szerkeszto 
„„Nem vagyok híve a spanyolviasz újra és újra feltalálásának: az utóbbi húsz évben kiváló elméleti munkák születtek arról, mit kellene kezdeni a magyar egészségüggyel. A leírtak gyakorlatba ültetése a misszióm.”
- Hosszas készülődés után hozzányúl a kormány az egészségügyhöz.
- Átalakítják a háziorvosi rendszert, az ügyeletet, a járóbeteg-ellátást és a kórházakat is.
- A cél elvileg az lenne, hogy erősítsék a lakóhelyhez közeli ellátásokat.
- De a betegek hamarosan azzal szembesülhetnek, hogy este nem találnak háziorvost, a megyei kórház pedig elszipkázta a szakrendelő dolgozóit, figyelmeztet Sinkó Eszter egészségügyi szakértő, a Semmelweis Egyetem dékánhelyettese.
Ezzel a lendülettel látott munkához néhány hónapja Takács Péter, az új egészségügyi államtitkár. A Szent János Kórház korábbi igazgatója júliusban a Mandinernek sorolta, mennyi tennivaló vár rá: hozzá kell nyúlni az ügyeleti és háziorvosi rendszerhez, a várólistákhoz és a fizetésekhez is.
Az elmúlt hetekben sorra jöttek a hírek a kormány terveiről. Megszűnő háziorvosi körzetekről, nagy kórházi központokról, a várólisták adminisztratív megvágásáról és betegeket gondozó civilekről lehetett hallani.
Végül múlt héten nyújtották be a törvényjavaslatot, ami részben még csak előkészíti a nagyobb átalakításokat. A távlati elképzelésekről a kormánynak készített előterjesztésben olvashatunk, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) hozott nyilvánosságra.
Takács júniusban azt mondta, csak olyan javaslat kerülhet a kormány elé, amit támogatnak a szakmai szervezetek is. A MOK november 15-én jelezte, hogy ebben a formában nem támogatja a csomagot, másnap mégis benyújtották a parlamentnek.
A Kamara vezetői november 2-án kapták meg a tervezetet, amit tízoldalas levélben kritizáltak, a kormány mégsem változtatott rajta érdemben. Bár Takács később személyesen találkozott velük, közleményük szerint csak öt napot kaptak a véleményezésre.
De mit fognak érezni a betegek az átalakításból?
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánhelyettesével beszéltük át, mire számíthatunk.
- 1. Nem lesz késő délután háziorvos
Először is, sokkal nehezebb lesz munkaidőn kívül háziorvoshoz menni.
A kormány számára készült előterjesztés szerint hétköznap csak reggel nyolctól délután négyig lesz rendelés. Utána a háziorvos, ha éppen be van osztva, a járási szakrendelőbe megy ügyelni, sok esetben másik településre, egészen este tízig. Úgy tűnik, ilyenkor is írhat majd receptet, beutalót a saját betegeinek, de a távolság és az ügyeleti elfoglaltságai miatt nehezebben lesz elérhető.
A Népszava egy másik, nem nyilvános koncepció alapján azt írta, a mostani 300 helyett csak 102 ügyeleti központ lesz, így nagyjából havi két ügyelet jut majd minden háziorvosra. Egyes értelmezések szerint azok a háziorvosok, akik ma is rendelnek délután négy után, a normál napokon ezután is megtehetik, de ez csakis rajuk múlik majd. Mivel központilag a nyolctól négyig tartó rendelést írják elő, Sinkó szerint előbb-utóbb ez lesz az általános, azaz „akik ma hozzáférnek az esti rendelésekhez, azok a jövőben az ügyeleteken keresztül kaphatnak majd ellátást”.
Így sok betegnek a munkából kell majd elkéredzkednie, ha háziorvoshoz menne, az ügyeletre pedig a mostaninál többet kell majd utaznia, hacsak nem pont ott él, ahol az ügyeleti központ is van.Ezzel párhuzamosan úgy döntöttek, az állam fogja kialakítani a háziorvosi körzethatárokat. Sinkó szerint ez indokolt lépés, mert így legalább az egyesített körzetekben nemcsak helyettesítő orvossal találkozhatnak majd a betegek.
