„Az iráni nagykövetség ellen végrehajtott izraeli csapás jelentős eszkalációval járhat együtt, de Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint Teherán nem fog hadat üzenni a zsidó államnak. A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy a Gázai övezetben dúló háború a vihar előtti csend állapotában van és amennyiben az IDF bevonul Rafah városába, irgalmatlan vérfürdő veszi kezdetét.
Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint nem is kérdés, hogy a damaszkuszi iráni nagykövetség elleni, legkevesebb nyolc halálos áldozatot követelő izraeli légicsapás eszkalációs hatással bír a Közel-Keleten, egyedül annak mértéke lehet kérdéses. „Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mind a két fél, tehát Irán és Izrael is folyamatosan eszkalálja az egyébként is feszült helyzetet a térségben. Irán támogatja a Hamászt, a Hezbollahot, valamint a húszi felkelők és az iraki, illetve szíriai síita milíciák mögött is ő áll.
Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a húszik iráni gyártmányú rakétákkal, iráni gyártmányú cirkáló lőszerekkel vagy más néven kamikaze drónokkal támadják a nyugati hajókat a Vörös-tengeren, gyakran kifejezetten iráni parancsra. A közelmúltban az Egyesült Államok is hajtott végre megtorló csapásokat, miután három katonájuk életét vesztette egy támadásban. Ami pedig Izraelt illeti, a zsidó állam lényegében menetrendszerűen hajt végre támadásokat, amiket hivatalosan nem ismer el, de logikailag nem követheti el őket más állam vagy szervezet. Damaszkuszban a Qudsz-erők egyik veteránja, Mohammad Reza Zahedi, az iráni Forradalmi Gárda dandártábornoka volt a célpont, aki életét vesztett a támadásban. Ő volt az a magas rangú parancsnok, aki Szírián keresztül közel egy évtizede fegyverrel és minden más erőforrással támogatta a Hezbollahot” – fogalmazott Kaiser Ferenc.
Mi lesz Teherán válasza?
Az NKE docense úgy véli, hogy Irán nem érdekelt abban, hogy fegyveres erővel szálljon be a konfliktusba. „Mindenki tudja, hogy Irán az előkelő idegen, aki a háttérben mozgatja a szálakat, de nem fogja katonai értelemben eszkalálni a helyzetet” – mondta, hozzátéve, hogy Irán azért nem fog fegyveres erővel részt venni például a Gázai háborúban, mert tudja: nem győzhet Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben. Kaiser Ferenc szerint korántsem biztos, hogy Irán szövetségesei egy nyílt konfliktusban is támogatnák Teheránt. Oroszországot leköti az ukrajnai háború, miközben sok szempontból az iráni fegyverszállítmányoktól függ, Kína pedig sokkal okosabb biztonságpolitikát folytat annál, hogy egy összecsapásban megégesse magát.
Éppen ezért Teherán rendkívül óvatos lépéseket tesz. Ha Irán valamelyik helyettes helyi szervezete egy nagyobb disznóságot hajt végre, akkor Izrael vagy az Egyesült Államok olyan célpontokat támad, amely Teherán számára kiemelt jelentőséggel bír, ezt bizonyítja a mostani nagykövetség elleni csapás, amire Iránnak természetesen reagálnia kell, de lehet, hogy a válasz csupán fegyverszállítmányokban vagy más, korábban is látott akciókban nyilvánul meg. Az biztos, hogy az ellencsapást nem Irán fogja végrehajtani
– hangsúlyozta a szakember.
Kaiser Ferenc szerint az iráni stratégiát jól példázza, hogy amikor a közelmúltban Teherán Pakisztánnal keveredett rakétapárbajba, akkor nem lépte át azt a határt, amely óhatatlanul egy nagyobb fegyveres konfliktust jelentett volna. Irán pontosan tudja, hogy a közel százhetven nukleáris töltettel rendelkező Pakisztánnal nem érdemes háborúba keverednie. Úgy véli, az iráni vezetés folyamatosan feszegeti a határokat, de a vörös vonalat sosem lépi át, inkább egy hibrid helyettes segítségével hajt végre válaszcsapást.
„Irán nem fog nyíltan hadat üzenni Izraelnek, pláne az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor a maga kicsit alattomos, de borzasztóan hatékony módján mindent megtesz azért, hogy ezeknek az országoknak az érdekeit akár terroristákkal, akár hozzá kötődő milíciákkal, vagy politikai pártokkal gyengítse” – jelentette ki, hozzátéve, hogy Izrael pontosan azért hajt végre csapásokat, mert sok ember vesztett, anyagi kárt szenvedett vagy csökkent a politikai befolyása.
Mi volt Izrael célja a damaszkuszi csapással?
