„Múlt héten állapodtak meg a tagállamok, hogy támogatják Josep Borrell tervét, és az EU közösen szerez be lőszereket Ukrajnának, illetve a tagállamok eddigi hozzájárulásainak egy részét megtérítik az Európai Békeprogramból (EPF). Ugyanakkor az uniós ügyekre mindig jól rálátó Politico azt írja: utóbbi kapcsán több tagállam is kifogásolja, hogy ki mekkora számlát nyújtott be az EU-nak.
Mint arról beszámoltunk, az Európai Unióban már régóta tervezték, hogy a vakcinákhoz hasonlóan lőszerekből is közösen vásároljanak be a tagállamok, ezzel segítve Ukrajna honvédő háborúját Oroszország ellen, illetve az Ukrajnának átadott készletek pótlását az egyes tagállamoknál.
A közös lőszerbeszerzés egyik legnagyobb pártolója az odahaza épp koalíciós tárgyalásokat folytató észt miniszterelnök, Kaja Kallas, aki már a februári EU-csúcson is előhozakodott az ötlettel, azonban akkor az a tagállamok kormány- és államfőit tömörítő Európai Tanács ülésének zárónyilatkozatából kimaradt.
Ugyanakkor a háttérben folytatódtak a tárgyalások: Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője egy informális találkozón bemutatta az 1+1 milliárd euróba kerülő tervét, amire a tagállamok külügyminiszterei után a március 23–24-én tartott Európai Tanács ülésén az állam- és kormányfők is rámondták az igent.
Ennek értelmében az EU közös lőszerbeszerzése, mint korábban bemutattuk, három pilléren alapul:
- A tagállamok Ukrajnának nyújtott eddigi támogatásuk egy részét visszakapnák – erre 1 milliárd eurót különítene el a már meglévő Európai Békeprogram (EPF) felhasználásával.
- Az EU-tagok közösen szereznének be lőszert, amivel a tagállamok kieső készleteit pótolnák, illetve biztosítanák Ukrajna hosszú távú támogatását.
- Segítenék az európai védelmi ipar gyártási képességeinek felgyorsítását.
Azonban hiába fogadták el a tervet minden szinten, annak kivitelezése kapcsán már problémákba ütköztek az uniós tagállamok:
e problémák egyikét pedig a közös lőszerbeszerzésért lobbizó Kaja Kallas Észtországa adja.
Kinek mennyi jut a közös fazékból?
A terv szerint az EPF-ből a tagállamok visszaigényelhetik az eddig Ukrajnának átadott lőszereik és fegyvereik értékét, ezenkívül pedig a tagállamok közösen további egymilliárd euró értékben újabb lőszereket vásárolnak.
A közös lőszerbeszerzés kapcsán az EU-csúcsot lezáró nyilatkozaton kívül eddig nincs hivatalos előrelépés, szóval jelenleg nem tudni, hogy például a francia és német terv, miszerint kizárólag EU-n belüli cégektől vásárolnának lőszereket, tartható-e – az európai védelmi ipar eddig sem tudta teljesen kielégíteni a keresletet, ezért Thierry Breton, az Európai Unió belső piacáért felelős uniós biztosa az elmúlt hetekben körbejárta Európát, hogyan lehetne felgyorsítani a lőszergyártást.
Ugyanakkor arról már megkezdődtek a tárgyalások, hogy az eddig nyújtott támogatásokat az EPF-ből hogyan térítenék meg a tagállamok részére. Az EU-csúcson a tagállamok vezetői abban állapodtak meg, hogy minden tagállam a fizetett ár 84 százalékát igényelheti vissza.
Azonban a Politicónak név nélkül nyilatkozó diplomaták elárulták:
minden tagállam másképp számolja ki ezt az árat, Észtország megoldása pedig több országban is meghökkentést keltett.
Régit az új áráért
Az ügyre rálátók ugyanis arról számoltak be az uniós ügyben mindig naprakész lapnak, hogy Észtország – és rajtuk kívül további öt állam – nem az átadott készlet értékét követelik vissza, hanem az annak a pótlására szánt, jóval fejlettebb technológiájú és modernebb eszközök vételárát.
Így például a legtöbb pénzt az 1,3 millió lakosú Észtország követeli vissza, összesen 134 millió euró értékben, mivel Tallin azt állítja: eddig összesen 160 millió euró értékben támogatták lőszerrel Ukrajna honvédő háborúját.
A Politicónak több diplomata is álszentnek nevezte Észtország viselkedését, sőt azzal is megvádolták, hogy Kallasék uniós pénzből modernizálnák hadseregüket.
Az észtek azt csinálják, hogy elküldik a régi felszereléseiket, amelyeket már nem gyártanak, majd visszatérítést kérnek [a modern alternatívák ára alapján]
– mondta a Politicónak egy, az ügyre rálátó forrása, aki elmagyarázta, hogy ez a gyakorlatban hogyan is működik: Észtország a régi, szovjet típusú Sztrela föld-levegő rakétáit átadja Ukrajnának, majd ennek pótlására a jóval fejlettebb és sokoldalúbb amerikai Stingereket vásárolnak, és annak a beszerzésének az összegét követelik vissza.
