Jövőnk talán egyetlen esélye a Kelet-Mecsek erdeiben cseperedik
„Megégtek a Mecsek fái a hőségtől
A Magyar Nemzet hosszabb riportot közölt arról, hogy a természet egyre pusztuló jelenében akad némi remény is: a jövőnk talán egyetlen esélye a Kelet-Mecsek erdeiben cseperedik.
Tavaly októberben írtuk meg, hogy a klímaváltozás hatására megváltozhat a Mecsek ma ismert képe. Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója akkor sietett mindenkit megnyugtatni: nem lesz kopár terület hegységünk a jövőben sem, azonban egyes fafajok, köztük a bükk és a fenyőfélék visszaszorulhatnak, más őshonos fajták, mint a molyhos tölgy és az ezüst hárs viszont előtérbe kerülhetnek.
Az idei nyár példátlan kánikulai szárazsága azonban már a Mecseken is szemmel látható: a hegység déli, nyugati lejtőin számos fa levelei töpörödtek össze már hetekkel ezelőtt, ami a néhány hónap múlva esedékes lombhullatás előtti színbe öltöztette az erdőt sok helyen. Az elmúlt napokban leesett néhány milliméter csapadék azonban még messze nem hoz valódi enyhülést a növényeknek.
Ripszám István el mondta, sok fának a teteje úgy néz ki, mintha meg lenne skalpolva, kopasz, letörött vagy teljesen elszáradt. Ez az úgynevezett fiziológiai szárazsági stressz, ami azt jelenti, hogy a fában nincs annyi víz, ami a fotoszintézishez, a párologtatáshoz és az anyagcseréhez szükséges lenne. Víz híján a növényben megszakadnak a vízoszlopok, a fa koronájában egyre apróbb levelek alakulnak ki, hogy csökkentse párologtató felületét a növény. Majd szép lassan el is száradnak a levelek a lombkorona csúcsán – magyarázta az erdész, aki szerint a víz tekintetében a Kelet-Mecsek több településen is nagy a baj.
A szakember úgy látja, hogy a folyamatos erdőborítás a megváltozott klíma miatt fontosabb lenne, mint valaha, de az erdeink ilyen rövid idő alatt nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A jégkorszakot követően a felmelegedés lassú ütemben, öt-hatezer év alatt zajlott, amihez az őshonos fáink, a bükköseink és a tölgyeseink szépen lassan alkalmazkodni tudtak. Ám a részben emberi tevékenységnek is betudható éghajlatváltozással már nem tudják tartani a lépést.
A Magyar Nemzet riportja egyúttal bemutatta a Mecsekerdő Zrt. négyhektáros „erdei óvodáját” amelyben az erdőgazdaság a jövő reménységeit, bolgár kocsánytalan tölgyet és csert, a hazai csemeték közül pedig mecseki molyhos tölgyet és ezüsthársat nevel.
– A klímaváltozás egyre markánsabb hatása miatt nem várhattunk tovább, ezért néhány erdészszakembert megbíztunk, hogy kerekedjenek fel és keressék meg olyan őshonos fafajok előfordulásait tőlünk délkeletre eső országokban, amelyek alkalmasak lehetnek Magyarországon is
– fejtette ki a napilapnak Ripszám István.
Ugyanakkor megjegyezte: egész Magyarországot nem fogják tudni ellátni külföldi maggal, és ez nem is cél. Szerinte a fennálló problémára az egyik legjobb megoldás a helyi szaporítóanyag genetikai változatosságának fenntartása. – Ez azt jelenti, hogy a rosszabb termőhelyhez, rosszabb körülményekhez szokott erdőkből gyűjtött makkal egészítjük ki a ma még jobbnak tűnő termőhelyen álló, de már a változás jeleit mutató erdeinket. A bükk és a tölgyek mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az elegyfafajok, ilyenek a juharok, a kőrisek, a vadgyümölcsök és a hársak is, de közülük is főként a déli elterjedésű fajok jöhetnek szóba – sorolta a vezérigazgató.”
Fotó: Bama.hu
Eredeti írás:
