szerkeszto 
A Szabadságban új sorozatot indítottunk. „Harcolj a hazugság és a tudatlanság ellen!” Mondjuk ki az igazságot, a tényeket a szocializmusról és leplezzük le a hazugságot, a manipulációt! Legutóbb a gulághoz fűződő hazugságokat lepleztük le.
Most olyan témát választunk, amit nap mint nap hallunk. Az állam rossz gazda! Csak a magántulajdon visz előre. Ezt állították sokan negyven éve, amikor a szocialista ipart verték szét a rendszerváltók. Ezt állítják ma is azok, akik ismét külföldi tulajdonba akarják adni a magyar gazdaságot.
Az igazság és a hazugság a szocialista állami tulajdonról
Az „állam rossz gazda” egy közgazdasági és politikai nézet, amely szerint az állam kevésbé hatékonyan és drágábban működtet gazdasági cégeket vagy vagyontárgyakat, mint a magánkézben lévő vállalkozások. Arra hivatkoznak, hogy bürokrácia van, nincs igazi verseny, politikai döntések alapján működnek, magasak a működési költségek.
A szocializmus lényege a társadalmi tulajdon. Magyarországon a társadalmi tulajdonnak két típusa volt, az állami és a szövetkezeti tulajdon.
A társadalmi tulajdonra épült a szocializmus egész rendszere. A dolgozó osztályok gyakorolták a politikai hatalmat. Ők hozták a törvényeket, védték a szocialista rendet.
Mivel a szocializmus idején 1988-ig a vállalatok 98 százaléka állami tulajdonban volt, a szocialista állam a tervgazdálkodás eszközével irányította a gazdaságot.
A szocialista állam biztosította a gazdaság működését. A megtermelt profitot összpontosította és a társadalom szükségleteire fordította. Ingyenes egészségügyet és oktatást tartott fenn. Olyan bérrendszert, amely nem engedte sem azt, hogy egyesek milliomosok legyenek, de azt sem, hogy teljesen elszegényedjenek.
A szocialista állami vállalatokra több feladat hárult:
Egy, ellátni az országot ruhával, gyógyszerrel, cipővel, műszerekkel, vagyis megtermelni a profiljukhoz tartozó termékeket. A szocialista vállalat elsődleges célja nem a profit termelése volt, hanem a használati érték előállítása.
Kettő, munkát adni az embereknek. A teljes foglalkoztatottság a szocializmus alapcélja volt.
Három, olyan jövedelemhez juttatni a dolgozókat, amely biztos megélhetést biztosított. Emellett segítették a dolgozók szociális gondjainak megoldását, részt vettek az üdültetés, a segélyezés szervezésében.
Négy, biztosítani az ország gazdasági függetlenségét és növekedését.
A magyar állami vállalatok sikeresen oldották meg feladataikat.
Egy, a magyar állami ipar fantasztikus gazdasági teljesítményt nyújtott. Az Ikarus évi 12-13 ezer autóbuszt gyártott és az európai buszipar nagyjai közé tartozott.
A kőbányai gyógyszergyár, a Richter Gedeon termékeinek 75 százaléka exportra ment. Olyan termékekkel látta el a világot, mint a Cavinton. A Fabulon termékek évtizedeken át hódítottak itthon és külföldön.
A Ganz-MÁVAG ellátta a MÁV-ot korszerű mozdonyokkal és motorvonatokkal. A dunakeszi és győri gyárak vasúti személykocsikat biztosítottak.
A Május 1 Ruhagyár az ország legnagyobb konfekcióüzemei között volt. Az Elegant márkájú, angol szabászatot követő öltönyök, kosztümök és kabátok a hazai piac mellett a KGST-országokba, sőt nyugati államokba (USA, Kanada, Japán) is eljutottak.
Ezek és sok más állami vállalat jó termékeket, nyereségesen gyártott. Jelentős részük konkurenciát is jelentett az EU-országok cégeinek. Nem véletlen, hogy a nyugati tőke a rendszerváltáskor ezeket a cégeket igyekezett megszerezni.
Kettő, az állami vállalatok sikeresen oldották meg az emberek foglalkoztatását. Segítették általános és szakmai képzésüket. A vállalatok üzemi étkezdéket, üzemorvosi ellátást biztosítottak. Óvodákat és bölcsődéket tartottak fenn. Üzemi könyvtárak, kultúrházak működtek.
Három, az állami vállalatok biztosították az üzemi demokráciát. Működtek az üzemi három-, illetve négyszögek a vállalat vezetéséből, a szakszervezet, az MSZMP és az ifjúsági szervezet képviselőiből.
Az állami vállalatok sok mindent nem tudtak megoldani. Nem sikerült mindenütt és tartósan érdekelté tenni a dolgozókat a minőségi munkában. Nem mindig sikerült a tulajdonosi szemléletet kialakítani a dolgozókban. Volt bürokrácia is.
Ezek olyan problémák, amelyekkel más szocialista országok is találkoztak és keresték a megoldásokat. Könnyen lehet, hogy ha nincs rendszerváltás, a magyar szocializmus is megtalálta volna a jó válaszokat.
Akik a szocialista állami vállalatok rendszerét támadták, valójában a szocializmust akarták felszámolni. Nem a gazdaság működése volt a kérdés, hanem a tulajdon. A jó állami cégeket akarták megszerezni, felszámolni a szocializmus elveit, és a saját profitjuk érdekében kizsákmányolni a dolgozókat.
Ma a kínai sajátosságú szocializmus gyakorlatában sok mindenre sikerült megoldást találni. A kínai modell összekapcsolja a tulajdon különböző formáit. Engedi a tőkés piac eszközeinek működését, de a szocialista állam felügyelete alatt a szocializmus, a nép boldogulása érdekében.
