szerkeszto 
A magyar történelem 1956–1989 közötti időszakát manapság Kádár-korszakként, sőt Kádár-rendszerként emlegetik. Kádár János 1956 és 1988 között volt a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetője, és két alkalommal az ország kormányfője is. A korszak elnevezés valóban indokolt.
A rendszer szó mindenképpen helytelen, hiszen Magyarországon 1948 után egészen 1989-ig szocialista rendszer volt. 1956 után az MSZMP igyekezett elhatárolódni az 1948–1956 közötti időszak hibáitól, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszaktól, ezért éles elválasztó vonal alakult ki a két korszak között. Magyarországon 1948–56 között is szocialista rendszer volt, nem tőkés rendszer, bár kétségkívül sokban különbözött a későbbi időszaktól.
Ma az Alaptörvény egyként kezeli az 1944. március 19-e és 1989 ősze közötti időszakot, összemosva a fasiszta-nyilas diktatúrát a szocializmus időszakával. A „kommunizmus és a fasizmus egy és ugyanaz” elmélet hatja át a mai történelemoktatást is. A cél a közvélemény manipulálása, a sikeres szocializmus emlékének kiirtása.
A mi feladatunk, hogy küzdjünk a történelemhamisítás, az új nemzedékek manipulálása ellen, helyesen értelmezzük és magyarázzuk a szocializmus időszakát, beleértve a Kádár-korszakot is.
Ne féljünk párhuzamot húzni a szocialista múlt és a mai tőkés jelen között! Vessük össze, hogy mit adott a kádári szocializmus az embereknek és mit ad a kapitalizmus! Rá fogunk döbbenni, hogy a szocializmus minden hibája és megoldatlan problémája ellenére jobb volt mint a rendszerváltással bevezetett kapitalizmusnál.
A dolgozó nép országa
A kádári korszak, a szocializmus évtizedei a 20. századi magyar történelem legsikeresebb korszakát jelentik.
Mindenki dolgozhatott, aki akart. 1960. január elsején az ország lakossága 9,7 millió volt. 53 százaléka volt kereső (gazdaságilag aktív és nyugdíjas), ebből 21 százalék volt az önállók és segítő családtagjaik aránya.
Az aktív keresők száma 1978-ben már meghaladta az ötmilliót. A rendszerváltást követően ez azonnal zuhanni kezdett. A rendszerváltás oltárán feláldoztak másfél millió munkahelyet.
A munkanélküliség ismeretlen volt a kádári időszakban. A rendszerváltás után többszázezerre nőtt a munkanélküliek száma.
Napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt.
Az átlagjövedelem az évtizedek során folyamatosan emelkedett. A bruttó átlagkereset (amelyet a korszakban nominálisan szinte teljes egészében kézhez kaptak, mivel személyi jövedelemadó nem, vagy csak minimális mértékben létezett) a következőképpen alakult. 1960: Bruttó 1575 Ft. 1970-es évek: az évtized végére a hasonló átlagbér megközelítőleg 2040 Ft és 3600 Ft között mozgott. 1980-as évek vége: az átlagkereset megközelítette a havi bruttó 6000–7000 Ft-ot, közvetlenül a rendszerváltás előtt pedig átlépte a havi 10 000 forintot.
A társadalom nem szakadt szét gazdagokra és szegényekre, mint az elmúlt negyven évben. Az igazgató bére legfeljebb ötszöröse-hatszorosa volt a munkásénak.
Az árak az 1980-as évek elejéig alacsonyok és főleg stabilak voltak. A legismertebb szimbólum az 1960-ban bevezetett, egykilós fehér kenyér volt, amelynek ára negyedszázadig változatlan maradt, 3 forint 60 fillér. Ugyanennyibe került a zacskós tej. A tojás 2 forintba, egy mozijegy 3-10 forintba került.
