Zajlik a munka a Nagyharsányi Szoborparkban. Fotó: Péter Ágnes
„Komplex restaurálás, 140 alkotás tudományos feldolgozásával és újrainduló alkotói szimpózium – három új szobor megvalósulásával és három korai alkotás restaurálásával példa nélküli megújuláson megy keresztül a Nagyharsányi Szoborpark. A Villányi-hegység ikonikus kulturális helyszíne a Mohács 500 program keretében kap új lendületet.
A Nagyharsányi Szoborparkban közel 20 éves szünet után, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Symposion Alapítvány az idén nyáron újra egy szobrászati és restaurátor közös szimpóziumot szervezett. A program részeként július 31-én a szoborpark létrejöttében fontos szerepet vállalt művészeket és szervezőket várják egy múltidéző, kötetlen beszélgetésre.
Mindez a Fókuszban a Nagyharsányi Szoborpark címet viselő komplex projekthez kapcsolódik. Ennek keretében új alkotásokat helyeznek el, illetve átfogó restaurálási, művészettörténeti és dokumentációs programot is megvalósít. A munkálatokat Péter Ágnes szobrászművész, a Symposion Alapítvány elnöke vezeti, aki egyben a komplex programot összefogó Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága (DDNP) által létrehozott ötfős kuratórium főkurátora is.

A program célja nem pusztán a fizikai helyreállítás, hanem a szellemi örökség újraélesztése is: a hatvanas–hetvenes években működő szobrász szimpóziumok és alkotótelepek szellemisége, közösségépítő ereje is újra teret kapott.
Az új szobrok elkészítésére szóló felhívásra 24 pályamű érkezett, ezek közül három nyertes alkotás valósulhat meg: Miklya Gábor – SHIFT / Elmozdulás, Hegedüs Éva – Nyugvópont és Sárkány Balázs – Hosszúhajú állat IV – A jólfésült című művei.
A kuratórium számára fontos volt, hogy a művek ne csak kortárs szemléletet képviseljenek, hanem párbeszédbe lépjenek a hetvenes évek szobrászatával – illeszkedve a szoborpark karakteréhez.
Új szimpózium indult – ahol a restaurátor hallgatók mestereikkel, illetve a szobrászművészek dolgoztak egymás mellett
A szoborpark átfogó felújítása és szellemi újraaktiválása részeként újraindult tehát a régióban a hosszú időre megszakadt szobrász szimpózium.
Húsz éve vártunk erre a pillanatra!
– fogalmazott Péter Ágnes.
Az alkotótábor június 27-én vette kezdetét, másnap pedig Villányban egy szakmai konferencia alapozta meg az együttműködést. A rendezvényen restaurátorok, szobrászok, hallgatók és a kuratórium tagjai vettek részt – valódi, családias szimpóziumi hangulatot teremtve. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatói és hallgatói aktívan részt vettek a munkában, melynek keretében a három új szobor elkészítése mellett három korábbi mű restaurációjára is sor került. (Emellett a Mohács 500 keretében a szoborpark valamennyi alkotásának állagvédelmére, restaurálására és helyreállítására is sor kerül)

Új terek, új viszonyrendszerek
A három új alkotás nem pusztán mennyiségi bővítést jelent: a szoborpark térbeli logikája is újragondolásra kerül. A meglévő művek közül több áthelyezésre kerül, hogy a kompozíció összhangba kerüljön a friss koncepcióval. Ennek jegyében például Gaál Tamás monumentális szobra is új, kiemelt helyet kap a parkban – az elhelyezés szakmai döntésébe Dévényi Sándor építész, az MMA Pécsi Regionális Munkacsoportjának elnöke is bekapcsolódott.
A megújulás nem áll meg a fizikai restaurálásnál: elindult a Villányi Nemzetközi Szobrász Symposium teljes művészettörténeti feldolgozása. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásával szoborregiszter, katalógus, 3D dokumentáció, riportsorozat és dokumentumfilm is készül.
– Fontosnak tartjuk, hogy ez az egyedülálló szobrászati örökség digitálisan is, a világ bármely pontjából elérhető legyen, különösen a fiatalabb generációk számára – hangsúlyozta Péter Ágnes.

Tisztelgés a szoborpark létrehozói előtt
A szoborpark teljes felújításának megkezdése alkalmából szervezett találkozóra a szoborpark mai gondozója és működtetője, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a felújítást és a kapcsolódó programokat előkészítő és felügyelő, általa életre hívott szakmai kuratórium, valamint a Symposion Alapítvány július 31-én 18 órai kezdettel nyilvános kerekasztal beszélgetést szervez a résztvevő művészekkel és szervezőkkel a Villányi Nemzetközi Szobrász Szimpóziumról, az egyéni és közös élményekről, az alkotásokról, a szoborpark létrehozásáról és a Mesteriskoláról, az éppen zajló Ördögkatlan Fesztivál közönségének bevonásával. Ezen vesz részt, s tart vetítettképes előadást Farkas Ádám, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az egykori szimpóziumok meghatározó alkotója.
Farkas Ádám maga is úgy látja, hogy a mostani program nemcsak megőriz, de újrafogalmaz is.
– Üdvözlendő, hogy létrejött ez az új program, amely a Villány–Nagyharsányi kőszobrász művésztelep történetét és értékeit mutatja be. A művésztelep, különösen a hetvenes-nyolcvanas években, országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű volt – emelte ki a szobrászművész.
Farkas Ádám az 1980-as években kapcsolódott be a Nagyharsány térségében zajló munkába, akkor, amikor már nemzetközi résztvevőkkel szerveztek alkotótáborokat. A kezdeti években egy nemzetközi csapattal dolgoztak a volt bánya területének kreatív átalakításán. Ekkor született meg a Kőesés című monumentális installációja is: egy 16 méter magas, 22 méter széles, kőből épített kompozíció, amely a hegyről leguruló sziklatömbök mozgását idézi.
A rendszerváltás után – Issei Amemiya japán szobrásszal és Bencsik Istvánnal együttműködésben – egy különleges japán–magyar projekt résztvevője lett: az országszerte lebontott kommunista szobrok helyére készültek új alkotások. Farkas Ádám a recski munkatábor emlékhelyén készített nagyszabású emlékművet, amelyet élete egyik fő művének tekint.
– A nagyharsányi művésztelep meghatározó szakmai állomás volt számomra. Később a szimpózium rendszer országossá bővült, így az Országos Symposion Társaság szóvivőjeként is képviselhettem ezt a törekvést – emlékszik vissza Farkas Ádám.
A most zajló művészeti szimpózium zárásaként, az új és restaurált alkotások ünnepélyes átadására augusztus 15-én kerül sor a Nagyharsányi Szoborparkban. A Nagyharsányi Szoborpark megújulása nemcsak fizikai rehabilitáció, hanem a magyar szobrászat egy különleges korszakának méltó újraértelmezése is. „
Eredeti írás: bama.hu
