"... az ukrán társadalom is egyre világosabban jelzi: békét akar..."
„Ukrajna körül ismét sűrűbb lett a levegő. Az elmúlt napokban Oroszország újabb nagyszabású rakéta- és dróntámadásokat indított ukrán városok, mindenekelőtt Kijev ellen. A július 2-i csapás után több mint harminc halottról és száz fölötti sebesültről szóltak a hivatalos összesítések, július 6-án pedig újabb tömeges támadás következett: legalább tizenkilenc ember meghalt, a sebesültek száma pedig több tucatnyi volt.

A nagy geopolitikai játszmák közepette könnyű frontvonalakról, katonai célpontokról és tárgyalási pozíciókról beszélni. Csakhogy a háború valódi árát nem térképek és hadijelentések mutatják meg, hanem a civil ukrán áldozatok, a szétlőtt lakóházak, a gyászoló családok és azok az emberek, akiknek minden éjszaka újabb támadástól kell tartaniuk.
Az eszkaláció ugyanakkor nem egyirányú. Ukrajna az elmúlt hetekben több mélységi csapással próbálta gyengíteni az orosz háborús infrastruktúrát: olajtárolók, energetikai létesítmények, hadiipari és logisztikai célpontok kerültek dróntámadások alá. Ezek a támadások jól mutatják, hogy a háború egyre távolabb ér a frontvonaltól, miközben Ukrajna továbbra is azt próbálja elérni, hogy Oroszország számára minél nagyobb ára legyen az agresszió folytatásának.
Közben az ukrán társadalom is egyre világosabban jelzi: békét akar, de nem bármilyen áron. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet május 7. és június 3. között végzett felmérése szerint a megkérdezettek 61 százaléka támogatna tűzszünetet a jelenlegi frontvonal mentén, ha a vonal közelében európai erők állomásoznának, amelyek egy újabb orosz támadás esetén képesek lennének fellépni. Ugyanez a többség viszont elutasítaná a megállapodást, ha Ukrajna nem kapna valódi biztonsági garanciákat, jelentős fegyver- és pénzügyi támogatást.
Ebben a különbségben ott van az ukrán társadalom háborús tapasztalata. A béke számukra nem elvont diplomáciai formula, nem térképre rajzolt vonal és nem tárgyalóasztaloknál kimondott hamis ígéretek és üres szavak tömkelege, hanem annak reménye, hogy egyszer újra lesznek nyugodt, békés éjszakák légiriadó nélkül, reggelek romeltakarítás nélkül, családok, amelyek nem veszteséglistákból értesülnek szeretteik sorsáról. Mert miközben vezetők, hadseregek és nagyhatalmak mérlegelnek, a háború legsúlyosabb terhét azok viselik, akiknek gyakran a legkevesebb beleszólásuk van a folytatásába: a civilek, a menekülők, a gyászolók, a front mögött élők. Az ő békevágyuk nem gyengeség, hanem a túlélés természetes vágya egy olyan háborúban, amely túl sok életet tört már ketté.
A felmérés tehát nem egyszerűen azt mutatja, hogy az ukrán társadalom belefáradt a háborúba. Inkább azt, hogy a béke iránti vágy egyre erősebb, de ezt a vágyat átszövi a biztonság elvesztésétől való félelem is. Ebben a törékeny helyzetben különösen nagy súlya van minden olyan kijelentésnek, amely a háború lehetséges lezárásáról szól. Kirilo Budanov legutóbbi szavai is ebbe a bizonytalan reménybe illeszkednek: amikor arról beszél, hogy az aktív háborús szakasz akár év végéig lezárulhat, nem gyors békét ígér, hanem inkább egy lehetséges fordulópontot jelez. Az elnöki iroda vezetője szerint előbb a mostani eszkaláció tetőzése, majd csak azt követően a deeszkaláció és a párbeszéd esélye következhet. Jóval komorabb jövőt vetít előre ugyanakkor Budanov másik kijelentése: ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, Ukrajna akár évekig is képes folytatni a háborút, feltéve, hogy maga mellett tudja tartani partnereit és szövetségeseit. Közben magát a háborút az ukránok vívják meg. Ők állnak a fronton, ők temetik el a halottaikat, ők veszítik el apáikat, fiaikat, testvéreiket, gyermekeiket. Ezért minden olyan mondat, amely a háború évekig tartó folytatásának lehetőségéről szól, nemcsak stratégiai állítás, hanem egy társadalom további szenvedésének előképe is.
Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések teszik a helyzetet egyszerre reménytelenné és komorrá. A béke lehetősége időről időre felvillan, de a háború vége továbbra sem látszik biztosan. Addig pedig minden újabb nap ára emberéletekben, romokban és egy egész társadalom lassú kimerülésében mérhető…