- 2. A mentők viszik az ügyeletet
Júliustól az Országos Mentőszolgálatra bíznák az orvosi ügyeleti rendszert. Délután négytől este tízig, amikor a háziorvosok ügyelnek, a mentők diszpécsere fogja eldönteni, házhoz kell-e menni vagy sem.
Tíz óra után a mentősök kezelik majd az ügyeleti ellátásra szoruló betegeket. Véget ér tehát az a rendszer, amiben többnyire az önkormányzattal szerződést kötő szolgáltatók vitték helybe az ügyeletes orvosokat, sokszor távolabbi településekről.
Az új felállást korábban Hajdú-Bihar megyében tesztelték, ami a kormány szerint sikeres volt, de nincs nyilvános elemzés, ami ezt alátámasztaná. A Sinkóhoz eljutott hírek alapján a mentők csak komoly átszervezéssel, más megyék bevonásával bírták az extra terheket.
Budapesten egyelőre nem változik az ügyeleti rendszer.
- 3. Szakrendelések szűnhetnek meg
A kormány állami fenntartásba venné az önkormányzati szakrendelőket. Ez nem szerepel ilyen konkrétan a törvényjavaslatban, de a belső előterjesztésből és Takács nyilatkozataiból világos a szándék.
Sinkó szerint egyelőre azért óvatosak, mert a szakrendelőknél bonyolultak a tulajdonosi viszonyok, ezért egyelőre csak felmérik a helyzetet. A szakrendelőkben dolgozó orvosok például sokszor saját eszközökkel is dolgoznak, és nem világos, mi lenne ezek sorsa az államosítással. „Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az önkormányzatok több tíz milliárddal segítik a szakrendelőik működését, ami az államosítással azonnal elveszne.”
A szakrendelőket és dolgozóikat a megyei kórházak alá terelnék, amelyek viszonylag szabadon pakolgathatnák az orvosokat és ápolókat a megye egészségügyi intézményei közt. (A kórházi dolgozóknál ezt már most, a szakrendelők államosítása előtt bevezetik annyi korlátozással, hogy legfeljebb napi három órát ingázhatnak, a kisgyereket nevelők pedig csak kettőt.)
Sinkó szerint ebben a rendszerben könnyen szakrendelések szűnhetnek meg,mivel a megyei kórházakban annyi ellátás szünetel orvos- és ápolóhiány miatt, hogy kapni fognak az alkalmon, ha elszipkázhatják a szakrendelők dolgozóit. Rádaásul „a szakrendelőkben az átlagnál idősebb orvosok dolgoznak, így az is előfordulhat, hogy nem kívánnak a kórháznak alárendelten munkát végezni, helyette inkább elmennek nyugdíjba, vagy magánrendeléseket nyitnak”.
Ha így lesz, sok beteg búcsút mondhat olyan ellátásoknak, amelyek egyelőre helyben elérhetők.Pedig a kormány épp az ellenkezőjét szeretné elérni. Az alapvető logika szerint a megyei kórházak nemcsak saját, hanem az egész térség érdekei szerint szerveznék az ellátást. Ilyen alapon pótolhatnák a hiányzó szakorvosokat a kistelepüléseken, időnként rendelhetne például gyermekpszichiáter olyan vidéken is, ahol most ez elképzelhetetlen.
Sinkó szerint ahhoz, hogy ez megvalósuljon, érdekeltté kellene tenni a kórházakat. Például adhatnának nekik extra pénzt, ha jól sáfárkodnak a dolgozóikkal, és nem szüntetnek meg egyetlen szakrendelői ellátást sem.
- 4. Nehezebb beteglátogatás
Közvetlenül érinti a betegeket és rokonaikat, hogy a kórházak limitálhatnák a látogatási időt és a látogatók számát, sőt előzetes bejelentkezéshez köthetnék.
