szerkeszto 
Olyan könyvet mutatunk be, amelyet az osztrák olvasóknak írtak, de mi, magyarok is érthetünk belőle.
Franz-Stefan Gady „Támadás – amikor a háború hozzánk jön” című könyve nem egy újabb mű a számtalan, magukat csalhatatlannak és mindent tudónak hirdető politológusok, újságírók, influenszerek tollából, hanem alapos, tényekre épülő elemzés.
Franz-Stefan Gady védelmi elemző és kutató a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetében (IISS). Személyes tapasztalatokat is szerzett a háborúról és a hadviselésről Irakban, Afganisztánban, sőt Ukrajnában is. Szakértelmét igénybe veszi több NATO-ország hadvezetése is.
Gady egy új műfajt művel. Nem nevezhető katonai szakkönyvnek, mert nem az. De a hadsereg helyzetéről, a stratégiai lehetőségekről nagyon is tényszerű információkat ad. Nem is fantasztikus regény a jövőről, mivel minden megállapítás a mai realitásokba kapaszkodik, és tudjuk, hogy a szerző jövőképe nagyon is realitássá válhat. A könyv egyszerre rémisztő, már csak három év van 2029-ig. A másik oldalon megnyugtató is: még három év van, még sok mindent lehet tenni a háború ellen.
֍֍֍
El tudják képzelni, hogy három év múlva, 2029 januárjától háború söpör végig Európán? El tudják képzelni, hogy a dróntámadások, a rakétacsapások már nem csak ukrán területeket érintenek, hanem német, osztrák, netán magyar városokat? El tudják képzelni, hogy egy pillanat alatt leáll az internet, az áramszolgáltatás, bezárnak az üzletek, a városok élelmiszer és gyógyszer nélkül maradnak?
A válasz nem, nem tudjuk elképzelni, A magyar közvélemény vonakodva foglalkozik a háború kérdésével, miközben Ausztriában, Németországban könyvek sokasága jelenik meg egy lehetséges háborúról. A magyar közvélemény nem hitte el a Fidesznek, hogy rohanunk a háborúba. A Tisza még rá is játszott erre. Felelőtlenül, bűnös módon, de erről majd később.
A szerző nagyon meggyőzően vázolja fel a képzelt háborút.
2028. november 11.
Hajnali 4 órakor ismeretlen tettesek átvágják a Litvánia és Svédország közötti villamoskábelt. Vilnius sötétségben ébred. Orosz katonai gépek repülnek be „véletlenül” a litván légtérbe.
2028. november 15.
A balti államok, Finnország és Lengyelország védelmi intézkedéseket követelnek az EU-tól.
2028. november 16.
A közösségi médiában manipulált filmek jelennek meg arról, hogy NATO-csapatok vonulnak be Ausztriába. Az osztrák állami szervek mérlegelik, hogy miként tud Ausztria védekezni háború esetén. Az eredmény több, mint kijózanító: sehogy, nincs elég mozgósítható katona, nincs elég gyógyszer- és élelmiszertartalék. Lőszer egy-két napra elég.
2028. november 17.
Orosz csapatokat küldenek Belarusz területére közös hadgyakorlat címén. Estére a bécsi üzletekben megkezdődik a tömeges élelmiszervásárlás. Elindul a pánik.
2028. november 18.
Nő a feszültség a Balkánon. Ausztria további ötszáz katonát küld Koszovóba.
2028. november 19.
Alsó-Ausztria több városában kialszik a villany. 240 ezer háztartás áram nélkül marad. Vélhetően orosz terrorakció, jelenti a hírszerzés.
2029. január 22.
Hajnali 2:45-kor orosz csapatok vonulnak be Litvániába, hogy humanitárius folyosót biztosítsanak Oroszország és az ugyancsak orosz terület, Kalinyingrád között. Az osztrák rádió bemondja, hogy 12 ezer orosz katona érte el Litvániát. Az osztrák kormány bizonytalan. Nem tudni az EU és az USA reakcióját.
Az osztrák vezérkar jelzi: az oroszok megtámadták az osztrák internethálózatot. A légvédelem nem kap információt a NATO-tól, így nem tudnak védekezni az orosz légitámadás ellen.
Az elhárítás jelzi, hogy orosz ügynökök hónapok óta Ausztriában vannak és terrorakciókra készülnek. A kormány dönt a légtér, a határok, a katonai létesítmények fokozott védelméről.
2029. január 23-25.
