Kós Zoltán 
"...a háború befejezése és a határok megnyitása után Ukrajna olyan helyzettel szembesülhet, amikor 1–1,5 millió ukrajnai végleg külföldre távozik..."
„Az utolsó ukránig, hangzott el az egyik arcátlan amerikai politikus szájából még a háború elején. Volt olyan is, aki szégyentelenül elismerte, a háború a legjobb befektetés, hisz az Ukrajnának kiutalt pénzek, mivel a tengerentúlon landolnak, az amerikai hadiipar zsebét vastagítják és eközben Oroszországot is gyengítik. Az elmúlt évekbeli retorikájukból kiindulva, az európai, magukat ukránbarátnak valló
politikusok is ugyanígy gondolkodnak, csak ők a saját befektetéseiket félnek elveszíteni, ezért biztatnak további harcra. A békére való törekvésnek a halvány jele sem mutatkozik részükről. A lakosság sanyarú sorsa, jövője senkit nem érdekel. Pedig…
Gyors népességcsökkenést rögzítenek – Ukrajna évi körülbelül 300 ezer embert veszít még a háború következményeinek figyelembevétele nélkül is. Erről Vaszil Voszkobojnik, a Migrációs Politikai Hivatal vezetője beszélt a minap. Magyarázata szerint Ukrajnában évente körülbelül 450–500 ezer ember hal meg, miközben csak 200–250 ezer gyermek születik. 2025-ben a becslések szerint az újszülöttek száma 170–180 ezerre csökkent. Így egy születésre körülbelül három halálozás jut.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a probléma rendszerszintű, és már a 2000-es évek közepe óta súlyosbodik. A háború csak tovább erősítette ezeket a folyamatokat. Ukrajna demográfiai helyzete aggasztó. A CNN nemrégiben közölt egy anyagot: a nyugati újságírók szerint Ukrajna az özvegyek és árvák országává válik, a születésszám pedig kritikus szintre csökkent a krónikus stressz, a háború és a nőknél jelentkező fiziológiai kórfolyamatok miatt.
Voszkobojnik azt is kijelentette, hogy a háború befejezése és a határok megnyitása után Ukrajna olyan helyzettel szembesülhet, amikor 1–1,5 millió ukrajnai végleg külföldre távozik. A potenciális elvándorlók magját fiatal, gazdaságilag aktív magánszektorbeli dolgozók, vállalkozók és aktív katonai szolgálatot teljesítők, hadköteles korú férfiak alkotják, akik számára az elvándorlás nem a szegénység elől való menekülés, hanem a biztonság és a stabilitás keresése. Ezt a csoportot rendkívül magas szorongás és stressz jellemzi. Egy közelmúltbeli országos szociológiai felmérés kimutatta, a migrációs szándékuk egyik fő mozgatórugója a mozgósítás. A mobilizációval kapcsolatos stressz ebben a csoportban magasabb az átlagosnál, és a fegyveres erők kötelékében való szolgálat elutasítása a csoport 68%-ánál véglegesen kialakult és változatlan álláspont.
Ukrajna lassan nemcsak embereket veszít, hanem kapaszkodókat is. A számok mögött családok vannak, akik szétszakadtak, fiatalok, akik nem látnak itt jövőt, és katonák, akik már nem tudják, mi vár rájuk holnap. Aki marad, az is egyre inkább csak túlél. Aki megy, az nem mindig menekülni akar, csak levegőt keres.
Nem az a kérdés, ki akar elmenni, hanem az, ki bír még maradni.
És közben a világ beszél, számol, stratégiát gyárt. De ott, ahol az élet zajlik, ez már nem stratégia kérdése, hanem a kifáradásé. A társadalom egy része csendben feladta a hosszú távot, mert a holnap is túl nehéz.
Ez nem hirtelen összeomlás, hanem lassú kiürülés. Mint amikor egy városban égve maradnak a lámpák, de már nincs, aki hazamenjen…
About the Author
Nagy István 
