Az évszázad NATO-beruházása Mi nem nyerünk semmit, de mindent veszíthetünk
szerkeszto 
„Egy nagyon jó hangulatú NATO-csúcs volt, mindenki teljesítette a vállalásait, a tagállamok növelik a védelmi kiadásaikat, sikerült megerősíteni a világ legfontosabb, legerősebb védelmi szövetségének az egységét” – mondta Magyar Péter a NATO csúcsértekezlete után. Nagyjából ennyi, amit az orrunkra kötött a kormány. Persze, mindezt a nap mint nap hangoztatott transzparencia jegyében.
Megtudtuk azt is, hogy Ankarát lezárták és macskák szaladgáltak az utcákon, de a lényeget Rutte NATO-főtitkár árulta el. Rutte egy történelmi jelentőségű lépést jelentett be: 27 milliárd eurót fordítanak arra, hogy javítsák a NATO-csapatok üzemanyagellátását, „beleértve a Szövetség keleti részébe vezető csővezetékeket is”.
Hogy mennyi a 27 milliárd? Sok! Majdnem háromszor annyi, mint aminek a „visszaszerzését” a Tisza-kormány fergeteges győzelemként ünnepli. De miről is van szó? Erről hallgat a kormány is, de a magyar média is. Egy szó sem esik róla.
A NATO nyugat-európai részét speciális – jórészt földalatti – csővezetékkel akarják összekötni a keleti szárnnyal. A Kelet-Európában állomásozó amerikai, német és más NATO-csapatok így biztonságban juthatnak üzemanyaghoz. Nem kell tartaniuk attól, hogy orosz repülő eszközök szétbombázzák az üzemanyagot szállító gépkocsikat.
A katonai szempont döntő, de egy ilyen nagy üzletnél sok mindenki igyekszik jól járni. A vezetéket meg kell építeni, rengeteg anyag, energia, ember kell hozzá, és az ilyen beruházásoknál nagy profit ígérkezik. Többek között azért is, mert ami ma 27 milliárd, két év múlva akár a duplájára is emelkedhet.
A hidegháborús vezeték már nem elég
A NATO az 1950–60-as években Nyugat-Európában kiépített egy földalatti csőrendszert a csapatok üzemanyagellátására. A rendszer ma is működik, de német területen véget ér. A teljes NATO-csővezetékrendszer meghaladja a 10 ezer kilométert, 4 millió köbméteres tárolókapacitással. Ma már azonban ez kevés!
A NATO gyors ütemben terjeszkedett Kelet-Európa felé. A keleti szárnyon állomásozó viszonylag kis létszámú NATO-erőket el tudták látni közúti és vasúti szállítással.
Az ukrajnai háború azonban megváltoztatta az energiaellátás biztonságával kapcsolatos gondolkodást. Az ukrajnai háború megmutatta, hogy a csapatok üzemanyagellátása nagyon sebezhető, és az energiaellátáson múlhat a háború kimenetele. Ráadásul, ha több élő erőt telepítenek a keleti hadszíntérre, több üzemanyagra is szükség lesz.
2022 óta folyik a vita, de most Ankarában megszületett a döntés: a NATO keleti peremén fekvő országokat – Lengyelország, a balti államok, Románia, Bulgária és Törökország – összekötik a nyugati csővezetékkel. Ez a legnagyobb egyedi beruházás a NATO történetében.
Rutte ezt jelentette be. De az ügy nem egyszerű. Most jön a terhek és a várható haszon elosztása. Ki mennyivel fog hozzájárulni? Az nem kétséges, hogy minden NATO-tagállamnak részt kell vállalnia, beleértve Magyarországot is. A 27 milliárd eurós beruházás nem a NATO központi költségvetésén keresztül jut közvetlenül a kivitelezőkhez. Ez egy szövetségi kötelezettségvállalás, amelyet az egyes tagállamok nemzeti közbeszerzési eljárások keretében hajtanak végre. A lengyel területen folyó építkezéseket például a lengyel hadügyminisztérium intézi az érintett nagyvállalatokkal.
