Kós Zoltán 
"Előfordulnak itt különleges, kevésbé ismert, védett gombafajok is..."
„A Maros-ártér számos ritka és védett állatnak és növénynek ad otthont – hívja fel a figyelmet honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park. Előfordulnak itt különleges, kevésbé ismert, védett gombafajok is, amilyen például az őzlábgalóca. Ez a galóca ráadásul védett.
Idén november elején érkezett elegendő csapadék ahhoz, hogy a talaj elég nedves legyen a gombák megjelenéséhez a Maros árterében. Most olyan fajok is felbukkantak, amelyek az év e szakában már nem jellemzőek, inkább korábban lehet őket észlelni. Ilyen például a nagyon karakteres megjelenésű és természetvédelmi oltalom alatt álló őzlábgalóca, mely jellemzően a nitrogéndús, legeltetett gyepterületeket kedveli. Ez védett galóca, természetvédelmi értéke példányonként 5 ezer forint. Védettségét az indokolja, hogy az élőhelyéül szolgáló, hagyományos módon legeltetett területek az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkentek hazánkban.
Egyre kevesebb van belőlük
Az őzlábgalócának a Maros-ártérben a nemzeti park kezelésében élő, őshonos magyar szürke szarvasmarhákkal legeltetett ártéri gyepeken vannak állományai. Két évvel ezelőtt itt nagy tömegben jelentek meg szeptember-október fordulóján. Még tavaly is szép számmal lehetett látni őzlábgalócákat – idén viszont csak néhány példány bújt elő.
Nem csak a galóca lepi el az árteret
Az őzlábgalóca szinte teljesen fehér színű gomba, tönkje, gallérja, lemezei és kalapja is fehér. Emiatt már messziről feltűnő a legeltetett, zöldessárga színű gyepeken. Külleme azért nem mindennapi, mert kalapjának egész felületét, valamint tönkjének a gallér alatti részét is nagy méretű, durva pikkelyek borítják. A hozzá hasonló tüskés galócától az különbözteti meg, hogy kalapjának pereme szabályosan csipkézett.
Az őzlábgalócák mellett egyéb, gyakoribb fajok is megjelentek most. Ilyen a sokak által ismert és kedvelt nagy őzlábgomba, amely az ártéri erdőkben és a gyepeken is előfordul. Szintén látható novemberben a nagyon feltűnő sárga gévagomba is, amely inkább tavaszi-nyári szezonra jellemző. Nagy méretű, élénksárga telepei már messziről láthatók a folyóparti, korhadt fákon.”
Eredeti írás: SZABÓ IMRE
Fotó forrása: delmagyar.hu
About the Author
Nagy István 