Nagy István 
A dagonya remek hely. Sáros, pocsolyás hely, amibe jókat lehet hemperegni, élvezni az életet. A disznók életpályamodelljéről nem folyik társadalmi vita, a disznók között sem bocsájtják társadalmi egyeztetésre. Könnyen lehet, hogy nem is tudják, merre vezet az út a dagonyából, úgyhogy ne rontsuk el az örömüket!
Hemperegni, gond nélkül élni mi is szeretünk, és jobb, ha tőlem tudják, hogy nekünk is megvan a mi kis dagonyánk. Úgyhogy, drága, honfitársaim, üdv az össznemzeti dagonyában!
Nincs ebben semmi dehonesztáló. A dagonyában otthon vagyunk. A nagyvilág gondjaival nem kell törődni. Mit nekünk te éghajlatváltozás! Ki törődik azzal, hogy nem lesz víz, nem lesz energia, nem lesz ennivaló?
Órákat vitatkozunk, na nem az agorán, mint a görögök egykor. Ma már aki egy kicsit is ad magára, az podcastot csinál. Te meg, babám, hallgasd, okulj belőle! A világot nem váltjuk meg, de a szellemi dagonyát élvezzük
A dagonyában is van kormány, sőt mondjuk úgy, hogy a kormány van a dagonyában. A dagonyai kormány stratégiája világos: ne akarj kimászni a dagonyából!
Ne akarjunk nagyok lenni! Mire vitte Hunyadi Mátyás? Kellett neki reneszánsz birodalom corvinákkal? Csak gond van vele. Jöjjön a török, jöjjön az osztrák, ott nem kell gondolkodni, megmondják, hogy mit tegyünk.
A szocializmussal is az volt a baj, hogy ki akarta vinni a népet a dagonyából. Kezdtük behozni a lemaradást, amit még a honfoglalók okoztak. Tanultunk! Dolgoztunk! Hittünk abban, hogy csak a tudás és a munka visz ki a pocsojából. Kezdtünk jobban élni, mint a szomszédjaink. Megtanultunk büszkének lenni. Elégedettek voltunk, nem akartuk a más földjét elvenni. Béke volt.
A mai dagonya-szabályok szerint Orbánt is utálni kell. Többszörösen is! Haverkodott Trumppal is, Putyinnnal is, de még a kínai elnökkel is. Mi volt ebben jó? Csak megharagudtak ránk mások, akik nem voltak jóban egyikőjükkel sem. Most bezzeg van világos külpolitika: csináld azt, amit a gazda mond! Ha hallgatsz rá, nyugodj bele, maradhatsz a dagonyában.
A kínaiakra külön is pipások vagyunk. Minek hozzák ide a vasútjukat, a gyáraikat? Minek nekünk a 22. századi technológia? Nehogy már ők oktassanak bennünket!
Az oroszoknak a szemük se áll jól! Nem kell nekünk Paks2. Minek? Vegyük meg a németek szélkerekeit. Igaz, hogy drága, de ahogyan Svejk mondja, tucatjával olcsóbb. Az is igaz, hogy Magyarország nem egy szeles hely, de a dagonyából nézve, ennek nincs jelentősége.
A dagonyában jó, ez a természetes közegünk. Sár van bőven, kenhetjük egymásra kedvünk szerint. Elvehetjük a másiktól az ajándék nasit, amit a gazda bedobott. Belerúghatunk egymásba, kitúrhatjuk a másikat. Mennyei érzés!
Persze nem ártana tudni, hogy a Tisztítótűz akciótól nem lesz több kenyér, nem lesz olcsóbb a benzin, az életünk sem lesz hosszabb, és ráadásul a tűzben magunkat is megégethetjük.
Elárum kedves dagonya-társaim, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sem teremt több nemzeti vagyont. A vagyont elveszi a régi tulajdonostól és odaadja másnak. Le merem fogadni, hogy közben pár száz millióval csökken is az a vagyon.
A dagonyában kellemes az élet. A dagonya-kormány gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk. Minden nap újabb meglepik! Fogadásokat kötünk, hogy ki váltanak le holnap. Kedvenc zöldségesem megijedt, amikor meghallotta, hogy Paks2 vezérigazgatóját is leváltották. Lehet, hogy engem is leváltanak? – kérdezte. Ne álmodjon mártíromságról, mondtam. A dolgozó embert senki sem fogja leváltani, legfeljebb tönkretenni.
Szóval, remekül szórakozunk. Hála az új dagonya-kormánynak most már valós időben kimutatja, hogy melyik vonat mennyit késik, Igaz, ettől nem lesz több mozdony és kocsi, de ez lényegtelen. Drága pénzen azt is bemutatják, hogy melyik kórházban mennyi a kórházi fertőzés. Ilyet bizony jó tudni, de ebből se lesz több orvos és nővér.
Ne gondold, hogy csak a kormány dagonyázik. Jó lenne, de sajna, nem így van. Mellette van szellemi életünk színe-java, már elnézést az ilyen dagonya-idegen szavakért. Leváltanak mindenkit, aki útban van, vagy akinek az állását már elígérték másnak, már rendőr viszi egy legális párt szervereit, szellemi életünk kiválóságai pedig arról vitatkoznak, hogy ez már diktatúra, vagy csak önkényuralom, netán a modern európai politikai kultúra vívmánya.
A nagyok mellett mi is ott vagyunk, derék népünk fiai és lányai. Azt mondták, hogy ott jó lesz, dőzsölhetünk, menjünk hát velük! Azt elfelejtették mondani, hogy dagonyában sem jut mindenkinek víz és sár, ennivalóról nem is beszélve. Egy ideig jó rugdosni a szomszédot, örömködni, hogy a másikat elzavarták leveses fazéktól, netán az ólát is elvették. De aztán nekünk is kéne valamit enni!
Isten őrizz, hogy a valóságos dagonyák lakóihoz hasonlítsam magunkat. Ha lenne felmérés, hogy melyikünk erkölcs szinte jobb, melyikünkben van több tisztesség, lehet, hogy ők nyernének.
Engem más aggaszt. A dagonyából az út nem a világfejlődés és a civilizáció magaslataira vezet, hanem a vágóhídra. A mi össznemzeti dagonyánkból minél gyorsabban ki kellene jönni, de nem a vágóhíd felé.
About the Author
Kós Zoltán