A NATO-nak és az Európai Uniónak is hatékonyabban kell együttműködnie, mivel számos energetikai létesítmény polgári jellegű, magántulajdonban van, vagy az EU szabályozási keretei szerint működik.
A lengyelek jól járnak a háborúval
A Lengyelország és a NATO nyugati csőrendszerének összekötésére irányuló munkálatok már több éve folynak. 2025 októberében előzetes megállapodást írtak alá a NATO befektetési ügynöksége (ZIOTP) és a vezető lengyel gáz- és olajtároló cég, a PERN S.A., a nemzeti üzemanyag-infrastruktúra NATO-rendszerbe történő integrációjáról, valamint a szövetségi erők számára szánt tároló létesítmények építéséről. A beruházás lengyel része körülbelül 300 kilométer új csővezeték építését foglalja magában – a német határtól a Bydgoszcz közelében található PERN-bázisig.
A lengyelek bármennyire is erősek, szükségesnek látták nemzetközi támogatás megnyerését. A defence24.com értesülése szerint a V4 államok honvédelmi miniszterei budapesti ülésükön lelkesen támogatták a lengyel törekvést. Azt nem tudni, hogy a magyar HM mivel érvelt. „A katonák mindig is megtalálták a hangot egymással. Számítottak egymásra a gyakorlótereken, a levegőben, a földön, a vízben. Ez a nemzetközi bizalom most politikai szintre emelkedett” – mondta Ruszin-Szendi Romulusz, Magyarország honvédelmi minisztere a Visegrádi Együttműködés (V4) védelmi minisztereinek találkozóján.
Lengyelország azáltal is nyer, hogy a régió egyik legfontosabb logisztikai csomópontjává vált az Ukrajnának nyújtott támogatás szempontjából.
A Świnoujście-i LNG-terminál, amelynek éves kapacitása 8,3 milliárd köbméter gáz, lehetővé teszi Lengyelország számára, hogy tengeri úton importáljon gázt olyan távoli beszállítóktól is, mint az Egyesült Államok, Katar és Afrika. Az elkövetkező években Gdańsk partjainál egy úszó terminál is üzembe fog lépni, amely legalább 6,1 milliárd köbméterrel növeli az éves kapacitást.
Lengyelország infrastruktúrájának másik alappillére a gdański Naftoport, az ország legfontosabb tengeri terminálja a nyersolajimport szempontjából, és egyben az egyik legnagyobb folyékony üzemanyag-kezelő telephelye. Az Ukrajnába irányuló üzemanyag-szállítás vasúti és közúti összeköttetései szintén kritikus fontosságúak a kereskedelem szempontjából.
Az Orlen, a lengyelek multinacionális olajvállalata a legnagyobb Kelet-Európában és lefedi a lengyel, baltikumi, cseh területek jelentős részét. A NATO-beruházás és az ukrajnai üzlet nyomán még nagyobbá válhat.
Az Orlen több mint 20 éve aktív Ukrajnában. Az ukrán üzemanyag-kereslet több mint 20 százalékát fedezve az Orlen az ország legnagyobb üzemanyag-szállítójává vált. 2025-ben az Orlen mintegy 600 millió köbméter, az Egyesült Államokból származó gázt szállított Ukrajnának. Az idei, további 300 millió köbméterre szóló szerződésnek köszönhetően a Lengyelország keleti szomszédjának értékesített teljes mennyiség körülbelül 1 milliárd köbméterre emelkedik.
Ebből következik az is, hogy Lengyelországnak létfontosságú érdeke fűződik az ukrajnai eseményekhez. Amíg a háború tart, kihasználják a háborús szállításokat. De készülnek az újjáépítési torta elosztására is. Lengyelországban közel 4 ezer olyan vállalkozás működik, amelyeknek már van tapasztalatuk az Ukrajnában végzett munkában.
