A vasasi duzzasztógát fénykorában. Fotó: Mecsek Híradó/Mecsek Navigator
„A Vasasi-árok csendjében, a Hársas-forrás közelében különös, „ember utáni világot” idéző látvány fogadja az erdőjárót. A sűrű mohával és dús növényzettel benőtt vasasi betonmaradványok súlyos tragédiát is rejtő történetét a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség a Mecsek Híradó című kiadványának májusi számában elevenítette fel.
A vasasi duzzasztógát története a 20. század elejére nyúlik vissza. Az építményt a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) létesítette egy összetett infrastruktúra részeként. A gáthoz szivattyútelep és kiterjedt vízvezeték-rendszer is tartozott, amelynek stratégiai feladata a vasasi bányaüzemek kiszolgálása volt: ez a rendszer biztosította a bányászat számára elengedhetetlen ipari vizet, valamint a dolgozók fürdővíz-ellátását.
A mesterséges tavat a Vasasi-árok felső szakaszán fakadó források táplálták, köztük a ma is ismert Hársas-forrás.
A második világháborút követő államosítás és a bányászati technológiák modernizálása során a bányák vízellátását más forrásokból kezdték fedezni. A duzzasztómű ezzel feleslegessé vált eredeti rendeltetése számára. Az üzemeltetést a Pécsi Bányász Horgász Egyesület vette át, így a terület horgász- és kirándulóhellyé alakult.
A tó – melynek átlagos vízmélysége elérte a 8 métert – kizárólag gyalogosan vagy kerékpárral volt megközelíthető. A szivattyúzás leállítása azonban ökológiai problémákat szült: a vízcsere lelassulása miatt a tó nyaranta algásodni kezdett, állapota pedig fokozatosan romlott.

Felrobbantották a vasasi duzzasztót
A helyszín sorsát végül egy tragikus, fulladásos baleset pecsételte meg. A biztonsági kockázatok és a fenntartási nehézségek miatt a hatóságok a gát felszámolása mellett döntöttek. 1975-ben a gátat felrobbantották, megszüntetve ezzel a mesterséges tavat – olvasható a Mecsek Híradó májusi számában.
Az azóta eltelt fél évszázadban a természet megállíthatatlanul hódította vissza a területet. A gát egykori romjait ma már vastag moharéteg borítja, misztikus, urbex jellegű atmoszférát teremtve. A Vasasi-árok elfeledett betonfalai ma már nem az ipari termelést, hanem az idő múlását és a természet erejét hirdetik.”
