szerkeszto 
2026. augusztus 17-én volt Jiang Zemin, a modern Kína egyik legjelentősebb vezetője születésének 100. évfordulója. A pekingi Népi Nagyteremben Xi Jinping elnök vezetésével megrendezett nagyszabású megemlékezés tükrözte, hogy Jiang politikai és gazdasági örökségét ma is nagy tiszteletben tartják.
Jiang Zemin 1989 és 2002 között vezette a Kínai Kommunista Pártot. Jelentős szerepe volt abban, hogy az 1989-es szocializmusellenes megmozdulások után Kína belső helyzete stabilizálódott, a kínai nép szilárdan kiállt a szocializmus folytatása mellett. A párt főtitkáraként irányította a kínai reform és nyitás politikáját, amely a kínai sajátosságú szocializmus egyik alaptételévé vált és megalapozta Kína gazdasági és társadalmi sikereit.
Jiang Zemin ismerte Magyarországot. 1990. november 3-án Pekingben fogadta a Magyar Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát. Az elsikkasztott ország című könyvében így emlékszik vissza a találkozóra:
„Jiang Zemin, a Kínai KP főtitkára akkoriban 64 éves. 1989 óta állt Kína élén, és egészen 2002-ig marad a párt első számú vezetőjeként. Páratlanul érdekes ember. „Az ember, aki megváltoztatta Kínát” – ezzel a címmel ír róla később szép könyvet Robert Lawrence Kuhn amerikai tudós. Jiang Zemin elektromérnöknek tanult. 1946-ban, húszévesen lett a kommunista párt tagja. Az ötvenes évek közepén szakmai továbbképzésen volt a Sztálin nevét viselő moszkvai autógyárban, ahol megtanult oroszul. Megkedvelte az orosz művészetet, szovjet vendégeknek nem egyszer még énekelt is régi orosz dalokat.
Ő a nagy túlélők sorába tartozott. A kulturális forradalom idején őt is bírálatban részesítik, majd Henan tartományba küldték „átnevelésre”. Viszonylag korán, 1970-ben már visszatérhetett Pekingbe. 1971-72-ben szakmai munkán megfordult Romániában is, ahol szerzett élményeket rólunk, magyarokról is és a közép-európai mentalitásról.
Történetünk szempontjából a legfontosabb állomás 1985, amikor Sanghaj polgármestere lett. Sanghaj lett az új gazdaságpolitika, a reform és nyitás gyakorlati kipróbálásának legfőbb területe. A választás nem véletlenül esett Sanghajra. A város kitűnő adottságai, tengerparti fekvése miatt a 19. század közepétől fontos kereskedelmi, pénzügyi központ. Sanghaj mindig is fontos szerepet játszott a kínai baloldali mozgalomban is. 1921 júliusában éppen itt tartotta első kongresszusát a Kínai Kommunista Párt. Ki hinné, hogy akkoriban összesen 50 párttag volt egész Kínában! Jiang Zemin a sanghaji csoda egyik megalapozója volt, Deng Xiaoping személyes jelöltje és neveltje.
A kínai vezetők harmadik nemzedékéhez tartozik. A kínai forradalom, Kína megteremtése az első nemzedék érdeme, amelynek legismertebb személyisége éppen Mao Zedong (Mao Ce-tung) volt. Ez Zhou Enlai egykori miniszterelnök, Zhu De marsall, egykori államelnök, vagy Liu Shaoqi egykori államelnök, a kulturális forradalom áldozatának generációja. Őket követte a második nemzedék élén Denggel.
Jiang Zemin némileg rácsodálkozik a 38 éves magyar pártelnökre, hiszen akkoriban Kínában még nem voltak olyan korú vezetők, mint én. Először oroszul üdvözöl, majd angolra vált. Nyitott, világlátott európai típusú politikus benyomását akarja kelteni, és az is. Mi újság Magyarországon? – hangzik a bevezető kérdése. Mi a rendszerváltás oka, hogyan megy végbe? A főtitkár sok kérdést tesz fel. Mindezt már előzőleg elmondtam a párt más vezetőinek, sőt a Magyarországgal foglalkozó kínai kutatóknak is, akiknek a részletes feljegyzéseiből már nyilván mindent tudott, de az én számból is hallani akarja.
