Nagy István 
A Grand Café Dr. Zhivago ideális egy moszkvai vacsorához. Miniszterelnök úr jól választott mostani moszkvai útja során. Szemben a Kreml, a Vörös tér, az orosz parlament. Az étterem a Hotel Nacional földszintjén van. Ide belépve érezni a történelem lüktetését. 1903, a szálloda megnyitása óta számos történelmi személyiség fordult meg itt. Artyom Muhin a közel múltban lett az étterem sztárchefje, miután számos orosz és külföldi étteremben kápráztatta el a betérőket tudásával.
A magyar miniszterelnök mostani moszkvai látogatásának tétje azonban ennél sokkal nagyobb. Számíthatunk-e Oroszországra és Oroszország számíthat-e ránk? Kimondatlanul is ez a kérdés lényege.
Nyilvánvalóan Moszkvában is látják a magyar-amerikai viszony mostani „aranykorát”, ahogyan Orbán Viktor jellemezte a két ország mai viszonyát, és joggal tarthatnak attól, hogy Amerika előbb vagy utóbb igyekezni fog éket verni Magyarország és Oroszország közé.
Számos példa bizonyítja, hogy semmi sem örök, még az öröknek kikiáltott barátság sem. Az oroszok joggal kérdezhették meg Vucic szerb elnököt, hogy miféle orosz-szerb barátságról lehet beszélni, ha a szerb elnök hol ide, hol oda tesz gesztusokat, sőt szerb gyártású fegyverek jelennek meg az ukrán fronton.
Az örmény és azerbajdzsáni vezetés is belefutott Trump ölelésébe. Az amerikai közvetítéssel létrehozott örmény-azerbajdzsáni béke lehetővé teszi az amerikai katonai erő megjelenését a térségben, ami azonnal az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok csökkenéséhez vezetett.
Putyin elnök a mostani találkozó sajtónyilvános részen aláhúzta, hogy az „egyre bonyolultabb mai helyzetben kapcsolataink megmaradtak, sőt továbbra is fejlődnek.” Mindennek alapja az, hogy a két ország kapcsolata pragmatikus, azaz ideológiáktól mentesen konkrét dolgokra irányulnak. Nem minden kérdésben van egyetértés, de a kapcsolatok légköre olyan, hogy mindenről őszintén lehet beszélni.
Az orosz elnök szavai vélhetően megnyugtatták a magyar vezetést. Az orosz fél továbbra is jóindulattal viszonyul Magyarországhoz, folytatódhat az együttműködés. És ami szintén fontos, az orosz fél érdekelt a stabilitás megőrzésében Magyarországon.
Az orosz felet feltételezhetően nem nagyon aggasztja, hogy Magyarország több amerikai fegyvert vásárol. Akármennyit is vegyenek, a magyar hadsereg nem jelent fenyegetést Oroszországra nézve.
Oroszországot azonban joggal aggaszthatná az, ha Magyarország felvonulási területté válna egy Oroszország elleni háborúban. Az orosz katonai vezetés is figyelhette a legutóbbi Adaptive Hussars 2025 hadgyakorlatot, mely nagyságában és feladatait tekintve minden eddigi magyarországi hadgyakorlatot felülmúlt.
Putyin méltatta a magyar kormány kiegyensúlyozott Ukrajna-politikáját. A magyar kormány ellenzi az EU háborús politikáját. Egyedül aligha képes megakadályozni a háborút, de ellenzésével erőt ad azoknak, akik szintén ellene vannak egy EU-Oroszország háborúnak.
A magyar politika már nem beszél „Ukrajna területi integritásáról”, és egyre inkább hangsúlyozza a realitások talaján nyugvó béke szükségességét.
Az amerikaiak bevonása a nukleáris bizniszbe, ahol eddig az orosz fél volt a főszereplő, az amerikai fűtőelemek vásárlása, illetve a mini atomerőművek ügye nyilván felkeltette az oroszok figyelmét is. Oroszország nyilván nem akarja feladni ezt a fontos piacot és annak se örülne, ha amerikai cégek uralnák a térséget.
Az orosz fél látja, hogy a magyar miniszterelnök igazi „nagy játékossá” vált a Balkán ügyében. A magyar kormány kiállt Szerbia belpolitikai stabilitása mellett, és Vucic jövője bizonyos értelemben a magyar-szerb viszonytól is függ. Amennyiben a MOL vásárolhatja meg a szerbiai NIS olajcég orosz tulajdonban lévő részvényeit, Magyarország gazdasági és politikai befolyása jelentősen megnőhet.
A magyar kormány az EU-tól eltérő politikát folytat Bosznia-Hercegovina ügyében is. Azzal, hogy nyíltan Milorad Dodik mellé álltak az ellene folyó harcban, Magyarország lényegében azt mondta, hogy az EU felügyelete alatt működő államrendszer nem tarható fenn, és újra kellene rendezni a balkáni ügyeket, mielőtt még ott is elindul a háború.
Az Orbán-Putyin-találkozó túlmutat a kétoldalú kapcsolatokon. Azt jelzi a világnak, hogy nem egyszerűen békére van szükség Ukrajnában, hanem egy olyan megállapodásra, amely kialakítja a biztonságos együttélés kereteit Európában.
Azt is jelzi, hogy egy ilyen megállapodás nem csak néhány nagyhatalom ügye. Figyelembe kell venni olyan államok érdekeit és erőfeszítéseit, mint Magyarország. Putyin is, Orbán is pontosan tudja, hogy a kisebb államok rovására teremtett békék, Trianon is ide tartozik, semmit nem oldottak meg, és gyorsan új háborúhoz vezettek.
A magyar miniszterelnök alaposan megdolgozott a moszkvai vacsoráért. Vállalta a moszkvai utat olyan időkben, amikor minden európai partnere háborúzni akar. Vállalta azt is, ami majd csak most jön, az újabb támadásokat. Az első pofonok már jönnek: Karol Nawrocki lengyel államfő például eljön a V4-országok államfőinek tanácskozására, de lemondta a találkozóját a magyar miniszterelnökkel. Pont az a lengyel politikus, akitől változást remélt Magyarország.
About the Author
Kós Zoltán 