„Ez az oka annak is, hogy az Észtország által nyújtott katonai támogatás sokkal magasabb egy főre viszonyítva, mint más országoké a statisztikákban, amiket mindenki idéz” – magyarázza.
Ennél keményebben nyilatkozott egy másik diplomata, aki úgy fogalmazott: Észtország
a selejtjeit küldi Ukrajnába, és vadonatúj készleteket vásárolnak maguknak EU-s pénzből.
Nem Észtország az egyetlen
A brüsszeli lap megjegyzi, azonban nem csak Észtország számolja hasonlóan, hogy számukra mennyi járna vissza a közös alapból. Finnország 100 százalékban az új ár szerint szeretné megtéríttetni az általuk eddig nyújtott fegyvertámogatásokat, de Lettország (99 százalékban), Litvánia (93 százalékban) és Franciaország (71 százalékban) is többnyire az új, modernebb készletek árát követeli vissza. Észtország esetében ez az arány 91 százalék.
A Politico megkeresésére Észtország nem kívánt válaszolni, ugyanakkor mint arra a lap emlékeztet, Kallas kormánya már januárban bejelentette, hogy ők elsősorban nem az átadott fegyverek és lőszerek értékét veszik alapul, hanem hogy a kieső készleteket hogyan és mennyiért tudják pótolni,
elvégre a cél az ország védelmi képességeinek a megtartása.
A laphoz kiszivárogtatott lista szerint a hat legnagyobb számlát benyújtó állam Észtország után Lettország (50,3 millió euró), Franciaország (31,3 millió euró), Litvánia (27,1 millió euró), Svédország (18,9 millió euró) és Finnország (6,3 millió euró).
A lista egyébként abból a szemszögből érdekes, hogy az Ukrajnának nyújtott fegyvertámogatások összegzésével foglalkozó Kieli Világgazdasági Intézet szerint az EU-tagállamok közül eddig abszolút értékben Lengyelország (2,43 milliárd euró) és Németország (2,36 milliárd euró) adta a legtöbb fegyvert, míg a dobogó képzeletbeli harmadik fokára Franciaország és Olaszország kerül a maguk 0,66 milliárd eurós hozzájárulásaival.
Ugyanakkor ha az ország GDP-jéhez viszonyítjuk az eddigi támogatás mértékét, akkor ott már Észtország vezet – a balti állam az éves GDP-jének 1,07 százalékával megegyező fegyver- és lőszertámogatást, illetve pénzügyi és humanitárius segítséget nyújtott Ukrajnának. Kallasékat Lettország követi (a GDP 0,98 százaléka), míg a harmadik Lengyelország, amely e mutató szerint éves GDP-jének 0,63 százalékát költötte Ukrajnára.
Frissítés (14:27): Az észt védelmi minisztérium szerint rosszindulatú cikkről van szó
Időközben az észt védelmi minisztérium főtitkára, Kusti Salm az észt közmédiának reagált a Politico cikkének az állítására.
Salm kifejtette, szerinte a Politico cikkében rosszindulatúan értelmezik az adatokat, és az „éket próbál verni a szövetségesek közé, hogy lelassítsa Ukrajna támogatását”. Ezután visszautasítja azt az állítást, hogy Észtország viselkedése álszent lett volna. Mint mondta, a visszatérítés mögötti logika az, hogyha Ukrajna ezeket a fegyvereket magának vásárolta volna, az ennyibe került volna – állítása szerint Észtország mellett mások is ily módon számolják a költségeket, hiszen
a nap végén a védelmi felkészültség abban mérhető, hogy milyen sikeresen állítja vissza ezeket a képességeket.
Emellett cáfolta azt is, hogy Észtország a cikkben szereplő szovjet típusú Sztrela föld–levegő rakétát adott volna át Ukrajnának, amiért cserébe Stinger fegyvereket kapott volna cserébe, ahogy azt is visszautasítja, hogy nem működő fegyvereket adtak volna Zelenszkijéknek. Ehelyett felhívta a figyelmet, hogy a háború első heteiben Észtország fegyvertámogatásainál csak az Egyesült Államok nyújtott többet Ukrajnának.
Ugyanakkor az észt védelmi minisztérium főtitkára a 134 millió eurós számlát nem cáfolta.
Állítása szerint Észtország még így is jóval kevesebbet kér vissza, mint amekkora segítséget valójában nyújtott a honvédő háborút vívó Ukrajnának.”
Címlap fotó: Charles Michel, Kaja Kallas, Rumen Radev és Ursula von der Leyen az Európai Unió vezetőinek csúcstalálkozójának második napján Brüsszelben 2023. március 24-én. Fotó: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / Getty Images
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
