szerkeszto 
Az idén is megemlékeztek a kubikusokról Mezőtúr városában. Jövőre lesz húsz éve annak, hogy a Munkáspárt helyi szervezete, és személy szerint Herceg Antal pékmester, lelkes lokálpatrióta és a Munkáspárt tagja, új hagyományt indított útjára. Emlékezzünk meg a kubikusokról, akik valaha ebből a térségből indultak el, hogy vasutakat, hidakat, csatornákat építsenek!
Két évtized alatt az ünnepség városi rendezvény lett, az önkormányzat is beiktatta a városi megemlékezések sorába. Az egykori „ellenzéki” ünnepből hivatalos esemény lett, ahova már bárki politikai félelmek nélkül is elmehet.
Az idén is sokan vettek részt. Mezőtúr városát Patkós Éva társadalmi megbízatású alpolgármester képviselte, aki a közelmúltban nyerte el ezt a tisztséget. 1985 óta dolgozik Mezőtúron pedagógusként, 2002-től a Fidesz-KDNP színeiben városi képviselő, 2019-től a Csoda-vár Központi Óvoda intézmény vezetője.
Jelen voltak a város civilszervezetei, iskolái, sőt még a Nemzetőrség térségi szervezetének több tisztje is.
Herceg Antal a Mezőtúri Szépkorúak és Hagyományőrzők Klub elnökeként idézte fel a kubikosság történetét. A rendezvény más szónokai is láttatták e nehéz fizikai munka eredményét: a gátakat, a vasúttöltéseket, bepillantást engedtek a munkás hétköznapokba. Arról is szóltak, hogyan telt a vasárnapjuk, a pihenőnapjuk a kubikusoknak. A megemlékezés a tisztelet koszorúinak elhelyezésével zárult.
A Munkáspárt is jelen volt a rendezvényen. Nem kellett bemutatkozni. Herceg Antalt és Bíró Imrét ismerik a városban. Nem kellett bemutatni Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét sem, aki Karacs Lajosné és Bencsik Mihály alelnökök kíséretében részt vett az ünnepségen és elhelyezte a párt koszorúját.
Jóleső érzés, hogy a Munkáspárt szép és nemes gondolata a kubikusok emlékének megörökítéséről nem maradt szűk körű pártrendezvény, hanem méltó városi, társadalmi rangra emelkedett. Örülnünk kell neki, végül is ezt akartuk.
Jó dolog, hogy a Munkáspárt aktivistái képesek civilszervezetekben tisztséget vállalni és tekintélyre szert tenni. Bárcsak minél több helyen rendelkeznénk ilyen erőkkel és lehetőségekkel!
De vannak más tanulságok is. A Munkáspárt ma is részese az ünnepségnek, de a Munkáspárt egykori kezdeményező szerepéről már senki sem tesz említést. A Munkáspárt neve egyetlen egyszer hangzott el a rendezvényen, amikor bekonferálták a koszorúzókat. Ez viszont nem jó. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ma ilyen a politikai kultúra, pontosabban a politikai kulturálatlanság.
Voltak, akik üdvözölték a Munkáspárt elnökét, udvariasságból, tiszteletből. Vagy ha másért nem, legalább azért, hogy ő volt az egyetlen országos politikus a rendezvényen, aki ráadásul már többször volt Mezőtúron korábban is.
Jól sikerült rendezvény volt, értékelte később Thürmer Gyula. Nem az a lényeg, hogy köszöntöttek-e vagy sem. A lényeg az, hogy mindenki tudta, hogy mi vagyunk a Munkáspárt, mi vagyunk ennek a munkáshagyománynak a folytatói.
About the Author
Kós Zoltán 
