Nagy István 
Számoljuk a napokat, hányat kell még aludni április 12-ig. Nem mindegy, hogy kikre szavaz szeretett népünk, sőt nagyon is nem mindegy, de azért egész biztos, hogy a világ a magyar választások után is állni fog. Nekünk pedig újra és újra döntenünk kell, hogy milyen világban akarunk élni.
Most ugyanis még van választási lehetőség. Új világrendről beszélünk, de új világrend van ilyen is, meg olyan is.
Napóleon annak idején új rendet teremtett Európában. A hódításokkal új piacot szerzett a francia tőkének. A kontinentális zárlattal kizárta az angolokat Európából. Nekiment a klasszikus uralkodóházak, a Habsburgok, a Bourbonok, a Romanovok és mások uralmának.
Ez utóbbiak persze nem tűrték, és Napóleon waterlooi veresége után megteremtették a saját világrendjüket. A Szent Szövetség, az orosz–porosz–osztrák szövetség biztosította a régi monarchiák uralmát. Elfojtott minden forradalmat, köztük a magyart is 1849-ben. A francia tőke visszaszorításával utat nyitott a német tőke felemelkedése előtt. Az angolok csendestársként álltak a szövetség mögött. Eljátszották a „mi vagyunk a demokrácia” szerepet, közben a brit áruk ismét özönlöttek az európai piacokra.
Az idillt a német tőke rohamos fejlődése zavarta meg. 1871-ben az egymással versengő német fejedelemségek Német Birodalommá egyesültek. A német ipar lehengerelte Európát. A német tőke nem először és nem utoljára életteret követelt magának. A gyarmatok világa már foglalt volt, maradt tehát Európa. A világháború elkerülhetetlen volt.
1918 után az angolok és a franciák akartak új világrendet teremteni, immáron amerikai segédlettel. Két dologra nem számítottak. Minél nagyobbat rúgnak a németekbe, annál gyorsabban fog a reváns vágya megjelenni és jön Hitler, vagy bárki más. De nem számítottak arra sem, hogy 1917 szülöttje, a Szovjetunió túléli a születés kínjait, és beleszól a világ ügyeibe.
Hitler új világrendje a német tőke uralma volt. De elszámította magát. A tőkés világban mindig voltak és lesznek vezető hatalmak, de a tőkés világrend is előbb-utóbb egyezségekre épül. Hitler egyeduralma csak ideig-óráig volt megoldás a kapitalizmus gondjaira, hosszú távon a tőkés világ létét is veszélyeztette. A többi tőkés ország is gyűlölte a szocialista Szovjetuniót, de megértették, legalább is átmenetileg, hogy az ideológiai alapú háború visszaüt.
1945-ben a nagyhatalmak új világrend mellett döntöttek. Létrejött az ENSZ, ahova bármelyik ország beléphet. A világ irányítása öt nagyhatalom, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és a Szovjetunió kezébe került. Ők vétójogot kaptak, ezzel elkerülendő, hogy bármelyikük ellen lépjenek fel a többiek.
1990 után azonban megjelentek a repedések. Nem szűnt meg ez a világrend, de a repedések már éreztették hatásukat. Az európai szocialista országok legyőzésével az erőegyensúly elbillent Amerika felé. Amerika élt a helyzettel, neki látott az amerikai tőke korlátlan uralmára épülő világ kiépítésének.
Amerika örömét azonban napjainkra több dolog is megzavarta. Először is, magához tért Oroszország és jelezte, hogy az 1945-ös világrendet nem akarja amerikai uralomra felcserélni.
Másodszor, megjelent Kína, amely két dologban rendítette meg Amerikát. Bizonyossá vált, hogy Kína képes átvenni a vezető szerepet a technológiai fejlődésben, és csak idő kérdése a gazdasági vezető szerep megszerzése. Láthatóvá vált az is, hogy a kínai szocializmus jobb megoldásokat kínál az embereknek, mint az amerikai, nyugati modell.
Új helyzetet teremtett az is, hogy a tőkés Európa bomlásnak indult. A német–francia tőke nem akarta egyenlő partnerként elfogadni a kelet-európai új tőkés erőket, köztük a magyar tőkét sem. Nem tudta kezelni a nyugati társadalmak belső válságát. Mindez együttvéve belevitte az EU-t az Oroszország elleni háborúba.
Trump felismerte a veszélyt, amely nem csak Amerikát, de az egész tőkés világot fenyegeti. Úgy döntött, hogy ez az utolsó pillanat arra, hogy Amerika a még meglévő eszközeivel átvegye a világ irányítását. Abban bízik, hogy a nyugati világ beletörődik ebbe, mivel más megoldást a tőkés rendszer megmentésére ők sem látnak.
Erről szó a trumpi Béketanács, de erről szól a Venezuela elleni agresszió, a Kuba elleni szervezkedés, az Irán elleni fellépés és sok egyéb.
Kell-e nekünk a trumpi világrendet választani? Nem! Ma már látunk más megoldásokat. Kína globális kormányzást javasol egymás tiszteletére, a kölcsönös érdekeltségre, a békés megoldásokra építve. Az „Egy övezet, egy út” program máris hatalmas együttműködési lehetőséget teremt. A BRICS is választási lehetőség.
Oroszország előterjesztette a Nagy Eurázsiai Partnerség kezdeményezést, és működik az Eurázsiai Gazdasági Unió is.
Áprilisban nem erről döntünk, de előbb-utóbb Magyarországnak is ki kell mondania viszonyát ezekhez a folyamatokhoz.
Bátorság és előrelátás kell ahhoz, hogy ne sodródjunk háborúba, de ahhoz is, hogy időben jó partnereket találjunk.
About the Author
Kós Zoltán 