A románok nem szemérmesek, profit mindenek előtt!
Románia a NATO keleti szárnyának másik pillére. A NATO Romániát egyre inkább nem csupán határállamként, hanem az egész Fekete-tengeri régió lehetséges logisztikai központjaként kezeli.
2022 előtt a NATO logisztikai rendszerének súlypontja Nyugat-Európában volt, de mára a fenyegetések áthelyeződtek. A keleti szárnyon – a Balti-tengertől a Fekete-tengerig – található az elmúlt évtizedek legnagyobb szövetséges csapatkoncentrációja.
Lengyelországban, Romániában és a balti államokban új harci csoportokat hoztak létre, a Mihail Kogalniceanu légitámaszpontot pedig bővítik, hogy Kelet-Európa egyik legfontosabb NATO-létesítményévé váljon.
Szakértők szerint Romániában megmaradt a szocializmus idején kiépült földalatti csővezetékrendszer egy része, mintegy 250-500 kilométeres szakasz. A NATO szempontjából a legfontosabb román infrastruktúra a konstancai kikötő és a finomítói terület közötti összeköttetés. Az Oil Terminal, a Petrobrazi, a Petrotel és a Petromidia Délkelet-Európa egyik legfontosabb energia-csomópontját alkotják. Ezeket a létesítményeket összekötő csővezetékek alapját képezhetik egy jövőbeli logisztikai folyosónak, amelynek célja a romániai, majd később a bulgáriai és törökországi NATO-bázisok ellátása.
A románok 300–400 km új csővezeték kiépítésében reménykednek. Egy ilyen infrastruktúra kiépítése több százmillió euró értékű munkalehetőségeket teremtene a román gazdaságnak.
A konstancai kikötő a keleti szárny energiakapujává válhat. Jelentősége látványosan megnőtt az ukrajnai háború kitörése után. A teherszállítás volumene megnőtt, és a kikötő az ukrán export, valamint a régió ellátásának egyik fő logisztikai útvonalává vált. A NATO üzemanyag-szállítási hálózatába való integrációja további dimenziót adna neki.
Ha a NATO-projekt megvalósul, Románia szerepe a szövetség keleti szárnyának logisztikai csomópontjaként jelentősen megnőhet. Ez nemcsak a katonai ellátmányokra vonatkozik, hanem a raktári infrastruktúra, a szállítási terminálok, a vasúti összeköttetések és a kikötői logisztika fejlesztésére is. Pontosan ezért tekintik Bukarestet a projekt egyik fő kedvezményezettjének, Lengyelország és a balti államok mellett.
A románok arra számítanak, hogy bizonyos szerződéseket román vállalatok is elnyerhetnek. Stabilabb szövetséges katonai jelenlét lehet. Az állandó logisztikai infrastruktúra megkönnyíti a NATO-erők bevetését és fenntartását. Ez további beruházásokat ösztönözhet a támaszpontokba, raktárakba és logisztikai létesítményekbe.
A románok abban is bíznak, hogy nagyobb befolyásra tesznek szert a NATO-ban. A stratégiai infrastruktúrát befogadó országok általában fontosabb szerepet töltenek be a logisztikai és operatív tervezésben. Ez nem jelenti azt, hogy vétójoggal rendelkeznének, de növelheti Románia jelentőségét a Szövetségben.
Magyarország: „a szövetséggel együtt be, együtt ki”
„Magyarország akkor szolgálja legjobban saját nemzeti érdekeit, ha erős, hiteles és aktív tagja ennek a szövetségnek” – nyilatkozta Ruszin-Szendi Romulusz Ankara után.
Ankarában elindult az új NATO, a NATO 3.0 működése. Az új keretrendszer szerint az európai szövetségeseknek kell vezető szerepet vállalniuk a hagyományos elrettentés terén – ideértve a haderőállományt, a gyors bevethetőséget, az ipari kapacitást és a beszerzéseket –, míg az Egyesült Államok csökkenti egyes, Európára összpontosító hagyományos kötelezettségvállalásait, és erőforrásait globális prioritásokra irányítja át.
