Lépett a belügyminiszter, túl sok volt a haláleset – jelzőrakétákkal vették körbe a Balatont
Kós Zoltán 
A Balaton a két háború között a tudomány és a kultúra központja lett, új intézetek és megfigyelőállomások születtek Fotó: Fortepan / Somlai Tibor
„Régmúlt – Helyi közélet
A két világháború között a Balaton partja nemcsak a pihenés, hanem a fejlődés helyszíne is volt. A tudomány új intézményekben és kutatásokban talált otthonra.
A két háború közötti időszakban, a gazdasági stabilizációt követően több fontos tudományos intézet alakult, köztük a tihanyi Limnológiai Intézet, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára. 1925-től már működött egy biológiai állomás a révfülöpi kikötőben, majd 1926 augusztusában megtörtént a Kutatóintézet alapkőletétele. A Tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kötelékében jött létre. 1926. augusztus 25-én tették le alapköveit, Az eseményen Horthy Miklós kormányzó, a miniszterelnök és a kultuszminiszter is részt vett. 1926 őszétől kezdődtek meg az építkezések, Kotsis Iván tervei alapján. Az avatás 1927. szeptember 5-én zajlott le, a kormányzó jelenlétében. Azért esett Tihanyra a választás, mert: „… a tihanyi félsziget a Balaton környékének legérintetlenebb területe, mely belső tavával, hegyeivel, vulkánikus képződményeivel egyébként is sok érdekességet nyújt. Tihany egyúttal a Balatonnak egyik legszebb helye is, ahol a munkához szükséges nyugalom is megtalálható.” A tihanyi Limnológiai Intézet a hazai tudományos kutatás egyik alappillére és fontos centruma lett. Az impozáns épületben működő tudományos intézetben neves tudósok dolgoztak: dr. Entz Géza, Sebestyén Olga a balatoni hidrobiológia úttörői lettek, de a később Nobel-díjjal elismert Szent-Györgyi Albert rendszeres tagja, látogatója volt az intézetnek. De nem csak a tudósok számára jelentett kibontakozást e hely, hanem még Vaszary János (1867-1939) festőművész is itt kapta meg élete legnagyobb felkérését. A tó élővilágának megörökítésére – Víz alatti világ címmel – nyert el megbízást.
Tudomány és kutatás a Balaton partján
A balatoni tudományos, kulturális élet egyik fontos helyszíne lett a két háború közti időszakban az 1930-as években megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum. A múzeum terve már a millennium évében megszületett, amikor létrejött a Balatoni Múzeum-Egyesület (1898-ban), de az épület csak 1928-ra készülhetett el, Györgyi Dénes tervei alapján. A belső terek kialakítása még az 1930-as években is zajlott, a gyűjtemények 1935-re kerültek helyükre. 1935. augusztus 25-én nyitotta meg kapuit. Értékes gyűjteményanyag gyűlt össze a múzeumban, legfőképpen természettudományi és régészeti leletekből, Darnay Kálmán sümegi muzeológus gyűjteménye alapján.
A Balatoni Múzeum mellett kisebb, muzeális jellegű emlékhelyeket is nyitottak a korszakban. Szintén 1935-től várta az érdeklődőket a badacsonyi Kisfaludy Sándor házban egy, a költő életművét bemutató emlékszoba. A vidék népművészetének propagálására 1936. szeptemberében tették le Tihanyban a népművészeti ház alapkövét, amely 1937-től már megnyithatott. A ház a környék népművészeti alkotásait mutatta be: szenes kályhát Tihanyból, feszületet Balatonkilitiről, rokkát Balatonfüredről állítottak ki, de több tárgyi emlék származott Buzsákról is.
Fontos helyszíne lett ebben az időszakban a tudományos megfigyeléseknek a MAC – Magyar Királyi Atlétikai Club – siófoki telephelye, ahol az első mérőállomást állították fel, dr. Hille Alfréd (1891-1981) meteorológus, királyi repülőezredes kezdeményezésére. A rendszer tájékoztatási pontjai a mólók végén felállított jelzőkosarak lettek, a tóban pedig mentőcsónakokat állomásoztattak. Kezdetét vette a rakéta jelzőrendszer, valamint a szirénás jeladás is. A második világháború után sajnálatos módon nem működött a jelzés, évekig, mindez több halálesetet eredményezett. Zách Alfréd (1910–2003) meteorológus, a Prognózis Osztály vezetőjének kitartó erőfeszítése, miszerint szükség van a viharjelzés visszaállítására, 1950 májusában eredménnyel járt. A Belügyminisztérium megszervezte a révkapitányságokat és révőrsöket, melyeknek egyik feladata a riasztások kiadása lett. A Meteorológiai Intézet közreműködésével 1951 nyarától ismét megkezdte működését a viharágyús, jelzőrakétás rendszer. 1956 decemberében új, korszerű meteorológiai obszervatóriumot nyitottak a siófoki kikötőben. Ennek meghatározó vezetői, Böjti Béla és Bartha Imre nagy szakértelemmel gondoskodtak a balatoni viharok megfelelő előrejelzéséről.
- A Balaton több mint fürdőhelyek, a tudományos kutatások, megfigyelések egyik fontos helyszíne is egyben. A tavi kutatóintézetek, állomások története pedig lassan évszázados, érdemes történetüket is tanulmányozni.”
Eredeti írás: KOVÁCS EMŐKE
About the Author