Az orosz légierő bombázza az északi német kikötőket. A NATO dönt arról, hogy 400 ezer katonát, köztük 100 ezer amerikait, küld a kelet-európai hadszíntérre. A NATO csak az olasz kikötőkben tudja az utánpótlást kirakodni. Ausztria válik a fő tranzitútvonallá.
2029. január 26.
Az orosz hadsereg bombázza és drónokkal lövi az osztrák utakat, és az áthaladó NATO-csapatokat. A német Bundeswehr sürgősen Patriot-rendszereket küld Ausztriába.
Orosz különleges alakulatok blokkolják a Bécs és Linz közötti összeköttetést. Gyakorlatilag megszűnik a gázellátás. Az ország már fagyoskodik. Az osztrák kormány különleges bunkerbe települ át.
2029. január 27.
Bécsben kitör a káosz. A közlekedés csak részlegesen működik. A bankok és az élelmiszerüzletek nem működnek. A lakosságot felszólítják, hogy ne hagyják el a lakásokat.
Az osztrák és a német kancellár megállapodik: a német hadsereg bevonul Ausztriába. Az ország a NATO műveleti területévé válik. Az osztrák kormány átadja az ország nagy részének operatív irányítását a NATO-nak.
És mindez csak a háború kezdete!
֍֍֍
Franz-Stefan Gady könyvének nem az a célja, hogy megrettentse az embereket. Az ördögöt azért festi a falra, hogy meggyőzze az embereket: ha nem akarnak elpusztulni a háborúban, engedjék, hogy a NATO, az EU és az osztrák vezetés alapvető változásokat hajtson végre, és az ország készüljön fel a háborúra. Ha nem teszünk semmit, „egy 2029-es konfliktusban csak részlegesen tudjuk magunkat megvédeni” – mondja a szerző.
„Oroszország mindig az európai realitás része lesz. A jövőben is keressük a párbeszédet a potenciális agresszorral, egyes témákban együtt fogunk működni. …De tudjuk, hogy Európa két pillére a biztonság és a jólét, amit a NATO és az EU biztosít” -szögezi le a szerző.
Abból kell kiindulni, a szerző szerint, hogy Oroszország még akkor is képes csapást mérni Ausztriára, ha erőit csak korlátozottan veti be. Oroszország a vegyes hadviseléssel képes az osztrák infrastruktúrát megbénítani.
Az oroszok vélhető célja az, hogy a Németország-Ausztria-Csehország alkotta háromszöget lefogják és kikapcsolják.
Várható az is, hogy az oroszok nem várják meg NATO-csapatok bevonulását Ausztriába, hanem megelőző csapást mérnek osztrák célpontokra.
Le kell mondani arról a tévhitről, hogy a semlegesség megvédi Ausztriát. Új törvényeket kell hozni, amelyek lehetővé teszik NATO-csapatok azonnali bevonulását és osztrák csapatok azonnali küldését külföldre.
Fel kell készülni arra a lehetőségre, hogy orosz támadás esetén Magyarország és Szlovákia kiugrik a NATO-ból és átengedik az orosz szárazföldi erőket. Ebben az esetben az orosz tankok egy nap alatt Bécsben lehetnek.
A magyar-osztrák és szlovák-osztrák határ védelmét legalább két dandárral meg kell erősíteni.
Fel kell tölteni a stratégiai raktárakat lőszerrel, üzemanyaggal, élelmiszerrel és gyógyszerekkel. Ausztria legyen képes legalább 60 napon át, de ideális esetben 90 napon át ellátni önmagát.
A lakosságot fel kell készíteni az oroszok információs támadására. Meg kell akadályozni, hogy az oroszok megosszák az osztrák társadalmat és a NATO ellen hangolják. Az orosz médiatámadás elhárítása centralizált média elhárító rendszert kell teremteni. A médiaháború nem csak a hadsereg, de minden állami szerv feladata.
Ausztria légvédelme kritikus helyzetben van. A lehető leggyorsabban meg kell állapodni a NATO-val, hogy adják meg a szükséges felderítési adatokat. A légvédelmi erők létszámát drasztikusan növelni kell, hogy a 24 órás szolgálat biztosítható legyen. A légvédelmet el kell látni a megfelelő mennyiségű lőszerrel.
A NATO-tagállamokkal és más érdekelt országokkal azonnali megállapodást kell kötni a hadiipari termelés fokozásáról. Érdemes a szomszédos országokkal összehangolni a lőszer -és üzemanyagellátást.
