Nagy István 
Igazán nem lehet panaszunk, az új kormány gondoskodik a szórakoztatásunkról. Ne törjük a fejünket a benzin árán, a kenyér árán, meg mindennek az árán. Örüljünk, vigadjunk!
Az új miniszterelnök megválasztása szombati napon lesz. Így többen mehetnek a rendszerváltó bulira. Ingyen van, jó zene, a hülyének is megéri. Ráadásul május 9. az Európa-nap. Az új hatalom üzen az EU-nak, hogy szeretjük őket, a népnek pedig, hogy nem kell félnetek, ezentúl is mehettek dolgozni az EU-ba, és vízum sem kell hozzá.
Május 9-én meglobogtatják az EU-zászlót, eléneklik az EU-himnuszt, mondván „Testvér lészen minden ember, Merre lengnek szárnyaid.” Egyszóval, ünnepeljünk, vigadjunk!
Nekem és gondolom, hogy sokaknak másoknak is, május 9-ről az jut az eszünkbe, hogy 1945-ben ezen a napon ért véget Európában a második világháború. És nem úgy, ahogyan ma sokan szeretnék. Nem a németek győztek, hanem a szovjetek. Feláldoztak 27 millió embert, hogy megszabadítsák Európát a fasizmustól. Ahogyan Zsukov marsall mondta: felszabadítottuk őket, de ezt sohasem fogják megbocsájtani.
Nem is bocsájtják meg, nem véletlen, hogy négy éve folyik a háború Oroszország ellen, és a nyugati célja nem kevesebb, mint Oroszország totális felszámolása. Feltéve, persze, ha sikerül, és nem Európa tűnik el a süllyesztőben.
Az Európa-nap kapcsán néhány éve meghívtak egy belvárosi vitaklubba. Mit jelent európainak lenni? – hangzott a kérdés. Érdekesnek ígérkezett, mivel hívtak meg más pártoktól is. Schiffer András két székkel távolabb ült.
Tolerancia, egymás tisztelete, keresztény-zsidó kultúra, történelmi folyamatosság, Európa az Atlanti-óceántól az Urálig, mondtam a bevezetőben. Ekkor jelent meg Gulyás Márton, a Krétakör alapítvány ügyvezetője, manapság a Partizán YouTube-csatorna főnöke, és közölte, hogy ő Thürmer mellé nem ül le. Volt némi megrökönyödés a hallgatóságban, de Gulyást ez nem hatotta meg. A magánszáma megvolt, többet úgysem tudott volna elérni, úgyhogy fogta magát és elment.
Szó sem volt szocializmusról, kommunizmusról, meg hasonlókról, amelyek hallatán az urak hátán felállt volna a szőr. Nem beszéltem Európa felszabadításáról sem. Gulyás hozzáállása akkor feltűnő volt, ma ez a normális. Ma ez az európai követendő példa.
1937-ben József Attila versben köszöntötte Thomas Mann német írót. A fasizálódó Európában benne látta azokat az értékeket, amelyekért érdemes itt élni. „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait” – írta a magyar költő. Félek, hogy ma sem József Attilára, sem Thomas Mannra nem kíváncsi az európainak kikiáltott tömeg.
Európa megint átvert bennünket. 1990-ben rengetegen szavaztak a rendszerváltó pártokra, mert azt gondolták, hogy most már szabadon utazhatunk, és úgy fogunk élni, mint a németek vagy az osztrákok. Utazni utazhatunk, feltéve, ha van pénzünk, de az életszínvonal csak nem közelit a nyugatihoz.
Áprilisban rengetegen azért szavaztak a tiszásokra, mert féltek, hogy Orbán végleg összeveszik az EU-val. És nem akartak veszíteni. Ha nem lesz EU, nem mehetnénk dolgozni jó pénzért az EU-ba. Vízum kellene, ha utazni akarunk. Kilépésről szó sem volt, de a félelem elég volt ahhoz, hogy a Tiszára szavazzanak.
Fura dolog ez az európaiság. Tényleg, mitől vagyok én európai? Valahol Latin-Amerikában vagy Ázsiában európai vagy. Nem kell az útleveled mutatni, látszik, tudják. Hiába van az útlevélre ráírva, hogy az EU polgára is vagy, a pénzváltó lánynak te magyar vagy. Ha megkérdezik, honnan jöttél, azt mondom, Budapestről és még véletlenül se Brüsszelből.
Milyen az európai ember? Nincs ilyen. Azt tudom, hogy Brüsszelben milyen európai elit, az EP-képviselők és kiszolgálóik világa. Egyformák, kihívóak, magabiztosak, uralkodnak a világon. Ők nem mi vagyunk. Európa népei szerencsére még nem olvadtak össze brüsszeli masszává.
Milyen az európai konyha? Semmilyen! Olyan nincs. Van francia, olasz, spanyol, magyar, de jobb, ha tőlem tudod, van orosz is. Ahogy Agatha Christie hőse, Poirot szellemesen megjegyzi, az angoloknak nincs konyhájuk, csak ételeik.
Milyen az európai irodalom? Ezt a kérdést nem is illik feltenni, mert megdöbbennénk a tudatlanságtól. Nem csak Dosztojevszkijt nem ismerik, de Dumas-t se. Nincs európai film sem. Amiket a fesztiválokon kitüntetnek, jórészt a liberális világ kiválasztottjai. Ki hinné, hogy A tavaszi szél művészi értékeiért kerül a fesztiválokra, és nem azért, mert egy látványos kormánybuktatás szereplője volt?
Amerika azzá vált naggyá, hogy összeolvasztotta a kivándorló európaiakat. Győzzön az erősebb! Nagyjából ez volt a szabály, a nemzetképző elem. Amerika erős lett, de nem lett nemzet, kétszáz éve keresi a történelmi gyökereit. Megvásárolják az európai kastélyokat, várakat, lebontják és újra felépítik odaát.
A mi gyökereink megvannak. Az én gyökereim megvannak. Európainak vallom magam. Értem a nyelvüket, talán még gondolkodni is a nyelvükön, de álmodni, biztosan magyarul álmodok, Ismerem Goethét és Puskint, de Petőfi, Arany, Ady országában élek. Magyar vagyok, Európában élő magyar.
About the Author
Kós Zoltán 
