Másolt kazettáid voltak a ’90-es években? Pécsen brutális módszerrel intézték a jogvédelmet

A rendszerváltás előtti utolsó évek az illegális videófilmek széles körű elterjedésének ideje volt, olyan emlékezetes, ugyanakkor az akkori hivatalos ízlésnek nem éppen megfelelő alkotásokat láthatott ily módon az akkori magyar közönség, mint az 1984-ben készült Terminátor, a Rambo-filmek, vagy éppen a Robotzsaru.

A dolognak már akkor igen komikusnak, tipikusan magyarnak mondható aspektusa is volt: a hangalámondás. Akik emlékeznek rá, sosem felejtik el, hogy e filmekben nemre való tekintet nélkül az összes szereplő szövegét egy, jobbára monoton, és nem épp képernyőre termett hang narrálta magyarul.

Ez a hullám egészen a 1990-es évek elejéig kitartott, de a filmnézési szokásokban is óriási változást hozott a rendszerváltás. A cenzúra megszűnésével szinte a létező összes film bekerült Magyarországra az egyre szaporodó videótékáknak köszönhetően. Mindez jobb képminőséget, szinkronszínészek által előadott magyar szöveget is jelentett.

E helyzet azoknak is kedvezett, akik nem akarták akkoriban megfizetni a jogtiszta videókazetták borsos árát, a másoláshoz pedig csupán két videóra volt szükség. Az így készült másolatok egy részéhez a piacokon, vásárokon is hozzá lehetett jutni. A jobban sikerült hamis kópiákhoz ráadásul még fénymásolt borító is járt.

Elsőre elakadt az úthenger

Nem is csoda, hogy a filmes szakma megelégelte a hamisítási hullámot, és látványos akciókat szerveztek a kalózkodás visszaszorítására. A többi között Pécsen is volt ilyen megmozdulás: a Videokazetta-kölcsönzők Országos Szervezetének demonstrációjára egy úthengert is hoztak és Király utcában, a Pannónia szálló előtt azzal zúzták össze a kalózkazettákat.

A fenti akciót csak másodszorra sikerült összehozniuk a jogtisztaságért aggódó szervezőknek. A pécsi emlékezetben élénken él az az epizód, miszerint első alkalommal nem sokon múlt, hogy majdnem megérkezzen a helyszínre egy hatalmas, amúgy ZIL márkájú szovjet gyártmányú teherautó, rajta egy motoros, önjáró, kézi irányítású gépezettel.

A sofőr azonban nem jutott el a kijelölt helyre, mert a Széchenyi térnél – ahová akkor még be lehetett hajtani – megszondáztatták. Ittas volt, nem mehetett tovább a rakománnyal, hiába várták. Az akciót elnapolták. Az éber rendőrt természetesen Leonárd Lajosnak hívták.”