Nagy István 
Ötvenhárom királyt tart számon a magyar történelem. Legalábbis eddig, mivel 1918 óta nincs koronás uralkodónk. Hogy lesz-e a jövőben, nos, ennek viszonylag kicsi a valószínűsége. A korona mindenesetre kéznél van. Ha szükség lesz rá, nem múzeumból kell előcipelni, ott van a parlamentben.
Királyainkat már jórészt elfelejtettük. Uralkodtak a magyarság felett, de ez még kevés ahhoz, hogy az utókor utcát nevezzen el róluk, vagy arcképüket bankjegyeken örökítse meg.
Szent Istvánra emlékezünk, az arcképével is találkozunk nap, mint nap a 10 ezer forintos bankjegyen. Hát igen, 1997-ben vezették be ezt a bankjegyet. Akkor még azt hitték vagy hittük, hogy legnagyobb királyunk helye a legnagyobb pénzünkön van. De az infláció könyörtelen. Röpke négy év múlva jött a 20 ezres, Deák Ferenc képével. Szörnyű belegondolni, hogy ki mindenki kerülhet még a bankókra, ha ilyen szépen halad a gazdaság.
A kor szavát megérteni, helyet találni népünknek a világban, életet és biztonságot adni millióknak, nos, ezt kevesen tudták. Szent István vitathatatlanul közéjük tartozik.
Nem volt mártír, nem vezetett szabadságharcot, egyszerűen csak alkotott. Megteremtett egy új országot, egy új létformát, egy új gondolkodást.
István rendelkezett azzal, amivel sok későbbi koronás és koronázatlan utóda nem. Amikor trónra lépett, volt koncepciója, volt víziója a jövőről. Tudta, hogy mit kell csinálni. Istvánra emlékezve nehéz felfogni, hogy bárki is hogyan vállalkozhat egy ország vezetésére, ha világképe nem terjed túl önmagán.
István felismerte, hogy a Nyugatot nem tudjuk a kalandozásokkal, azaz fegyveres úton legyőzni. Ki kell velük egyezni, mielőtt ők törölnek el bennünket a föld felszínéről.
A Nyugat fejlettebb volt és szervezettebb. Pár évtized múlva Bolognában megjelenik az első egyetem, amire mi még majdnem négyszáz évet várunk. A Nyugatot nem másolni kell, vélte István, hanem a tudását átvenni és a haza javára fordítani. A tudással felvértezett, gazdaságilag megerősödött magyarság aztán behozhatja a Nyugatot, sőt talán le is hagyhatja.
Istvánnak köszönhetjük a mindenkori magyar külpolitika alapelvét: mindig több lábon kell állnunk! Válassz szövetségest, akikben bízol, de soha se feküdj le neki, mert akkor gyarmat leszel. Legyenek hidak a másik oldal felé is, működj velük együtt, de okosan, mértékkel!
István a formálódó német–római birodalommal szövetkezett, de nyitott volt kelet, a bizánci birodalom felé. Német lovagok bőséggel voltak az akkori Magyarországon, de István királysága nem lett gyarmat.
A kérdés évszázadok óta ugyanaz, de nem mindig sikerül istváni választ adni. A két világháború között például Németország mindent kiszívott belőlünk és a végén vele együtt pusztultunk.
A NATO-ba és az EU-ba abban a hitben léptünk be, hogy minden a mi javunkat szolgálja majd. Ma már tudjuk, hogy nem így van. Az Orbán-kormány megpróbált lavírozni, de nem értette meg, hogy ennek a rendszernek a lényege a pénz, és itt mindig a gazdagabbak parancsolnak. A Tisza-kormány megteszi, amit az EU az előző kormánytól erőszakkal se tudott elérni: feltétel nélkül kiszolgálja a Nyugat urait, gyarmati sorsot szánva a magyarságnak.
István felismerte, hogy szilárd ideológiára van szükség. A vándornépek sokszínű hite nem nemzetformáló tényező. Vállalta a kereszténység felvételét, maga is megkeresztelkedett. Az új vallás erőt, magabiztosságat adott a népének.
Ma éppen a saját erőnkbe vetett hittől fosztanak meg bennünket. A liberálisok mindent viszonylagossá tesznek, a káoszt tekintik értéknek a rend helyett. A valóságtól egy virtuális világba térítik el a milliókat, hogy utána akadálytalanul uralkodhassanak felettük.
Első királyunk államot alapított. Törvényeket hozott, szabályozta az élet szinte minden pillanatát. Tudta, hogy az állam működéséhez rendre van szükség. Rend akkor van, ha az emberek elismerik a törvényeket. A nép akkor vallja magáénak a törvényt, ha az ésszerű, segíti az életét, és ha tudja, hogy azokat mindenki betartja.
István korában a demokrácia szó aligha volt ismert kis hazánkban, de István tudta, hogy az Isten kegyelméből kapott hatalom sem korlátlan. Büntetlenül nem írhatod át a szokásokat, a hagyományokat. A királyság nem hivalkodás, nem önmutogatás, hanem kormányzás.
„Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét” – írta István fiának szóló intelmeiben. Célszerű lenne az Országház falaira nagy betűkkel kiírni.
Augusztus 20-án az államalapításra és első királyunkra emlékezünk. De az ünnep több, mint egy történelemóra.
Szent István figyelmeztet bennünket. Egy országot vezetni nagy felelősség. Felelőtlenül hozzáállni, felelőtlenség. Idegenektől tanulni bölcsesség, alávetni magunkat akaratuknak butaság. A népet szolgálni államférfiúi erény, a néppel játszani főben járó bűn.
A tapasztalatokat, a tanulságokat kell értenünk, amelyek nélkül, ahogyan István mondta fiának, „itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni.”
About the Author
