A szőlősorokban a takarónövényzetnek nagy szerepe van szüret idején is Forrás: TEOL illusztráció
„Egy friss kutatás szerint a szőlőtermesztés során alkalmazott talajtakarás nemcsak a felszínen hat, hanem mélyen a talajban is jelentős változásokat indít el. Ez a módszer, vagyis a takarónövényzet alkalmazása a szőlőültetvényeknél, a szekszárdi borvidéken is népszerű. Bár vannak ellenzői is.
A Penn State kutatói olyan ültetvényeket vizsgáltak, ahol füvet ültettek a szőlősorok közé, illetve olyanokat, ahol a tőkék környékét hagyományosan növénymentesen tartották. A fű ültetésének célja eredetileg a gyomok visszaszorítása és a vegyszerek csökkentése volt, de kiderült, hogy a talajra és a szőlőtermesztés egészére gyakorolt hatása ennél jóval összetettebb. – számolt be a kutatók munkájáról az Origó. A takarónövényzet alkalmazása elterjed a szekszárdi borvidéken is.
Takarónövényzet minden sorba, vagy minden másodikba?
A szekszárdi és a tolnai borvidéken nem újdonság, hogy minden második szőlősorban takarónövényzet van. Ennek a módszernek jellemzően praktikus oka van, főleg szüret környékén. A feltárcsázott talajon – esős napok után – csúszkál a traktor, a kombájn, de a kézzel szedő emberek is. Míg a füves szőlősorokban ez nem okoz gondot.
A takarónövényzetnek azonban ennél – a kutatások szerint – sokkal fontosabb szerepe van.
A kutatás során a talaj mikrobiológiai összetételét nemcsak a felszínen, hanem egészen három láb, vagyis közel egy méter mélységig vizsgálták. A kutatók 401 mintát elemeztek különböző mélységekből két egymást követő növekedési szezonban. Az eredmények meglepőek voltak: bár a fű gyökerei jellemzően csak 15–30 centiméter mélyre hatolnak, a talaj mikroorganizmusainak összetétele ennél sokkal mélyebben is megváltozott. A baktériumok és gombák közössége még egy méteres mélységben is reagált a felszíni növényzetre.
A szekszárdi borvidék két kiváló szakemberét is megkérdeztük a saját gyakorlatukról. Módos Ernő, az Alisca Borrend Nagymestere elmondta, az inkább jellemző, hogy nem minden sort, hanem minden második szőlősort füvesítenek a termelők. A lejtős területeken – a borvidéken sok ilyen van – megfogja a fű a vízmosásokat, ugyanakkor ilyen aszályos években, mint ami pár éve jellemző, a fű inkább elszívja a nedvességet a szőlőtől. Az sem előnye ennek a megoldásnak, hogy nem szabad hagyni magasra nőni a gazos füvet, mert az betegséghordozó.
Vesztergombi Csaba, a szekszárdi hegyközség elnöke másként látja:
– Sokáig gazdálkodtunk úgy, hogy egyik sorban takarónövény volt, a másik sort pedig tárcsáztuk. Ma már inkább minden szőlősorban növénytakaró van.
A tapasztalatunk az, hogy éppen a vízháztartás megőrzése miatt szerencsés ez a megoldás. Évente egyszer mélylazítunk ősszel, szüret után.
Versenyeznek vagy alkalmazkodnak a növények?
A hagyományos gyakorlat szerint a szőlőtőkék környékét növénymentesen tartják, hogy ne legyen verseny a vízért és a tápanyagokért. Az új eredmények azonban azt mutatják, hogy a szőlő és a fű akár jól meg is férhet egymás mellett. Ennek oka, hogy a szőlő gyökerei jóval mélyebbre, akár egy méternél is mélyebbre nyúlnak, míg a fű a felső rétegekben marad. Így a két növény eltérő talajszinteket használ, és nem zavarják egymást. Sőt, a kutatók szerint a szőlő alkalmazkodhat is ehhez a helyzethez, és mélyebb gyökérzetet fejleszthet, ahol stabilabb a víz- és tápanyagellátás.”
Eredeti írás: Mauthner Ilona
Fotó forrása: teol.hu