Miért nem tudta a pártvezetés kézben tartani a hatalmat? Ez az egyik kulcskérdés. Jiang Zemin minden válaszomat érdeklődéssel hallgatja, de erre, úgy tűnik, hogy különösen odafigyel. Nekem akkoriban semmilyen tapasztalatom nem volt arról, hogy hogyan kell kínai partnerekkel tárgyalni, de elhatározom, hogy a leghelyesebb világosan kimondani, hogy mi hogyan éltük meg. A magyar pártvezetés egy része tagadta, hogy a szocializmus megreformálható és világosan a kapitalizmus mellé állt. A vezetés marxista része, élén Grósz Károllyal, szocializmust akart, de erőtlen maradt. Ennek pedig az az oka, hogy a vezetés elszakadt a tömegektől, nem értették meg, hogy mit várnak az emberek.
Milyen szerepe volt a hadseregnek? Ez a kérdés Kínában annál is inkább izgalmas, hiszen itt a hadsereg folyamatosan fontos, néha meghatározó szerepet játszott. Nemcsak a Tianenmen téri eseményekben, de azt megelőzően is. A Magyar Néphadsereg depolitizálása a rendszerváltó hazai és külföldi erők egyik fő célja volt – mondom. Elhitették a tiszti karral, hogy a hadseregnek nincsenek politikai feladatai. A hadsereg felső vezetése meghasonult, a fiatalabb főtisztek pedig nem is bánták a rendszerváltást. De a lényeg nem a katonákban, hanem a politikusokban volt. Visszaemlékezem arra, amikor Grósz Károly látogatást tett a Honvédelmi Minisztériumban. Emelje magasra a zászlót, és mi követjük! Nagyjából ez volt a tábornokok véleménye. Grósz nem emelte magasra a zászlót.
Megismétlődik mindez a Szovjetunióban? Ez a kérdés hangzik el az egyhetes kínai út során a legtöbbször. Mi a véleménye Gorbacsovról? Elmondom, hogy meggyőződésem szerint a gorbacsovi peresztrojka alapgondolata rokon a kínai reform és nyitás politikájával. Gorbacsov politikája azonban kezdi túllépni a reform határait. S, ami döntő, megkezdődött a hatalmi intézmények felszámolása, és ez életveszélyes. Én láttam, hogy miként szedték darabokra a hatalmat Magyarországon, ez megy végbe Moszkvában is. A Szovjetunió még nem veszett el, de veszélyben van. Szavaimra odafigyelnek, többször visszakérdeznek.
Jiang Zemin felvázolja a kínai koncepció lényegét. Kína története több ezeréves, szerves egészet alkot, s ebben a fejlődési folyamatban a szocializmus korszaka csak egy rövid periódus.
Ez a nemzeti felfogás rokonszenves. A nemzeti történelem egységes egészként való felfogása új nekem, mivel a mi nemzedékünk azon nőtt fel, hogy 1945-ben új korszak kezdődött a magyar történelemben. Ezzel nem is lett volna különösebb baj, de a korszakhatár azt is jelentette, hogy a Horthy-rendszerről minden rosszat megtanultunk, de semmit abból, ami minden rossz ellenére hozzájárult a magyar nemzet történetéhez. A mi fejünkben nehezen fért meg egymás mellett király és munkás, polgári államférfi és munkásmozgalmi hős.
A kínai kommunisták nemzeti tapasztalataikból indulnak ki, mondja a főtitkár. A kínai párt a marxizmus-leninizmust alkalmazza, de szigorúan a kínai nemzeti sajátosságok figyelembevételével. Pártunk hamarosan 70 éves lesz – mondja a főtitkár. Megtanultunk harcolni a balosság ellen is, a jobboldali opportunizmus ellen is. Mao Zedong a mi pártunk és államunk alapítója, kiemelkedő marxista forradalmár. Követett el hibákat, súlyos hibákat is, különösen előrehaladottabb korában. Ezeket a hibákat látjuk. Mao hibái azonban egy nagy ember hibái, és történelmi mércével mérve hibái eltörpülnek erényei mellett – mondta a főtitkár majdnem szó szerint ezekkel a szavakkal.