Az igazság és a hazugság a tőkés állami tulajdonról
A kapitalizmus lényege a tőkés magántulajdon. A tőkés befekteti a tőkéjét, profitra tesz szert. Ez működteti a gazdaságot.
Az állam mindig jelen van a kapitalizmusban. Az állam hozza meg a törvényeket, biztosítja a magántőke sérthetetlenségét, védi a tőkét a tőkeellenes erőkkel szemben.
Állami tulajdon minden tőkés országban van. A mértéke az adott ország tőkésosztályának érdekeitől függ. A tőkés állami tulajdon is tőkéstulajdon, csak nem egyes tőkések tulajdonában van, hanem a tőkésosztály közös tulajdonát megtestesítő állam tulajdonában.
A tőkés számára nem az a fontos, hogy valamilyen konkrét árut, ruhát, játékot vagy fegyvert gyártson. A tőkés profitot akar, és mindegy, hogy azt milyen termék előállításával éri el. A tőke ezért mindig abba a gazdasági ágba megy, ahol a profit a legnagyobb.
A társadalom, a gazdaság működéséhez azonban szükségesek olyan dolgok, amelyek termelése túl drága, nem hoz a magántőkésnek elég profitot. Ilyen általában a vasút, a közlekedés, az energiaellátás, a környezetvédelem és sok minden más.
Ilyen esetekben a tőkésállam érvényesíti a tőke közös érdekeit, és tőkés állami vállalatokat hoz létre. A tőkés állami vállalat az állam támogatásával átvállalja azt a kockázatot, amit adott pillanatban az egyéni tőkések nem vállalnak.
Számos nézőpontból szokta kritika érni az állami vállalatokat. Az érvelés szerint az állam nem jó gazda, az állami vállalatok nem termelnek elég profitot és nem hatékonyak.
Az állami vállalatok általában a gazdasági növekedés hajtóerejéül szolgálnak, és gyakran közfeladatot látnak el. Bevételt jelentenek a központi költségvetés számára, miközben előmozdítanak közpolitikai célkitűzéseket. Más esetekben olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek a piaci szereplőknek nem érnék meg. E társaságok fontos szerepet játszanak az ország modernizálásában, és általában olyan ágazatokban jönnek létre, mint az infrastruktúra üzemeltetése, a stratégiai iparágak, többek között a banki szolgáltatások, az egészségügy, energiaellátás vagy a telekommunikáció.
A vasútépítés például sokba kerül, az egyéni tőkés nem tudja vállalni. De vasútra szükség van a gazdaság működéséhez. Ilyen esetben az állam összpontosítja az egyéni tőkések adóinak egy részét, és megépíti a vasutat. Később, amikor a vasút már hasznot is hoz, sor kerül a vasút legjövedelmezőbb részeinek privatizálására. Ez történt Magyarországon is, amikor a MÁV-ból kivették a teherszállítást és magáncégek vették meg.
A tőkés gazdaság két modelljét látjuk. A liberális modell minimálisra csökkenti az állam szerepét, és engedi érvényesülni a magántőkét. Az államkapitalista modell az államot aktívan bevonja a gazdaság működésébe.
A liberális modell jegyében az MSZP-kormányok eladták az állami tulajdonú energiaszolgáltatást, a vízellátást, a hadiipart. Ez oda vezetett, hogy a lakosság terhei megnőttek, másrészt veszélybe került az ország függetlensége.
A Fidesz visszavásárolta ezeket a vállalatokat. Megértette, hogy a lakosság további terhelése olyan társadalmi elégedetlenséghez vezethet, amelyek veszélybe sodorhatják a kapitalizmust. Másrészt, megértették, hogy a magyar nemzeti tőke fejlődéséhez szükség van arra, hogy a nemzeti piacon magyar tőkésvállalatok legyenek. Az államosítás mellett így került sor új állami vállalatok létrehozására a hadiipar, az űrkutatás és több más területen.
Magyarországon 2010 után olyan vállalatokban, illetve szektorokban emelkedett az állami tulajdon, mint a hazai olaj- és energiaágazat, így a MOL vagy a hazai áramszolgáltatók. A vízközmű esetében, például a francia tulajdonostól került annak 48%-os részesedése az önkormányzathoz. Továbbá a magyar állam közreműködött abban, hogy hazai tulajdonba kerüljenek a Magyar Bankholding tagjai. A szintén stratégiai ágazatok közé tartozó telekommunikációs szektorban működő Vodafone is nemzeti tulajdonba került.
A tőkés állami tulajdon elleni érvek között a leggyakoribbak a profit és a hatékonyság háttérbe szorulása. Ugyanakkor a felsorolt szektorokrésze húzóágazat. Ronthatja-e a profitabilitást a tulajdonos? Ha egy állami vállalat nyereségessége elmarad egy piaci szolgáltatótól, annak oka lehet az is, hogy közszolgáltatást nyújt, és a lakosság szélesebb köre fér hozzá a szolgáltatáshoz nyomottabb áron, mint ha egy profitorientált cég végezné ugyanazt a tevékenységet.
A Munkáspárt a tőke és a pénz uralma, a kapitalizmus ellen küzd. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a tőkés viszonyok között is állami tulajdonban kell lenniük a stratégiai ágazatoknak, a közlekedésnek, az energiaellátásnak, az egészségügynek, az oktatásnak.
A dolgozó tömegek jobban érvényesíthetik érdekeiket az állami tulajdon esetében. A stratégiai ágazatok állami tulajdona egyben az ország függetlenségének is egyik biztosítéka. Az erős állami tulajdon, a gazdaság feletti nemzeti ellenőrzés nagyobb biztonságot ad az országnak.
About the Author
Nagy István 