Bevezetik viszont a segítő személy fogalmát. Ők olyan civilek, akiket a bent fekvő beteg jelöl ki, ha hosszú távú ellátást igényel, képtelen ellátni magát, folyamatos segítségre szorul, pszichés krízishelyzetben van, vagy haldoklik. A segítő személy akár látogatási időn kívül is gondozhatja a beteget a kórteremben.
Marad a kórházközpontúság
Egészségügyi szakértők évek óta mondják, hogy a magyar ellátás túlságosan kórházközpontú. Egyszerűbb betegségeket is nagy, központi intézményekben kezelnek, pedig ideális esetben a háziorvosok és a velük dolgozó szakértői csapat foglalkozna a leggyakoribb problémákkal.
Takács a HírTV-nek adott interjújában az alapellátás erősítéséről beszélt, Sinkó viszont úgy látja, a tervezet az ellenkező irányba halad azzal, hogy még nagyobb szerepet szán az ellátások megszervezésében a kórházaknak, különösen a megyeieknek.
A szakrendelőkhöz hasonlóan a kisebb, városi kórházakat is a megyei kórházak alá sorolnák.
„A megyei kórház eldöntheti majd, saját maga milyen ellátásokat kíván nyújtani, ami pedig neki nem rokonszenves, kiadhatja a városi kórházaknak azzal az indokkal, hogy ők nem találtak rá embert” – foglalta össze Sinkó a reális következményeket. „Az átszervezésekkel a városi kórházak feladatai annyira átalakulnak, hogy sok ellátást, ami ma egy városi kórházban elérhető, csak a megyei kórház fog biztosítani a jövőben, ezáltal a megyei kórházak túlterheltté válhatnak a mindenhonnan odaérkező betegek miatt.”
Eközben a kisebb kórházakat tennék az alapellátás, a népegészségügyi prevenció és az ügyelet központjaivá.
„A kórházak szempontjainak erősítése helyett az önkormányzati szakrendelőket kellene elmozdítani a háziorvosi rendszer felé” – mondta Sinkó. Ez lehetővé tenné, hogy például a szakrendelők szemészei felváltva látogassák a háziorvosi körzeteket, és időről időre átvizsgálják a betegeket, akiknek így nem kellene másik városba utazniuk.
Szerinte a változtatások erősíteni fogják a nagy, központi kórházakat, a lakóhelyhez közeli ellátásokat viszont nem.
A teljesítményt kellene díjazni
Sinkó úgy látja, Takács „tele van jó szándékkal és tenni akarással”. Ezt elsősorban abból szűrte le, hogy kinevezése után támogatni kezdett bizonyos régóta várt intézkedéseket: az intézményi átlagfinanszírozás és a teljesítmény nélküli béremelések megszüntetését.
Csakhogy ezekből azóta sem lett semmi. A kórházakat még mindig egységesen, átalányban finanszírozzák, függetlenül a teljesítményüktől. A járvány alatt ez logikus volt, de ma már nem segíti a hatékonyságot. Májusban Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató is változásra számított, a jelek szerint hiába.
Régi javaslat az is, hogy a teljesítményhez igazítsák az orvosok fizetését. Erre rászánta magát a kormány: a törvényjavaslat alapján a kórházak akár 40 százalékkal magasabb, vagy 20 százalékkal alacsonyabb bért is fizethenének.
Sinkó szerint az lett volna a leghelyesebb, ha már a 2021-es nagy béremelést is világos kritériumokhoz kötötték volna.
„Mondhatták volna, hogy ilyen és ilyen teljesítmény esetén jár a Kamara által javasolt béremelés 100 százaléka. Aki ennél rosszabbul teljesít, az 80 százalékos emelést kap, aki pedig jobban, az 120-140 százalékost. Most már csak akkor fognak 20 százalékot levonni az alapbérből, ha meg akarnak válni egy orvostól.”
A MOK most úgy látja, a 20 százalékos csökkentés lehetősége olyan, mintha semmisnek tekintenék a 2020-as megállapodást.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
