„A bledi krémes elkészítése során többször is megjelenik a hetes szám.
Ha a szlovénokat a hagyományos ételeikről kérdezzük, a legtöbben valószínűleg megemlítik majd „Bled édes királynőjét”. Az eredeti nevén Blejska kremšnita-t magyarul bledi krémesnek hívjuk, bár ez is kissé csalóka, mert a helyszínen járva szinte mindenhol az angol cream cake, azaz lefordítva krémtorta kifejezésbe botlunk. Bárhogy is nevezzük, az viszont tény, hogy a sütemény az egyik legismertebb szlovén desszert, amelyet túlzás nélkül minden sarkon megkóstolhatunk a Bledi-tó partján. De nézzünk először körbe!
Szlovénia egyik legkedveltebb turistacélpontja a Júlia-Alpok árnyékában, sűrű erdőkkel körülvéve fekszik. A Bledi-tavat egy szigorú középkori vár őrzi, a kristálytiszta alpesi tó közepén egy szigettel. Utóbbi a bolygó egyik legszebb templomának és egy „kívánságharangnak” ad otthont: a 16. századi harangot maga a pápa szentelte fel, és úgy tartják róla, hogy teljesíti azokat a kívánságokat, amiket akkor mormolunk el, amikor az megszólal. Bled azonban édes emlékek gyűjtésének lehetőségével is kecsegtet: ez pedig a híres krémese. A süteményt hirdető táblák abban a pillanatban felbukkannak a szemünk előtt, ahogy betesszük a lábunkat a tó partjára. Szinte minden kávézó felvette a kínálatába, így a kóstolót mi sem hagyhattuk ki.
A cukrászdában megtudtuk, a bledi krémes tortát 1953 óta szolgálják fel itt, röviddel az ünnepelt cukrász, Ištvan Lukačević érkezése után. A Szerbia északi részéről származó, ám magyar nemzetiségű cukrász kétségtelenül jól ismerte a sütemény változatait a régióban. Elkezdett kísérletezni a leveles tésztával, a vajjal és vaníliakrémmel, amit addig folytatott, amíg nem talált valami ellenállhatatlanul ízleteset. Bizonyos hőmérsékletekre és arányokra is szükség volt ahhoz, hogy a tészta rendesen megkeljen, és könnyű, levegős maradjon. Ráadásul az édesség készítése során még a hetes szám is megjelenik. A leveles tésztát ugyanis hétszer hajtogatják, majd egy éjszakán át pihentetik, a sütés előtt. A vaníliakrémnek 7 perces főzésre van szüksége, majd lehűtött krémes rétegre egy adag finoman édesített tejszínhab kerül, a tészta tetejét porcukorral meghintik és minden szeletet hétszer hét centiméteres négyzetre vágnak.
Az édesség szempontjából a hetes szerencseszámot tovább is folytathatjuk, hiszen a bledi krémest minden héten, a hét minden napján elkészítik. Azt is megtudjuk, hogy egy adott napon akár 3500 szeletet is eladnak belőle.
A történet statisztikáinak utánaolvasva még egy érdekes adatra bukkantam: a 2019-es évben például összesen 15 millió szelet bledi-krémest szolgáltak fel, amihez több mint 131 tonna lisztet, 8437 millió tojást és 1 556 000 liter tejet használtak fel. Ha ezt a 15 millió krémes süteményt egymás mellé raknánk, akkor elérnénk az összesen 1050 kilométert, szóval a szlovén tótól egészen Nápolyig jutnánk.
És végül még egy érdekesség: a krémes elődje már az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodásának 18-19. századi aranykorában is létezett. A Habsburgok egykori többnemzetiségű államszövetségének országaiban szinte mindegyikben megtalálhatjuk a sütemény különböző változatait: a bosnyákok a krempitat, a lengyelek a kremówkat, a szlovákok pedig krémešt készítenek. A szlovén változat a kremna rezina néven ismert, ami az oltalom alatt álló eredet-megjelölésnek köszönhetően kizárólag a Bledi-tó cukrászdáiból származik.”
Címlap fotó: JEKI GABRIELLA
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