Felül kell vizsgálni a polgári védelem rendszerét. A városok, járások, tartományok hozzanak létre új légoltalmi objektumokat, újítsák fel a második világháborús légópincéket.
Biztosítani kell az önkormányzatok, a minisztériumok és a hadsereg hatékony együttműködését.
Felül kell vizsgálni a hadkiegészítési rendszerét. A covid idején 3 ezer katona mozgósítását rendelték el, de a valóságban csak 1500-at sikerült. Háború esetén 55 ezer embert kell mozgósítani, kiképezni és felszerelni.
A polgári egészségügyet alá kell rendelni a katonai egészségügyi szolgálatnak. A kórházakat fel kell készíteni óriási mennyiségű sebesült fogadására.
Nemzetközi téren mindent meg kell tenni az Európai Unió közös hadseregének felállítására.
֍֍֍
Franz-Stefan Gady egy olyan háború lehetőségét vázolja fel, amelyet Oroszország indít el. Oroszország a gonosz, a veszély, a fenyegetés, ami ellen a civilizált nyugatnak harcolnia kell. Ez a hivatalos nyugati felfogás egyik eleme.
A másik eleme az a semmivel sem megalapozott hit, hogy a Nyugat képes megvívni egy globális háborút Oroszország ellen, sőt képes legyőzni Oroszországot.
A könyv és az a tény, hogy igyekeznek meggyőzni a közvéleményt a háború lehetőségéről és megnyerhetőségéről, másról szól.
A Nyugat óriási válságban van. A gazdaságának megmentésére már csak a hadiipar felfuttatása kínálkozik lehetőségként. Ehhez pedig háború kell.
Háború kell a belső társadalmi feszültség levezetésére is. Nem akarnak polgárháborút otthon, ezért inkább nekimennek az oroszoknak.
Számos jel utal arra, hogy a Nyugat háborúra készül Oroszország ellen. Nem védekező háborúra, hanem támadó háborúra.
Ezt mutatta az a törekvés, hogy egységfront jöjjön létre Ukrajna támogatására és az Oroszország elleni akcióra. Ez most megvan! A finnek és a svédek csatlakoztak a NATO-hoz. Magyarországon a Nyugat elérte a békebarát Fidesz-kormány leváltását és egy olyan kormányt hoztak a helyére, amely mindenben teljesíti a nyugat akaratát.
A NATO ankarai csúcsértekezlete döntött a NATO3.0 programról. A NATO alapja az USA marad, de az európaiak többet fognak költeni fegyverkezésre és egységesen lépnek fel Oroszország ellen.
A magyar kormány aláírta az ankarai nyilatkozatot és Oroszországot hivatalosan is Magyarország elleni fenyegetésnek nyilvánította.
A NATO megerősíti a kelet-európai hadszíntért. A visegrádi együttműködést Lengyelország vezetésével és Magyarország részvételével a keleti front egyik pillérévé teszik.
Magyarországon már a Fidesz-kormány idején megkezdődött az ország háborús felkészítése, Felpörgették a hadiipart, jelentős vásárlásokat eszközöltek.
Magyarország háború esetén tranzitország és olyan kiszolgáló bázis lehet, amely a NATO rendelkezésére bocsájtja közlekedési infrastruktúráját, egészségügyi rendszerét, energia -és élelmiszertartalékait.
A tavalyi nagy hadgyakorlat is azt célozta, hogy a katonai és polgári szervek együttműködését összehangolják. A paksi erőművel kapcsolatos intézkedések, az óriási építkezés a közvetlen cél mellett a katonai és civilforrások együttes felhasználásának begyakorlását is szolgálták.
Franz-Stefan Gady könyve rámutat arra, hogy Ausztriát nem menti meg a háborútól a semleges státusza.
Magyarországot nem fogja megmenteni a háborútól és a pusztításoktól a NATO-tagsága. A NATO-politika elfogadása, amit most a Tisza-kormány tesz, Magyarország háborús felkészítését szolgálja. Nem a békéhez, hanem a háborúhoz visz közelebb.
Gady könyve nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy háború esetén Magyarország megpróbál kiugrani a NATO-ból. Nem kétséges, hogy a NATO nem engedné, mint ahogyan 1944-ben Hitler sem engedte. A NATO-ból most kell kiugrani, nem akkor, amikor elindultak a hadseregek. Nem kell NATO! Ki a NATO-ból!
About the Author
