Fenyegető klímakatasztrófát fedezett fel egy fóka és egy robot az Antarktiszon
szerkeszto 
„Minden élőlény közül pont egy déli elefántfóka fedezte fel először, hogy komoly veszélyt jelenthet a kelet-antarktiszi gleccserek olvadása, írja a Washington Post. A tudósok még 2011-ben jelölték meg a közel 820 kilós hímet az Indiai-óceán déli részén. Az állat fejére rögzített óceánérzékelő aztán 2011 tavaszán szokatlan helyszínről küldött adatokat. Márciusban a Denman nevű hatalmas óceánparti gleccsertől nem messze bukkant fel, ahol az elefántfókák általában nem szoktak megfordulni. Az óceánfenék egy mélyebb árkába merült, nagyjából fél mérfölddel a felszín alatt, ahol éppen fagypont közeli vízben úszott. Ez azonban szokatlanul melegnek számít az Antarktiszon, ami tekintettel a nagy sótartalomra, valamint az extrém mélységre és nyomásra hatalmas mennyiségű jeget képes elpusztítani.
Az adatok mégis csak évekkel később kaptak nagyobb figyelmet, mert a gleccsert rendkívül nehéz közvetlenül tanulmányozni. A Denman ugyanis az Antarktisz egyik legnagyobb vastag jégtáblájának egyik fő bejárata és pont Ausztrália két antarktiszi kutatóbázisa között fekszik. Ráadásul gyakran kiterjedt tengeri jég zárja el, így hatalmas logisztikai kihívást jelent bármelyik oldalról is megközelíteni.
2019-ben végül műholdas adatok és más technikák segítségével a tudósoknak sikerült új magassági térképet alkotniuk az Antarktisz jégtakarója alatti földterületekről. Ezen pedig látszódott, hogy a Denman alatt fekszik a Föld legmélyebb kontinentális árka. Ha egy napon nem jég, hanem víz töltené ki ezt a Grand Canyonnál kb. kétszer mélyebb völgyet, az másfél méterrel emelné meg a globális tengerszintet. Ráadásul ezzel szinte egyidejűleg a tudósok arról is beszámoltak, hogy a Denman visszahúzódott. A gleccser „alapvonala”, ahol a tengerfenékkel és az óceánnal is érintkezik, 1996 óta több mint három mérfölddel került hátrébb az Antarktisz belseje felé, és a tenger az újonnan felfedezett kanyon szélére került.
Ezekkel az új adatokkal vetették össze 8 évvel később a fókás kutatás eredményeit. „Azért vizsgáltuk meg újra ezeket az értékeket, mert ki akartuk deríteni, hogy a meleg víz valóban elérheti-e a gleccsert” – mondta Eric Rignot, az Irvine-i Kaliforniai Egyetem Antarktisz-szakértője, a tanulmány egyik szerzője. „A válasz igennek tűnik.”
Az azonban, hogy mennyi meleg víz jut el a jéghez, csak egy évvel később, 2020-ban derült ki, amikor egy másik gleccser tanulmányozásához használt Argo úszó eltévedt. Ezek az okos robotok nagy mélységekbe merülnek, ahol rendszeres hőmérséklet- és egyéb méréseket végeznek, majd az adatokat rádión továbbítják a szárazföldre. Bár az Argo robotnak eredetileg egy másik gleccsert kellett volna tanulmányoznia, az áramlatok eltérítették az útvonalától, és a Denmannál kötött ki. Az ott mért adatok alapján pedig kiderült, hogy a gleccser felé rengeteg, közel nulla Celsius-fokos víz áramlik, ami jóval melegebb, mint amit az elefántfóka segítségével mértek évekkel korábban. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy kb. a Mississippi folyó átlagos vízhozamának nyolcszorosa (a Duna vízhozamának több mint húszszorsa) ömlik be a kanyonba. Ezzel a vízmennyiséggel és hőmérséklettel számolva évente 71 milliárd tonna (térfogatra mintegy 31,5 millió olimpiai úszómedencényi) jég olvadna el a gleccser aljáról, ahol a „jégnyelv” az óceán fölé ér. Egyelőre azonban nem tudni, hogy mi történik ezután, mivel a területen bonyolult tengerfenék-kontúrok vannak, köztük több sekélyebb gerinc is, amiken a meleg víznek először át kell haladnia ahhoz, hogy elérje a jeget.
Egyes szakértők szerint több kutatást kéne végezni a régióban, mert a kelet-antarktiszi medencék kezdik a változás jeleit mutatni. Emellett az új tanulmány is azt jelzi, hogy elegendő hőáramlás van az óceánban ahhoz, hogy a terület nagy gleccsereinek az olvadása meginduljon.
Az Argo robotokkal foglalkozó ausztrál tudóscsoport egyik tagja szerint, az egyik legmegdöbbentőbb dolog az éghajlatváltozással kapcsolatban az, hogy amit nem ismerünk, pont az árthat nekünk a legjobban. „Ami a Denmant illeti, valószínűleg többet tudunk a Hold egyes részeiről” – mondta Esmee Van Wijk. „Részben a szerencsének is köszönhető, hogy ennyit tudunk. Egy fókától és egy robottól már kaptunk híreket, de úgy tűnik, itt az ideje, hogy beküldjük az embereket.”
Az ausztrál kutatók 2024-re terveznek új Denman-expedíciót, országuk új jégtörőjének fedélzetén. Emellett a tervek szerint, a német Polarstern kutatóhajó is szintén jövőre, az antarktiszi nyár alatt éri el a gleccsert. (Via The Washington Post)”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
