egyperces őrületek (14)
„riporter faggat egy alabamai asszonyt, aki az elmúlt 22 év alatt már 25 gyereknek adott életet, s jelenleg is terhes…
– nálunk, a családban mindig is voltak ikrek… ez szép nagyon, mert az ikrek gyönyörűek… és hát, ugye, az iker jó is…
mert hát kérem… én ott voltam… épp ott kirándultunk… hónapokig terveztük… szóval, épp ott voltunk, de csak nekem volt kedvem felmenni… igen, a többiek inkább vásárolni mentek addig, amíg én felmentem… egész a tetőre… nálunk, alabamában már egy asztalra állva is szédülnek a magunkfajták, de ha az ember elmegy a nagy almába, akkor nézze meg azt a nagy házat… akkor jöttek a repülők… előbb az egyik, aztán a másik… de elment az áram… meg a házak is égtek… a lépcsők is leszakadtak több helyen… elestem és eltört a bokám… aztán megérkeztek a tűzoltók, nagyon snájdig fickók… csak a szemük látszott, meg a magasságuk… két fickó volt, leszedték rólam a törmeléket… kihúzták a lábamat a romok közül… aztán, gólya viszi a fiát, botladozva elindultak velem lefelé… igazi boldogságot éreztem… tudtam, hogy szerelmes vagyok ezekbe a tűzoltókba… a világ összes tűzoltójába szerelmes voltam egyszerre… ezt biztosan tudtam… és akkor azt mondtam nekik, hogy aki megmentett engem, annak hálából szülök egy gyereket… de csak ezután tudtam meg, hogy négy emeletenként vannak beosztva a csapatok és minden századik lépcsőfok után átadtak egy újabb párnak, hogy azok hozzanak le tovább…”
Donki 3olte
fotó: IKÉ