Ennek jegyében Magyarország is egyre többet költ fegyverkezésre. Kilenc éven belül eléri a GDP 5 százalékát.
A magyar kormány folyamatosan azzal érvel, hogy nem küldünk se katonát, se fegyvert Ukrajnába, és egyébként is békét akarunk. A NATO nem is ezt kéri.
A NATO számára a kikötők, csővezetékek, LNG-terminálok, villamosenergia-hálózatok, a szárazföldi, légi és tengeri útvonalak védelme ma már elválaszthatatlan az elrettentéstől, mivel az energiaellátás megszakadása válsághelyzetben gyengítheti a katonai mobilitást, a kommunikációt, a parancsnoklási rendszereket és a társadalmi ellenálló képességet. Itt jön a képbe Magyarország.
Magyarország jelentős feldolgozó kapacitással rendelkezik. A MOL a térség egyik legnagyobb vállalata, amely a szerb NIS átvételével igazi stratégiai szereplővé válhat. Magyarországon keresztül jelentős szállító kapacitások haladnak, amelyek alkalmasak a Fekete-tenger, a Kaszpi-tengeri régió, a Földközi-tenger keleti része, a Közel-Kelet térségéből érkező üzemanyag tranzitjára és egyben a magyar területen állomásozó vagy áthaladó NATO-csapatok ellátására.
A NATO számára Törökország földrajzi elhelyezkedése miatt elengedhetetlen szerepet játszik a déli és keleti szárny védelmi tervezésében. Ankara hozzájárulhat a Fekete-tengeri tengeri biztonsághoz, az energiafolyosók védelméhez, valamint az Európa, a Dél-Kaukázus és a Közel-Kelet közötti együttműködés koordinálásához.
Magyarország elhelyezkedése, stratégiai szerepe alapvetően különbözik Lengyelország és Románia helyzetétől. Magyarország nem határos Oroszországgal, így nem kerülhet sor közvetlen katonai összeütközésre.
De Magyarország határos Ukrajnával, Romániával, Szerbiával és így háború esetén Magyarország fontos felvonulási területté válhat. A kelet-európai hadszíntér stratégiai előkészítése évek óta folyik. Magyarországon is sor került jelentős katonai objektumok építésére. Országos hadgyakorlatok folytak a Honvédség, a NATO-erők és a magyar állami szervek együttműködésének kidolgozására.
֍֍֍
Mi a tanulság?
A NATO nyilvánvalóan készül az Oroszország elleni háborúra, egyébként nem ölne milliárdokat a hadszíntéri előkészítésbe. A magyar kormány békéről beszél, de ezeket a döntéseket megszavazza, illetve végrehajtja. A NATO ankarai döntéseinek támogatásával, a magyar–amerikai katonai megállapodásokkal részese a NATO által vezényelt háború előkészítésének.
A NATO és általában a nyugati tőke a kapitalizmus válságának leküzdését a hadiipartól várja, ezért egyre több pénzt költ a fegyverkezésre. Ez alól Magyarország sem bújhat ki.
Ha a NATO valóban háborút indít Oroszország ellen, ezt a döntést nem a magyar kormány fogja meghozni, viszont a háborúból nem fog tudni kimaradni.
A hadszíntéri előkészítés, benne a csővezeték, az infrastruktúra építése, majd Ukrajna újjáépítése óriási pénzekbe kerül, és ezen néhány ország nagyon sokat fog keresni. Magyarország azonban nem fogja élvezni sem a háborús felkészülés, sem az újjáépítés anyagi előnyeit.
Egész történelmünk bizonyítja, hogy mi csak rosszul járhatunk. Mi nem nyerünk semmit, de a háborúval mindent elveszíthetünk.
About the Author
Kós Zoltán 