A húsfogyasztás az egyik kifejezője a társadalom gazdagságának. A második világháború előtt a magyar ember kevés húst fogyasztott. Drága volt, a többség nem tudta megfizetni. A második világháború után sokáig kevés volt a hús. A mezőgazdaság gyors fejlődésével azonban már minden igényt ki lehetett elégíteni. Volt elég hús, és az árát bárki meg tudta fizetni.
Ez változott meg 1989 után. A hús megdrágult, a jövedelmek csökkentek. Ma a magyar emberek annyi húst esznek meg évente, mint az 1970-es években, azaz mint közel ötven éve.
Új lendületet kapott a nemzeti ipar fejlődése
1989 előtt a magyar gazdaság a tervgazdálkodáson alapult. 1989 óta tőkés piacgazdaság van.
1989 előtt a gazdaság nagyobb kilengések nélkül egyenletesen fejlődött. 1989 után hirtelen visszaesés következett be, majd emelkedés, majd ismét válság és most fellendülés.
A szocializmus időszakában voltak nehézségek, de nem voltak olyan válságok, amelyek a szocializmus lényegéből fakadtak volna. 1989 óta több válság sújtotta a magyar gazdaságot, amelyek a kapitalizmus lényegéből fakadnak.
A szocializmus időszakában is igyekezett a kormány többet adni az embereknek a választások előtt, de nem voltak „választási költségvetések.” Ma a költségvetés sok tekintetben alá van rendelve a pártok politikai, választási érdekeinek.
A kádári időszakban a magyar gazdaság a magyar vállalatokra épült. A rendszerváltás után döntő szerephez jutottak a külföldi cégek.
Kádár János vezetése alatt az ipari termelés tízszeresére, a nemzeti jövedelem hétszeresére nőtt. Új lendületet kapott a nemzeti ipar fejlődése.
A magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM, az egész világon elismertséget szerzett.
A nehézipar üzemeit, a Diósgyőri Gépgyárat, a Rábát, a Ganz-MÁVAG-ot, mindenütt ismerték. A Medicor a világ számos országában váltott ki elismerést a kórháztelepítésekkel.
A magyar Ikarus évente 13-15 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. A magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös október, a Zalaegerszeg, munkát, megélhetést adott nagyon sok embernek, nevet szerzett külföldön is a magyar iparnak.
A hadiipar 1988-ban (a rendszerváltás előtt) 40 vállalatnál 30 000 főt alkalmazott. Ebben az időszakban a magyar hadiipar a következő termékeket (termékcsoportokat) állította elő: tüzérségi ágyúk, lövegek 122 mm-es kaliberig, 82 mm-es és 120 mm-es automata és normál aknavetők, légvédelmi ágyúk és gyalogsági fegyverek; gyalogsági és tüzérségi lőszerek, aknagránátok, gyalogsági és harckocsi aknák, kézigránátok; URH és RH adó-vevők, rádióállomások, iránymérők, és komplett felderítő és zavaró rendszerek; páncélozott szállító harcjárművek, terepjáró gépkocsik, műhelygépkocsik, konténer felépítmények. Ezen kívül gyártottak még lőport, robbanóanyagot, gyutacsot, továbbá végezték a T-55 és T-72 harckocsik ipari szintű közép- és nagyjavítását.
A magyar falu virágázása
A kádári időszak három évtizede a magyar élelmiszergazdaság történetének egyik sikeres időszaka volt. Több mint 80 százalékkal növekedett a mezőgazdaság termelésének volumene. A legfontosabb ágazatokban, különösen a gabonatermelésben, a tejtermelésben, a hozamok szintje megközelítette a legfejlettebb országokét. A termelés növekedése a gabona és húsvertikumban volt a legkiemelkedőbb.
Magyarország nemzetgazdaságában a mezőgazdaság jóval átlagon felüli szerepet játszott. A mezőgazdaság adta a nemzeti jövedelem 20-21 százalékát, az export 21-22 százalékát.
