Laufer László: Negyven év alatt sok mindent lát az ember
„Kamerán keresztül
Mindannyiunk fejében megfordult már, hogy milyen jó lenne visszautazni a múltba, és megtapasztalni az akkori életérzést, és az adott korszakban történteket.
A leghitelesebben azok tudnak a múltról mesélni, akik ott voltak és átélték. Laufer László, a Dunántúli Napló fotóriportere már negyven éve van a szakmában, és sok mindent látott.
Pályájának egyik legnagyobb dobása az volt, amikor autóba pattant, hogy megörökítse a berlini fal leomlását. De a dél-szláv háború idején járt békefenntartó táborban, ahol beülhetett egy katonai Hummer-be. De járt Horvátországban a 2018-as labdarúgó-világbajnokság idején, hogy megnézzék kollégájával, hogyan szurkolnak a helyiek a döntőbe jutott horvátoknak.
Laufer László: ,,Az életem nagy riportja még vissza van”
Munkája során sok híres embert is fotózhatott: Puskás Ferenc labdarúgót és Farkas Bertalant, az első magyart, aki kijutott a világűrbe.
Nem kell azonban külföldre utazni, hogy meghatározó élményekkel gazdagodjon az ember. A baranyai térségben is annyi minden történt, hogy bármikor útnak indulunk Lacival anyagot készíteni, akkor minden egyes településről eszébe jut egy történet. Részt vett például Szebényben húsvéti locsoláson, fotózott TSZ-be induló sombereki hölgyeket. Ott volt 2005-ben, amikor lezuhant egy repülőgép Pécsen, de fotózta Lizát, a csimpánzt is gondozójával. És a munka a pandémia ideje alatt sem állt meg, amit sok maszkos kép bizonyít.
Amit pedig mindenképp meg kell említeni, hogy negyven év alatt a technika rohamosan változott, és Laufer László még látta azt, amikor írógépen írták az újságírók a cikkeket, amelyeket aztán a szedők ólombetűkkel újraszedtek a nyomtatott újsághoz.”
