Dr. Bélyácz Iván: a bizonytalanság szerepe nagyobb, mint amit a tudomány elismer
„Alföldről indult, tüke pécsi lett
A város polgárainak kiemelkedő elismerését, Tüke Emlékérmet kapott az idén 75 éves dr. Bélyácz Iván közgazdász, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A neves szakembert többek között arról is megkérdeztük, mi tartotta több évtizeden át az egyetemi katedrán, hiszen kiemelkedő vállalat gazdaságtani kutatási tevékenysége sokkal jobban kamatozott volna az ipari gyakorlatban.
– Az alföld délkeleti csücskében Battonyán született. Miként került Pécsre?
– Budapesten ipar szakon a Közgazdaságtudományi Egyetemet 1971-ben végeztem el. Az intézmény pedig kihelyezett nappali tagozatot indított Pécsett és én rögtön idekerültem, majd 48 éven át itt tanítottam. Öt éve nyugdíjba vonultam, és miután egészségi állapotom lakáshoz köt, így aktív óráim már nincsenek, de otthonról és online is segítem még a fiatalokat.
– Mire a legbüszkébb a pályafutását illetően?
– Oktatói és tudományos munkámban is sok minden történt az életemben. Kezdettől vállalati gazdaságtannal, beruházáselmélettel, vállalati pénzügyekkel és kockázatelemzéssel foglalkoztam. Mindezek magyarországi megvalósításában, fejlesztésében elmondhatom, hogy volt némi szerepem. Továbbá sokrétű volt az oktatói munkám is, hiszen negyedszázadon át vezettem a doktori iskolánkat, rektorhelyettesként is tevékenykedtem, és a nemzetközi kapcsolatok kialakításában is aktív voltam.
– A rendszerváltás idején pályája csúcsán volt. Miért nem hagyta ott akkor a katedrát?
– Mindig az alkalmazott problémák érdekeltek. Soha nem szakadtam el a gyakorlattól, de nem vettem részt közvetlenül a vállalatok munkájában, inkább elméleti tevékenységet folytattam. Három út közül választhattam akkoriban. Lehettem volna politikus, választhattam volna a bizniszt, de én a tudományos élet mellett döntöttem. Ebben az is motivált, hogy elég későn, negyven esztendősen egy amerikai ösztöndíjjal ismerkedhettem meg a szakmám szépségeivel. Tennessee-ben, Ohióban, majd Angliában kutathattam, és mindez megerősített abban, hogy ezen a területen van az én helyem, itt tudok a leghasznosabban ténykedni. Másrészt soha olyan jól nem éreztem magam az oktatásban, mint a rendszerváltás éveiben.
– Min dolgozik most?
– Az ezredforduló után kezdtem el foglalkozni kockázattal és bizonytalansággal, de még napjainkban is izgat ez a témakör, mert meggyőződésem, hogy a bizonytalanságnak sokkal nagyobb szerepe van a gazdasági döntésekben, mint amit a közgazdaság-tudomány hajlandó elismerni.
– Tüke Emlékérmet kapott. Mennyire kötődik a városhoz?
– Itt élek már 53 éve és soha nem vágytam máshová. Amikor idekerültem 1971-ben, a Dunántúli Napló egykori újságírója, Bertha Bulcsú írt egy tanulmányt a tükeségről. Az derült ki belőle, hogy döntő azoknak a véleménye, akiknek a hegyen szőlője van, akik itt születtek és itt éltek az őseik is. Jómagam pedig itt nősültem meg, itt születtek a gyerekeim, unokáim. Feleségem nyugdíjas középiskolai tanár, idősebb lányom, Bélyácz Katalin klasszika-filológia szakos egyetemi docens, fiatalabb lányom, Ungvári Bélyácz Betti általános iskolai tanító, lányunokám, Laura 17 éves gimnazista, Soma unokám 14 éves, most fejezi be az általános iskolát. Nemcsak a várost, de a pályámat sem akartam soha elhagyni. Egyébként nekem is van hegyoldali kertem Vasason, az erdő aljában. Mondjuk szőlőm viszont soha nem volt.
– Aktív tudósként mi kapcsolta még ki korábban a kutatói munkából?
– Mindig rengeteg szépirodalmi művet olvastam. Amióta pedig lakáshoz kötött az életem, kedvelem nézni a nívós focimeccseket. Összességében azt hiszem, jól választottam, hogy közgazdász lettem és hű maradtam mindig az oktatói és tudományos munkához.
Alapítóként is elismert dr. Bélyácz Iván közgazdász professzor
Bélyácz Iván Battonyán született 1949-ben. 1971-ben vette át közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1972-ben lett egyetemi doktor, a JPTE Közgazdaságtudományi Karán kezdett el tanítani. 1991-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. 1997 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. A kolozsvári Babes–Bolyai TE-n is tanított. 1993-ban Apáczai Csere János-díjban, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben, 2022-ben Széchenyi-díjban részesült. 1981-ben védte meg kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Közgazdasági, és az Ipar- és Vállalattani és a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja. 2004-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagja lett. 2006-ban a PTE KTK Gazdálkodási Intézet igazgatója, 2011-ben a Gazdaság és Jog Osztály elnöke lett. A Doktori Tanács közgazdasági szakbizottságának alapító tagja, 1984-1992 között a PTE általános rektorhelyettese volt.
A Pannon Egyetem díszdoktora, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem tiszteletbeli professzora.”
Fotó: Löffler Péter
Eredeti írás: MÉSZÁROS B. ENDRE
