Nagy István 
Lehet még újat alkotni a rockzenében? Van olyan, amit korábban még nem írtak meg? Hogyne lenne! Itt is van a bizonyíték.
A 90-es évek legnépszerűbb rock and roll bandájaként tartják számon a Pearl Jamet, annak ellenére, hogy tulajdonképpen szétzúzták a saját karrierjüket. Nem készítettek videóklipeket, és interjúkat sem adtak, éppen ezért manapság ritkán hallani, hogy „de jó lenne elmenni egy Pearl Jam-koncertre!”. Pedig igenis jó lenne, legalábbis a legújabb albumuk alapján van még ott, ahonnan az 1991-es Ten című album is jött.
Csillagos ötös
Bár a népszerűségük csökkent, folyamatosan adták ki a lemezeket. Eddigi karrierjük során 12 stúdióalbumot rögzítettek. A legújabb Dark Matter címen jelent meg, és olyan anyagot kaptunk, hogy csak na!
Az album az elejétől a végéig olyan profi, hogy tanítani kellene. A megszólalásban nincsen semmi új, szimplán a rockzene tökéletes átadására keverték. Súlyos riffek, dallamos refrének, különleges verzék.
Ami külön élvezetes, hogy szinte sosem az az akkord jön a másik után, amit várnánk vagy megszoktunk.
A zenei anyag meglepően egyedi, kicsit sem öncélú, hanem érdekes, élvezetes és változatos. Az igazi hajrázós zúzástól a kellemes, nyárias, kicsit countrybeütésű dalokig minden megtalálható az új lemezen, teljesen klisémentesen.
A lemez címadó dalát muszáj külön megemlíteni. A zenekar valószínűleg tudta, hogy annyira erős lett a Dark Matter, hogy mindenképpen ki kell emelni. Olyan húzása van a nótának, hogy lehetetlen nem felhangosítani.
A zenészek tudásuk maximumát hozzák, kifogástalan az összes hangszer megszólalása, pontosan azt játsszák, amit kell, és ahogyan kell. Eddie Vedder hangja pedig mintha semmit sem kopott volna a több mint harminc év alatt.
Elsötétül a világ
A másik talán legzúzósabb szám a React, Respond. Van egy kis punkos beütése is, de főleg a riffközpontú rockdalok táborát erősíti.
Szintén erős nóta az Upper Hand, ami egy kicsit a Soundgardent idézi. Feelinges, dallamos, olyan, mintha egy másik világba jutnánk át.
A Won’t tell verzéjében lévő dobtémát is kötelezőnek érzem megemlíteni. Nem egy technikailag kivitelezhetetlen figuráról van szó, csupán megmutatja, hogy ezek a kis apróságok milyen színessé tudják tenni a rockzenét.
A Pearl Jam új albumát hallgatva olyan érzésünk lehet, mintha Bruce Springsteen és Chris Cornell közös projektjében merülnénk el, valahogy úgy jó, ahogy van.
A szövegek javarészt borús képeket és helyzeteket festenek le, de ennek ellenére sincs negatív hangulata a korongnak.
A sorok énekelhetőek, és abszolút passzolnak a zenéhez.
Klipekre nem költenek
A lemezt tökéletesen építették fel, a trackek sorrendje jobb nem is lehetne, mindegyiknek pont ott van a helye, ahol szerepel. A lassabb, halkabb dalok mindig szépen rákészítenek minket a keményebb tételekre, a számok nem elnyomják, hanem megerősítik és kiemelik egymást. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, videóklipeket most sem kaptunk, de őszintén szólva ehhez nem is kell. A zene magáért beszél.
A zenekar világ körüli turnéra indul 2024-ben, ám hazánkat sajnos elkerülik. Az elhivatottak Németországban, Spanyolországban vagy Angliában csíphetik el a bandát. Magyarországon legutóbb 2022-ben lépett fel a csapat, előtte pedig 1996-ban.
Pearl Jam: Dark Matter Monkeywrench, 11 dal, 48 perc
Címlap fotó: Fotó Jim Bennett / Getty Images Hungary
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