1970-ben a mezőgazdaságban 831 ezer fő dolgozott. Ez 1989-re 596 ezerre csökkent.
Az agrárüzemekben 54-55 ezer traktor működött.
Magyarország önellátó lett az alapvető élelmiszerekből. A jó belső ellátás mellett bőven jutott exportra. Az 1 lakosra jutó mutatószámok alapján a világ egyik legnagyobb agrárexportját értük el.
Az agrártermelés nemzetközileg is elismert, s a világátlagot meghaladó ütemű bővülése az általában jó természeti adottságok mellett a rugalmasabb agrárpolitikára vezethető vissza. Magyarországon a föld nem került államosításra. 1956-ban eltörölték a kötelező terménybeszolgáltatás rendszerét. A mezőgazdasági vállalatok viszonylagos szabadsággal rendelkeztek a termelés struktúrájának meghatározásában, a felhalmozás mértékének eldöntésében és a dolgozók érdekeltségének alakításában.
A magyar mezőgazdaság sikerének egyik titka a nagyüzemi és magángazdálkodás összekapcsolása volt. Ez volt a háztáji, amely a termelőszövetkezet és a magángazdálkodás együttműködése volt.
Az állami gazdaságok (mintegy 130) a terület mintegy 15 százalékán, a szövetkezetek (mintegy 1320 gazdaság) pedig a terület 70 százalékán működtek. A maradék 15 százaléknyi mezőgazdasági területen 1,4 millió – majdnem kizárólag kiegészítő jövedelmet jelentő – kisgazdaság működött, a termelőszövetkezeti tagok háztáji és nem tsz-tagok kisegítő gazdaságaként.
A magyar mezőgazdaságot olyan világhírű üzemek jelentették, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádudvar.
Egymillió új lakás országa
A lakás minden ember számára alapvető szükséglet, de ezt a szükségletet csak a szocializmus igyekszik kielégíteni. A kapitalizmusban a lakásépítés üzlet. Nem maga a lakás a fontos, hanem az így megszerezhető haszon. A szocializmusban a fő cél az volt, hogy mindenki emberi körülmények között éljen.
Az 1965–1978 közötti 13 év alatt évente átlagosan nyolcvanezer, összesen több mint egymillió lakás épült az országban, ebből 433 ezer a falvakban. A falvak szemlátomást modernizálódtak, a korábbi földhözragadt szegénység nyomai fokozatosan megszűntek. A magánlakás-építést kedvezményes kamatozású hitelekkel támogatták.
Az országban 1977 és 1988 között a mindenkori folyó árakon számítva összesen 528 milliárd forintot fordítottak (állami és magán) lakásberuházásra.
Egészségügy: az ember számított, nem a pénz
Az egészségügy állami volt, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető. Az 1975-ben megjelent az új Egészségügyi Törvény, mely deklarálta és minden magyar állampolgárra kiterjesztette az ingyenes egészségügyi ellátást.
A lakosság életkilátásai ebben az időszakban jól érzékelhetően javultak. A növekvő és korszerűsödő fogyasztás, az elfogadható színvonalú, és elérhető ingyenes orvosi ellátás és a szociális biztonság hatására a születéskor várható élettartam a közvetlenül a második világháború előtti évekhez képest a férfiak esetében 11, a nők körében 14-15 évvel lett magasabb.
Ennek az időszaknak a végén azonban (1977–1979) a férfiak várható élettartamának a növekedése megállt, s megkezdődött máig tartó lassú lemorzsolódása. A férfihalandóság kedvezőtlen alakulása közvetett módon feltehetőleg kapcsolatban áll az ebben az időszakban kialakult és meggyökeresedett életmóddal és élettempóval is.