Kaiser Ferenc szerint az izraeli csapás egyszerre volt nyomásgyakorlás, figyelmeztetés, erőfitogtatás és megtorló akció. „Azt az épületet találták el, amit el akartak találni, azzal az emberrel végeztek, akivel végezni szerettek volna. Egyértelműen bizonyították precíziós csapásmérő képességeiket. A szír légvédelem nem rossz, Izrael mégis képes volt az ország fővárosának diplomáciai negyedére egy jelentős pusztító hatást csak a megcélzott épületben kifejtő csapást mérnie” – mondta, hozzátéve: annak ellenére, hogy a zsidó állam nem vállalja, nyilvánvalóan ő áll a támadás hátterében, de Szíria még nem tudott bizonyítékokkal szolgálni.
Úgy látja, hogy az akció nem csak Iránnak és Szíriának, hanem a zsidó állam más ellenségeinek is üzenet értékkel bír. A zsidó állam kész a hagyományos diplomáciai eszközökön túlmutató megoldásokat alkalmazni, de látnunk kell, hogy a most látott kölcsönös erőszakspirált biztos, hogy nem Izrael kezdte. A most egyre jobban eszkalálódni látszó konfliktus a Hamász terrorszervezet október 7-i támadásával kezdődött.
A vihar előtti csend
Kaiser Ferencet a Damaszkuszban végrehajtott csapás mellett a Gázai háború állásáról is kérdeztük. Az NKE docensének helyzetértékelése szerint az övezet a „a vihar előtti csend” állapotában van. A Gázai övezetben a háború kirobbanása óta jelentősen romlottak a higiéniás körülmények, nincs elegendő víz és élelem, az orvosi ellátás minimális.
„A Hamász vezetői és harcosai a tömegben rejtőznek, élő pajzsként használva a palesztin lakosságot, Izrael már egy ideje arra készül, hogy Rafah-ba, a Gázai övezet déli részén fekvő városba is bevonul, de ha ezt megteszi, akkor irgalmatlan vérfürdőre kell számítani. De nyilvánvaló, hogy izraeli szempontból Rafah megtisztítása szükségszerű – jelentette ki, hozzátéve, hogy Ciszjordániával egyetemben a háború halálos áldozatainak száma már most meghaladja a 33 ezret.
Az Egyesült Államok korábban jelezte, alternatív megoldásokat javasol az izraeli átfogó katonai művelet helyett. Az amerikai adminisztráció tagjai többször megismételték, hogy nem támogatnak izraeli akciót a több mint 1 millió civillel zsúfolt városban, amíg nem áll rendelkezésre hiteles és végrehajtható terv a polgári lakosság védelmében.
Az izraeli kormány a hadművelet tervét március közepén jóváhagyta, de még mindig nem indította el. Kaiser úgy véli, hogy Izrael azért vacillál, mert nem akarja elveszíteni az amerikai támogatását. Washington évente 3-4 milliárd dolláros katonai támogatást nyújt a zsidó államnak.
De Benjamin Netanjahu megígérte, hogy végigviszi és megnyeri ezt a háborút. Persze, nem az kérdés, hogy Izrael megnyeri-e a háborút. A kérdés, hogy mit kezd a háború után a Gázai övezettel, ahol már semmi nincs. Se iskolák, se kórházak, se mecsetek, még üzletek és pékségek sincsenek, mindent szétlőttek a harcoló felek. Elképesztő a nyomor, melegszik az idő és irgalmatlan mennyiségű vízre lenne szükség a hamarosan tomboló hőségben, de már most sincs elegendő. Nincsenek működő csatornarendszerek, óriási a kockázata annak, hogy a legyengült, éhező, szomjazó népességben egy hatalmas járvány alakul ki, ami izraeli területre is begyűrűzhet
– festett vészjósló képet a Gázai övezet helyzetéről Kaiser Ferenc.
A szakember szerint nehéz megmondani, hogy végül izraeli részről milyen politikai döntés születik Rafah kérdésében. Úgy véli, látni kell, hogy a „terroristáktól megtisztított északi területeken” is újra egyre több a gerillaakció. A palesztinok és a Hamász harcosai támadásokat hajtanak végre az izraeli csapatokkal szemben. „A lakosság zöme támogatja a Hamászt, minél brutálisabb Izrael, a palesztinok annál inkább felsorakoznak a Hamász mögött” – tette hozzá. Úgy látja, hogy az izraeli túszok kiszabadításának esélye mára minimálisra csökkent.”
Címlap fotó: Egy nő gyászol, miközben a palesztinok összegyűlnek a leégett és lerombolt Al-Sifa Kórház körül az izraeli támadások után, miközben az izraeli erők kivonultak a Gázai övezetben található Al-Sifa kórházból, 2024. április 1-jén© Fotó Dawoud Abo Alkas / Anadolu / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
