.
Tudatzavar: a tudat beszűkülése és elhomályosulása. Befolyásolhatja a beszámítási képességet, ha kóros jellegű.
Személyiségzavar: más néven pszichopátia. Csak akkor kell figyelembe venni, ha az a beszámítási képességet kizárta vagy korlátozta, különben még csak nem is enyhítő körülmény.”
Eredeti írás: heol.hu
About the Author