A művelt népért
A szocializmus meghirdetett célja volt az emberek felemelése, fejlődésének biztosítása. Ezt szolgálta a munkához, a pihenéshez és társadalombiztosításhoz való jog, valamit az ingyenes egészségügyi ellátás és az ingyenes oktatás. Ezek a jogok alapvetően megkülönböztetik a szocializmust a kapitalizmustól.
Az oktatás célja a szocializmusban az volt, hogy a lehető legtöbb tehetséget tárja fel és alkalmazza a társadalom javára. Az oktatás állami és ingyenes volt.
Tisztában voltak azzal, hogy az egyes családok nem azonos helyzetből indulnak. A munkásfiatalok tanulását, értelmiségi pályára való állását speciális programok segítették.
A mai tőkés oktatási rendszer egyre nyilvánvalóbban az elitképzést szolgálja. A szegényebb rétegek bekapcsolása nem cél és nincs is rá lehetőség.
Az emberi erőforrások fontos eleme az értelmiség. A kádári politika a 3T volt. Egyes műveket és alkotási irányokat támogatott, másokat megtűrt, de nem támogatott, és egy kisebb részt tiltott. Ez a politika lehetővé tette az értelmiség számot tevő részének csatlakozását az ország építéséhez.
A mai rendszer a pénz rabjává tette az értelmiséget. Ez korlátozza a szabad alkotást, és az értelmiség szabad gondolkodását.
Kölcsönösen előnyös gazdasági integráció
A kádári időszakban a magyar gazdaság fejlődése a saját forrásokra épült, amit a nemzetközi együttműködés segített. Külföldi tőke nem volt. A rendszerváltás óta a külföldi tőke meghatározó a gazdaság működtetésében.
Magyarország és a többi szocialista ország gazdasági integrációja a KGST volt. Az együttműködés alapja a termelésszakosítás volt. Mindenki azt termelt, amihez értett és adottságai voltak. Magyarország az élelmiszeripar, az autóbuszgyártás, a gyógyszergyártás, a ruházati ipar és más területeken fejlesztett ki kapacitásokat. A Szovjetunió biztosította a nyersanyag- és energiaellátás nagy részét, és óriási felvevő piacot is jelentett.
A KGST gazdasági szervezet volt. Semmilyen formában sem szólt bele a tagországok politikai rendszerébe, törvényeibe és rendelkezéseibe.
Az EU ma nem a kölcsönös előnyökre épül, hanem az erősebb országok kizsákmányolják a gyengébbeket.
Nem kellett háborúba menni
A Varsói Szerződés volt a szocialista országok politikai és katonai együttműködése. A döntések közös egyetértésen alapultak és konszenzussal születtek.
Ma a NATO-ban az USA érdekei a meghatározóak, noha formálisan a döntések konszenzusra épülnek.
Az ország szempontjából meghatározó a béke és biztonság kérdése. 1956 után Magyarország nem vett részt háborúban. Magyar csapatok csak 1968-ban voltak külföldön, a csehszlovákiai események során. Magyarország segítette Vietnamot, Kubát, az arab államokat, de csapatokkal nem volt jelen ezekben a térségekben.
Magyarország nem vett részt a Szovjetunió katonai akciójában sem Afganisztánban, sem Angolában, sem másutt.
A NATO-csatlakozás óta Magyarország részt vett a NATO szinte minden katonai akciójában, Afganisztánban húsz éven át voltak magyar katonák.
A NATO és az EU politikája miatt Magyarországot ma fenyegeti a világháború veszélye.
***
A szocializmus évtizedei átformálták az országot. Az, ami a szocializmus évtizedeiben történt, nem egy párt, nem egyes vezetők tevékenységének következménye, hanem a magyar nép többségének közös munkája. Ennek eredményei az elmúlt negyven év pusztításainak tükrében még jobban látszanak. Bármit is hazudjanak most, a magyar emberek többsége jobban élt ezekben az évtizedekben, mint ma. Mindebben vitathatatlan érdeme van Kádár Jánosnak.
About the Author
