„Belgrád szebbik arcát mutatta szerda délben, amikor a csütörtöki, Ferencváros elleni Európa-liga-mérkőzés sajtótájékoztatóját tartotta a Crvena zvezda a Rajko Mitics Stadionban. Mi persze cseppet sem bánnánk, ha csütörtök este szerb könnyek hullanának a hangulatos Duna-parti főváros utcáin… Helyszíni jelentés Belgrádból.
Megérte a kalandtúrát
Belgrádot megközelíteni kisebbfajta kalandtúrával ér fel ezekben a hónapokban. Amíg eljutunk a szerb főváros külterületéig, addig nincs baj, kifogástalan az autópálya minősége, de az elővárosokhoz közeledve már foltozott az aszfalt, aztán pedig a terelőutak olyan kavalkádja következik, amelynek láttán még a Magyarországon edződött sofőr is elismerően csettint. Kis túlzással tovább tartott elérni Belgrád határától a Rajko Mitics Stadionig, a Crvena zvezda arénájáig, mint Budapesttől a szerb fővárosig. Pedig az testvérek között is megvan 380 kilométer.
Amúgy az idő remek, tűz a nap, beköszöntött az indián nyár. A Marakanának becézett Rajko Mitics Stadion szép létesítmény, bár ma már csak 55 000 nézőt fogad be, ellentétben a 47 évvel ezelőtti kapacitásával, amikor a Ferencváros 110 000 fanatikus szerb drukker előtt vívta ki a KEK-döntőbe jutást jelentő 2–2-es bravúrdöntetlent.
Nemcsak a stadion szép, a szerb emberek is kedvesek, a pálya alkalmazottai készségesek, egyikük-másikuk még angolul is ért. Általában is jellemző, hogy senki sem fontoskodik, nem kértek semmiféle igazolványt, az autómat gond nélkül beengedték a sorompóval lezárt stadionba, meglehet, éppenséggel Mirko Ivanics, a csapat legdrágább, 8 millió eurósra taksált értékű játékosának gépkocsija mellett parkoltam le. Itt még a békebeli módi dívik, nem sajtóelhárítás folyik, mintha mindenki hivatásának érezné a média munkatársainak segítését.
A stadion névadójának bronzszobra ott áll a médiabejáratnál, embermagasságú az emlékmű. 2014-ben vette fel Rajko Mitics nevét a létesítmény, ő akkora legendája a zvezdának (így, kis z-vel, tisztáztam a helyiekkel, hogy ez a helyes írásmód), mint Albert Flórián a Ferencvárosnak. Mitics november 19-én lenne száz éves, ha élne, és hosszú pályafutása erősen kötődik a magyar futball történetéhez. Az 1952-es helsinki olimpia döntőjében ő volt a jugoszláv válogatott csapatkapitánya, azé az együttesé, amelyet az Aranycsapat 2–0-ra legyőzött a fináléban Puskás és Czibor góljával. Érdekes, hogy ezen a meccsen Bernard Vukas is játszott, aki meg a másik nagy belgrádi aréna, a Partizan-stadion névadója… Ahol két éve Könyves Norbert góljával 1–0-ra vertük Szerbiát…
Mit sem számít a hatpontos hátrány!
Szerda délben a Crvena zvezda tartott sajtótájékoztatót a Rajko Mitics Stadionban, amelyen Milos Milojevics, a szerb bajnok fiatal, mindössze 40 éves szakvezetője és Mirko Ivanics, a csapat legdrágábbra taksált, a Transfermarkt szerint 8 millió eurót érő játékosa vett részt. Milojevics, aki játékos-pályafutása nagy részét skandináv kluboknál töltötte, mindössze negyven napja a zvezda trénere. Ivanics kezd formába lendülni, vasárnap 4–0-ra verte a zvezda az újvidéki Mladost csapatát, és Ivanics két góllal járult hozzá a győzelemhez. Amúgy a belgrádi gárda kiemelkedik a szerb Szuperligából, 9 győzelemmel és 2 döntetlennel még úgy is biztosan vezeti a tabellát, hogy két meccsel kevesebbet játszott a riválisoknál.
Számomra nem meglepő a Ferencváros eddig megszerzett hat pontja az Európa-liga H csoportjában – kezdte a tájékoztatót Milojevics mester. – Erős a magyar bajnok játékoskerete, Sztanyiszlav Csercseszov edző tud variálni. Jómagam ismerem a játékosokat, főleg azokat, akik Skandináviából érkeztek, így például Christiansen vagy Tokmac. Megvan a Fradi játékosainak a kellő gyorsasága, Traoré, Tokmac nagyszerű labdarúgó, és nagyszerű, tapasztalt edzője is van az ellenfelünknek.
Milojevicstől megkérdeztük, mit szól ahhoz, hogy a Fradinak hat pontja van, nekik pedig eddig egy sincs, és vajon behozható-e még ez a hátrány.
Hogyne lenne behozható, csapatonként 12 pont vár még elosztásra a hátra lévő négy fordulóban – válaszolta a szakember. – Semmi sincs veszve, csak a holnapi meccs jár a fejünkben.
Másik kérdésünkre, hogy össze tudja-e hasonlítani a magyar és a szerb bajnokságot, így felelt:
Nagyon nehéz… Sok pénzt fektettek be az utóbbi években a magyar futballba, van négy-öt remek csapat, amelyek pazar stadionokban játszanak, edzenek.
Látta-e a Kecskemét-meccset, tettük fel a következő kérdést Milojevicsnek.
Láttam, de ennek nincs jelentősége, mert ez csak egy meccs volt a sok közül, amelyen az esélytelen csapat győzött – mondta a tréner. – Ez nem mérvadó. Nehéz megmondani, mennyire tükrözi a Fradi formáját, de az biztos, hogy minden vereség fájó.
Nem tartanak-e a Ferencváros sebességétől, érdeklődtünk.
Mi nem reaktív futballt játszunk, hanem diktálni akarjuk a tempót. Hetven százalékban magunkra figyelünk, és csak harminc százalékban az ellenfélre.
A hétvégén két gólt szerző Ivanics megemlítette, hogy roppant fontos volt számára ez a két találat, de ebben a társaknak is óriási szerepe volt. A csütörtöki meccs teljesen más lesz, mint a vasárnapi volt. A játékos örül, hogy megint jól játszik, és végre egészséges, köszönhetően a válogatott szünet alatti sikeres terápiának.
Holnap csak a győzelem számít, semmi más. És miért ne győzhetnénk? – kérdezett vissza a játékos.
A csapat hangulatáról annyit mondott Ivanics, hogy azzal nincs baj, az Európa-ligában elszenvedett két vereség ellenére. Volt idő a pihenésre a válogatott szünet alatt, ezt kihasználták, és egy minialapozást tartottak.
Nem gondoltuk, hogy két meccs után nulla ponttal állunk, de a holnapi lesz a legfontosabb, remélem, hogy kivágjuk a rezet. És alaposan átírjuk a tabellát – zárta optimistán Ivanics.”
Címlap fotó: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