Értékelése nekünk nagyon szokatlanul hangzik. A magyar munkásmozgalomban, de általában az kelet-európai mozgalomban azt szoktuk meg, hogy az új vezető többnyire kitagadja az elődjét. Hruscsov kiátkozta Sztálint, s ez nem korlátozódott csupán a 20. kongresszus politikai döntéseire, hanem azzal is járt, hogy Sztálint látványosan kivitték a mauzóleumból, ahol addig békésen feküdt Lenin mellett. Pár évvel később Brezsnyev kitagadta Hruscsovot, akit szintén gyakorlatilag kiírtak a hivatalos történelemből.
Nálunk sem volt rózsásabb a helyzet. 1956 után Kádár János leszámolt a személyi kultusszal, de ezzel együtt Rákosi Mátyás is egyértelmű negatív figurává vált, akire a hivatalos elfelejtés várt. Szerencsétlen Kun Béla, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság meghatározó vezetője járt talán a legrosszabbul. Őt elhallgatták Rákosi alatt is, de Kádár idején is.
Jiang Zemin egy egészen más felfogást vázol fel nekünk. Ez egészen más, mint amit Gorbacsovtól hallunk ebben az időben. A glasznoszty, a nyíltság politikája kezdetben azt jelentette, hogy nem szabad elhallgatni a tényeket. Ami volt, azzal szembe kell nézni. Ebből azonban nagyon gyorsan a legundorítóbb mocskolódás lett. Az újságírók, de sajnos, a tudósok is, kimazsolázták a legvéresebb, legszaftosabb történteket, és mint nagy leleplezést tárták a világ elé. A nyugati propagandának nem kellett azzal foglalkozni, hogy megtörje a mi hitünket. Saját magunk törtük el a gerincünket, adtuk fel történelmi és emberi tartásunkat.
Deng Xiaoping vezetésével a párt kijavította a hibákat – mondja a főtitkár. Ezt az új politikát fejezi ki a nyitás és reform gondolata. Nyitás és reform azonban csak akkor lehetséges, ha a nép és a párt vezetése alatt a hadsereg, a fegyveres erők, és ha a párt következetesen folytatja az ideológiai munkát.
A fegyveres erőkre vonatkozó megjegyzése nagyon is érthető, hiszen mi már túl voltunk azon, amit Magyarországon a hadsereggel, az állambiztonsági szervekkel és a Munkásőrséggel tettek. Az MSZMP utolsó vezetői engedték, hogy az állambiztonságot kivegyék a néphatalom kezéből. Kínában nem engedték. Persze, a főtitkár megjegyzésében nem csupán a hadsereg és az állambiztonság volt a lényeg, hanem az a felismerés, hogy nem lehet a szocializmus reformját úgy megvalósítani, hogy közben a politikai hatalmat kiengedjük a kezünkből.
Az ideológiai munka, mint kifejezés, túl száraznak, talán régiesnek is tűnhet. Miről is van szó? Emlékszem, hogy 1990-ben első kínai látogatásunk idején mindenütt komoly félelem volt amiatt, mi lesz, ha a modern technika, a számítógépek elárasztják Kínát? 1990-ben a technikai szint nagyon alacsony volt. Magyar zenei CD-ket vittünk ajándékba, s bizony alig tudtuk őket elajándékozni, mert még a középszintű vezetőknek sem volt lejátszójuk. A kínaiak azonban kezükbe vették a modern technika gyártását, és néhány év alatt elárasztották a piacot olcsó és jó számítógépekkel, CD és VCD lejátszókkal. A VCD különösen okos ötlet volt, mivel – bár nem tud annyit, mint egy DVD – a töredékéért meg lehet kapni. A kínai vezetés azt is felismerte, hogy tartalommal kell megtölteni az információhordozókat. A korszerűsítésben élen járt Renmin Ribao a párt lapja…”
About the Author
