„2020 májusában történt, hogy a Budapesten élő, de Venezuelában született zongoraművész, Andres Carciente édesanyja megmentőinek keresésére indult Budapesten. 1944-ben a zsidó származású Friedmann Ágika hatesztendős volt. Valószínűleg az édesanyjával együtt deportálták volna, ha nem kapnak segítő kezet. Budán, egy lakásban vészelték át a nyilas terrort.
A hatesztendős kislány semmit sem értett az egészből, csak azt tudta, hogy nem a saját nevét kell mondania, ha valaki megkérdezi, hogy hívják. A borzalmakat túlélték, a kislány pedig a háború után Svájcba került leányotthonba, majd a család Dél-Amerikába ment, és végül Venezuela fővárosában, Caracasban telepedtek le. Friedmann Ágnes aztán felnőtt, Venezuelában megházasodott és megszületett a gyermeke, Andres.
Ő volt az, aki már felnőttként elkezdte kérdezgetni az édesanyját, ugyanis mindig is izgatta a család története. Az anyukája sokat nem tudott mondani, hiszen arról is csak emlékfoszlányai voltak, hogy Budapesten hol bújtatták őket; és hogy ki, arról pedig végképp nem tudott semmit. Andres így nyomozásba kezdett.
amelyben minden jel szerint a család megmentőjének írt még 1947-ben az azóta elhunyt nagymamája. Egy bizonyos Túróczy Lajosnak címzett képeslapon ugyanis ez állt: „Sok szeretettel Irén néninek és Lajos bácsinak, életem megmentőinek. Falus Ágnes, 1946. XI. 15.” A lapot sosem adták postára, tegyük hozzá, szerencsére, hiszen így Andres a házaspár keresésére indulhatott hosszú évtizedekkel később.
Andres egyébként hosszú évek óta Budapesten él. Zongoraművészként végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, a szerelem is rátalált, megházasodott, gyermekük is lett és Budapesten telepedett le. Annyit sikerült kiderítenie, hogy az édesanyját megmentő Túróczy-család anno a Torbágyi út 22. szám alatt, később a Böszörményi út 18/b alatti házban élt a háború után. És itt került a képbe Tóthné Zsuzsa, aki egy Facebook-csoportban látta a zongoraművész felhívását és értesítette a Mandinert. Mi pedig 2020. június 11-én közzétettük a történetet. Néhány nappal később aztán jelentkezett Túróczy Éva, aki olvasta a cikket és ahogy a telefonban mondta: a név és a cím alapján nem volt kérdés számára, hogy a nagyszüleiről van szó.
A Mandiner aztán megszervezte a nagy találkozást, Andres Carciente még júniusban a Balatontól egy macskaugrásnyira, Nemesvitán, 76 év után találkozott az édesanyja megmentőinek unokájával, Évával, hogy megköszöntje azt amit értük tett a házaspár, hiszen
Nem mellékesen, Friedmann Ágnes is köszönetet mondott, az idős asszony Caracasból jelentkezett be videóhíváson. Mint a találkozón kiderült, Turóczy Lajosnak és feleségének fakereskedése volt, és a szomszédjukban lakott egy textilkereskedő, aki jó ismerőse lehetett a kislány családjának. Így került a kis Ágnes és az édesanyja a vészterhes időkben a család lakásába. Hosszú hónapokon át nem mozdultak ki onnan, csak akkor mentek le a pincébe, amikor légitámadás volt.
Ágnes amúgy az emlékei szerint minimum hat hónapot élt Turóczyék lakásában, új nevet kellett megtanulnia, és az is rémlett számára, hogy sokat játszott a lakásban. Turóczy Lajos fakereskedését a háború után államosították, így később egy gyárba ment el dolgozni. Az unokája, Éva szerint a nagymamával együtt jó kedélyű, kedves emberek voltak, s a családban nem volt titok, hogy a háború alatt zsidó származású embereket mentettek. A nagypapa és a nagymama síremléke a nemesvitai ház udvarán van, így Andres leróhatta kegyeletét, zsidó szokás szerint kavicsot helyezve a síremlékre.
Ismét ugrás az időben. Kedden, november 22-én kora délután a Belügyminisztériumban Izrael állam egyik legmagasabb kitüntetését adományozzák posztumusz Túróczy Lajosnak és feleségének, Irénnek. Az elismerést az unokájuk, Éva veszi át, aki a Mandinernek elmondta, nagy megtiszteltetés és meglepetésként érte őket, mikor értesítést kaptak arról, hogy kitüntetik a nagyszülőket.
– mondta Éva.
A Világ Igaza címre Andres Carciente terjesztette fel a házaspárt. A nagy találkozó után nem elégedett meg a köszönömmel, hanem minden követ megmozgatott, hogy a megmentők megkapják a Világ Igaza elismerést. A beadványba a Mandiner két cikkét és a találkozóról készült videót is csatolta. Azt mondták neki, minimum egy év, míg alaposan áttanulmányozzák a történetet. Megtették.
(A Világ Igaza kitüntetéssel azokat a nemzsidókat ismeri el a holokausztot túlélők emlékét őrző jeruzsálemi Jad Vasem intézet, akik segítettek a zsidóknak megmenekülni a haláltól – bújtatták, szöktették vagy hamis dokumentumokkal látták el őket – a szerk.)
Ma délután pedig a Túróczy-házaspár megkapja Yacov Hadas-Handelsmantól, Izrael magyarországi nagykövetétől a Világ Igaza elismerést és Pintér Sándor belügyminisztertől pedig a Magyarország Bátorságért Érdemjel elismerést. Kellett hozzá egy fel nem adott képeslap, meg egy ember, aki köszönetet akart mondani az édesanyja megmentőinek. 76 év elteltével megtette. „Vannak még csodák” – mondta Andres még két éve, mikor találkozhatott Túróczy Évával. Vannak…”
Címlap fotó: Andres Carciente lerótta kegyeletét Túróczy Lajos és felesége síremlékénél. Fotó: Mandiner-archív © Mandiner.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
